2015. augusztus 4., kedd

"Csak futásod irányán kell változtatnod"** - napi EMK sorozat

Az Élethez hozzáállni... Ahogy fr. Chris Rajendram mondta: "szörfözni az Élet hullámain". Ha kívülről nézed, ha nem szállsz fel a deszkára akkor soha nem fogod megtudni milyen együtt siklani a hullámokkal szinkronban vagy éppen aszinkronban. Ha oldalba kap és leesel* még mindig visszamászhatsz, de ha sose voltál fent, nem érezheted meg milyen...

forrás: www.iwantcovers.com


Naponta - tényleg naponta! - látom, hogy ha képesek vagyunk más oldalról, sőt sok szemszögből megvizsgálni a dolgokat, és a tapasztaltaknak megfelelően cselekedni, akkor rugalmasabbak, figyelmesebbek, toleránsabbak leszünk: fokozatosan kezdünk észrevenni olyan dolgokat, amiket azelőtt soha.
Sokan mégsem teszik. Pedig nem nehéz, csak gyakorlást igényel.

A hozzáállásról szól ez a két levél, amit egy olyan ember írt aki tőlem tanulja az EMK-t. Első verzió, amit én a "kivagytenemisismerlek?!" hozzáállásnak hívok: a "hozzád fordulok, de TE szerelj meg, TE dolgozzál velem és rajtam, különben itt hagylak a fenébe".

Íme:
"Helló, XY szerint te valami nagyon tuti dolog vagy! 
Na akkor add el magad, és esetleg megmenthetsz. Amúgy semmi bajom, kellemesen kedves ember vagyok. De hisz mind ilyenek vagyunk, néha jobb, néha rosszabb. Ha eléred, hogy mindig jó kedvem legyen, akkor... de csak akkor kapsz egy kegyelem kettest. Oksi?"


Őszintén sajnálom, de én abban hiszek, hogy mindenki csak magát "szerelheti meg", önmagáért felelős - ami azt jelenti hogy önmagáért ( = a saját boldogságáért) neki kell megdolgoznia. Ha ő maga nem csinálja, akkor senki, de senki nem tudja helyette megtenni. (Mondom, ez az én meggyőződésem, vagyis lehet hogy nem igaz.)

És a másik levél...

"Szia Pynky! Azért írok neked, mert egy komoly műtét utáni rehabilitációs időszakban vagyok. A testem, ami eddig a ... által segített abban, hogy egyensúlyban tartsam a hétköznapokat, most pihenést igényel, és nem találok más eszközt magamhoz. 
XY szerint az EMK segíthet, mert neki sokat segített a munkamódszered. Segítenél nekem is?"

forrás: surfcamplaspalmas.com


Én őszinteséget, egyenrangúságot, megbecsülést kapok ebből. Az aki írná, ezeket adja nekem azzal, hogy őszintén elmondja mi van vele (egyenrangúnak gondol) - és ezekből együttesen lesz nekem a megbecsülés. (Nem tudom látható-e, ha nem akkor írjatok és tovább magyarázom.)

Megint saját példát hoztam, de ez sem rólam szól... Amikor nagyon beragadok egy problémába, mindig (de tényleg mindig) általános iskolai osztályfőnököm jut eszembe, aki a tájoló használatát tanította nekem terepen. Táncolt a kis mutató és mutatta az irányt... De ha remegett a kezem, remegett a mutató is, ha forogtam, forgott a mutató is. Ahhoz hogy a mutató "jól álljon", nekem is ügyelnem kellett magamra. Ott volt, mutatta az irányt, DE A TÉRKÉP NÁLAM VOLT, nekem kellett ráillesztenem, összepasszintanom a kettőt.

Annak a kis tájolónak a képe villan be mindig, ha elakadok vagy ha körülöttem mások akadnak el. Nézz rá, lásd meg, hogy csak kicsit kéne irányt váltanod és nem a szakadékba hanem a kulcsos házhoz jutnánk!



* szörfös tudásom nulla, ezért lehet hogy a példa nem jó... ettől tekintsetek el légyszi ;)
** Franz Kafka - Kis mese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése