2015. július 12., vasárnap

Régi bútordarab - napi EMK 6.

avagy mennyire értékesek "régi" kapcsolataink?
 
Vannak azok a kapcsolatok, amiket már megszoktunk... Elvagyunk velük-bennük, de nem teszünk értük. Langyos víz. Úgyis van, úgyis hív, ír, szól. Nem nézünk rá, nem törődünk vele, nem fejezzük ki hogy fontos nekünk.

Amikor arra gondolok hogy része vagy az életemnek... hm, mi is van velem akkor?

Ott az a régi karosszék, fel kéne újítani... jó, jó... majd egyszer... sohanapján... kinek kell már?

 (Vagy más helyzetben: Amikor arra gondolok, hogy a cégem stabil csapatjátékosa vagy x éve...)

(Cégeknél: más kapja az előléptetést, és "ugye nem baj ha nem kapsz most fizetésemelést"... ja és: "nem baj hogy szerződésben van lefektetve, de ezt a kivételezést egy ekkora cégnél már nem lehet megtenni...")

Kérdés, ami magamnak szól: van olyan fontos a másik (ember), hogy foglalkozzak azzal naponta(-kétnaponta-hetente-havonta) egyszer hogy rátekintek a kapcsolatunkra, és ha tevőlegesen nem is, de gondolatban legalább kapcsolódom vele?

(Sűrűn vitatkozom olyanokkal akik céget vezetnek. Hogy kinek van erre ideje?! És mi értelme?!
Nekem van napi x percem arra, hogy gondoljak azokra akiket szeretek, akikkel aznap találkoztam, akikkel rendeznivalóm van... és még sokan másokra, akik valamiről eszembe jutnak. Pedig dolgozom, családom, kutyám van. Mégis jut erre is idő, mert akarom hogy legyen. Ha nem akarnám, nem lenne. Én naponta ápolom a kapcsolataimat, van is belőlük rendesen.  
Szerintem ahol fizetett alkalmazottak vannak gyönyörű és érthetetlen angol kifejezésekkel delegálva arra hogy a dolgozókkal törődjenek, ott ez nem lehet akadály. ................. Erről jut eszembe az az időszak amikor "HR-es" voltam a Linux Akadémiánál: a táborban jelenlévő összes szereplő nyűgjét én vittem a vállamon, ha kellett törölközőt vettem, ha kellett kulcsot másoltam, ha kellett buksit simogattam. Nem volt könnyű, de ez volt a dolgom.)

Ez a kis kígyó Cukorborsó barátnőmtől került hozzám, ezért játék közben róla is jó szívvel beszélgettünk Emmával.
Hogy kire vonatkozhat ez? (Ki lehet régi bútordarab?)
Bárki lehet, aki velünk van... a társunk, a szülőnk, a gyerekünk, a barátunk, barátnőnk, haverunk, ismerős kutyasétáltató, ügyfél, aki csak minket keres a gondjával...

És mit tegyünk? Vikszoljuk ki azt a régi bútort! Én ki szoktam fejezni a hálámat, megbecsülésemet... valahogy EMK-san, hogy a másik érezze: FONTOS nekem.

Szóval: kedves régi bútordarab az életemben... amikor arra gondolok hogy még mindig velem vagy és én mennyit kapok ebből a kapcsolatból, akkor hálás, nyugodt és elégedett vagyok, mert biztonságra, közös értékrendre, bizalomra, hitelességre van szükségem... ezért köszönöm neked hogy itt állsz az előszobámban...




Megbecsülve...


Képek forrása:
spellsforall.com
greenyourdecor.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése