2015. június 30., kedd

"Gazdátlan" kutyák - a kutya aki örökbefogadott engem 8.

"... ez a kutya örökbefogadott téged" - mondta Jean-Luc Deconinck, aki beleérző ember, amúgy integrál-pszichoterapeuta, szupervizor, haptoterapeuta, aquatherapeuta (és más egyéb).

A család "reggeli felelős kutyasétáltatója" (akit nagyon becsülök azért hogy hóban-sárban - esőben- napsütésben rendületlenül viszi reggel a kutyát sétálni!) a héten (is) táborban van, ezért az én feladatom a reggeli séta (is).


Ez kb. 20 méter


Már máskor is észleltem, de most kifejezetten figyelem, hogy a "réten" reggel több olyan kutya kószál, amelyiknek a gazdája láthatatlan.

Ez bennem több problémát vet fel:

1. kutyagumi: ugyan hogy szedi fel az a kutyaszartgumit a kutyája után, aki 50-10-150 méterre van tőle és beszélget más kutyással esetleg egy bevásárlószatyorral álldogál a sarkon? Na persze, sehogy.
Jó, oké: senki ne járjon a réten, ugyan már, minek menne bárki a fűre?! Tiszta agyrém! Fű, Budapesten, menjen az ember gyereke a betonra játszani. Pfuj, micsoda igények!
Amíg nem volt kutyánk, szívből utáltam azokat a kutyásokat, akik otthagyták a kutyagumit, és aztán én vagy a gyerekeim békésen belegyalogoltunk. (Mondjuk most is utálom őket.) És csak "kutyaszaratóhelynek" hívtuk a rétet, mert azt épeszű ember nem közelíti meg, gyerekkel főleg nem.



2. mit csinál a kutya vagy mi történik vele amíg távol van?
Igen, valószínűleg én vagyok csak ilyen áldott, hogy nagyon kell figyelnem a kutyámra: ha jön valaki, ezerrel koncentrálok hogy észrevegyen ha... (a közönyösség helyett előjön Wa-la-mi és nekiront a járókelőnek) De ennek ellenére sem értem, hogyan lehet felelős kutyatartó az, aki engedi, hogy a kutya egy körülkerítetlen, forgalmas út melletti, többszörösen gyalogutakkal átszőtt területen 50-100-150 méterre eltávolodjon tőle. Ilyen messziről nem lehet kontrollálni őket. Vagy igen? (Bevallom, ebben nem vagyok biztos, de az tuti hogy 1. az én hangom olyan messziről nem hatékony, 2. azok a kutyák akikről én beszélek egyáltalán nem v. nem magasan képzettek, láthatóan azt csinálnak amit akarnak.)
Mi van, ha a kutya megijed valamitől (pl. bőrönd, babakocsi, sikító gyerek?), ha kiszalad az útra (mert mondjuk a másik úton jön egy borzasztó hangos motor, mint ma reggel... az összes jelenlévő kutya /1 gazda volt jelen, én/ irtózatosan befeszült) vagy jön egy szélvész bicajos és átgázol rajta? Vagy egy idegen kutya amelyik megtámadja (erre is volt példa)?

Mi ma reggel


3. az önző rész: hol van ilyenkor a kutyasétáltatás öröme?
Amikor látom hogy már nem megy el tőlem X méternél távolabb? Amikor látom hogy ha szólok neki és más irányba indulok, akkor jön és egyfelé megyünk, EGYÜTT? (összefoglalva) Amikor látom, hogy már figyel rám, már én vagyok A GAZDA?
Vagy amikor nézhetem ahogy felfedezi a dolgokat, ahogy láthatom hogy már kialakultak a rituáléi: milyen sorrendben és miket jelöl meg, hol szaglászik, honnan "lehetetlen" elhívni, és találgatni hogy ott ki/mi járhatott hogy "teljes testtel" kell szimatolni?
... amikor tapasztalom hogy egy intésre érti hogy merre megyünk, hogy tudja mit jelent az "erre" meg a "tovább" meg a "közelebb"? Amikor viccesen botot cserélünk, amikor felemelem a botot és ebből látom hogy tudja hogy dobni fogom? Amikor beszélhetek hozzá, mint a barátomhoz, amikor nem hallja senki hogy olyat is elmesélek neki amit másnak nem tudok? Vagy amikor énekelek, és ő velem együtt "táncol"?

Ezek nélkül hol van az élmény? Mitől nem válik nyűggé ez a kötelesség?
Nem tudom, de mindegy is. Csak leírtam...

Van egy abszolút önző pont is...
4. hogy társalogjak olyanokkal, akikkel nem közös az értékrendem? 
Ez már EMK, ez már önismeret, mert hajlamos vagyok elkalandozni... Ha kutyással találkozom, köszönök. Mert ez alap.
De amikor gyülekeznek a kutyások napközben a "rét" közepén és én tudom hogy vannak akik reggel csak "szabadon engedik oszt jó'van" és nem szedik össze a kutyagumit, meg amikor látom a kisebbik lányommal játszóterezve hogy van aki hagyja a játszótér kerítésére pisilni a kutyáját... na, akkor nekem nincs kedvem odamenni és jópofizni. Hogy "deszépkutyadekedvesédescukiiiiiii"... és meghallgatni, hogy mit nem csinálok jól a kutyámmal...
Antiszociális vagyok, na. Ami "szar ügy" (idéztem valakit), mert szeretném ha a kutyám játszana más kutyákkal, és nemcsak a futtatón... Ezen még gondolkodnom kell.


Ilyen szép kúpvirágok vannak nálunk
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése