2015. június 21., vasárnap

Múzeumok éjszakája

Minden évben nagyon várom a napot, amikor lehúzom a rolót és már csak "alkalmi munkákat" vállalok el. Nagyon élvezem a telken a csendet, kiélem az antiszoc. énemet és csak azt teszem amit jó szívvel megtennék.



(Annak ellenére hogy holnap még dolgozom...) A tegnapi nap volt az év lezárása számomra...
Pillanatok, amik összefoglalták nekem az évet...
Jó kis találkozások többekkel akiket szeretek, meg olyanokkal akikkel ősszel egy új projektbe kezdek, vacsora, ahol a nagyobbik lányom is ott "lehet", és a végén azt mondja, hogy "milyen normális emberek, hagyták hogy azt csináljak amit szeretnék" (olvasott). A pillanat amikor a kiképzőm azt mondja hogy "köszönöm a támogatást"... (áááááááááááámingyárelájulok)
Aztán a Múzeumok éjszakája, ahol Julival jól szórakozunk, annak ellenére hogy majd befagy a fenekünk... Közben emlékek a saját gyerekkoromból... És annak a megélése, hogy tudunk együtt lenni a kamaszlányommal szeretetben, kölcsönösségben, egyenrangúságban. Megfizethetetlen...


Vajdahunyadvár, ahová sokat jártunk Madarász-suliba. Szinte mindent megtanítottak a madarakról... évekig a madarászás volt a hobbim, majdnem madarász lettem.
Julival végignéztük a vitrinekben sok madár tojását és fészkét. Láttunk egy hatalmas tölgyfa-daganatot és mindenféle érdekes növényt is.

Ez a belső tér és a csodálatos mennyezet:


A Kaputorony... számomra mindig sejtelmes.


Lézershow és fényjáték is volt a kinti színpadon.






Továbbmentünk a Hősök tere felé


És Múzeumbusszal elmentünk a Zsinagógához, ahol klezmer zenét hallgattunk és körbejártunk.






Az udvarra nem véletlenül ültettek szomorúeperfákat...


Amennyi levél van egy fán...



Végül Juli "elképzelhetetlenül fáradtnak" nyilvánította magát, és hazaindultunk éjszakai busszal... 2-re betakarózva szuszogtunk :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése