2015. június 24., szerda

Kígyószisz és csilp-csalp füzike

A kígyószisz olyan nekem mint a csilp-csalp füzike... Nem annyira felhőtlen gyerekkorom boldog emlékeit hozzák vissza: mindig ismertem őket, nem tudom honnan és ki mondta először, de ők velem vannak amióta az eszemet tudom (mert "az vagy, fiam, amit megtanulsz").
Amikor mentünk a nagyapámmal a gátoldalba kaszálni (odafelé mindig a talicskában ültem), mindig mondogatta hogy ez meg az meg amaz... Én csodálkoztam legjobban hogy amikor egyszer "értő" biológiatanár kezére kerültem, mindent eszembe juttatott. Egy ideje már tudom, hogy ezt ami nekem természetes, mások nem tudják, úgyhogy mindig hálával gondolok a nagypapámra (amúgy is, de ezért külön).

Miről is beszélek? Kígyószisz: kisebb vagy terebélyesebb liláskék virágú gyógynövény, pirosas bibéje kilóg, mint a kígyó nyelve (innen a neve). Ha megfogdosod, kicsit szúrós, majdnem mintha csalánhoz nyúlnál.
Na, nálunk most terebélyes, mert megint fennakadások voltak a kaszálással... Szerintem nagyobb a bokor mint Emma (aki 126-os ruhákat hord most).




Mire jó a kígyószisz (azon kívül hogy vicces neve van, ezért megtaníthatod a gyerekednek)?

Az Egészségtükör szerint:
"Felhasználása:
Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Ehhez drognak a növény virágos hajtásainak felső, körülbelül 30 cm-es részét gyűjtik, majd szárítják. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány. A drog latin neve: echii herba.
Egy evőkanálnyi drogot egy csésze vízzel forráznak le. Teakeverékekben is szerepel."

Úgyhogy mi ma szedtünk is egy adaggal, nehogy lekaszálják idő előtt. Emma egy idő után csak a metszőollóval volt hajlandó megfogni mert "csipkedte" a kezét :)))












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése