2015. október 25., vasárnap

Barátság... 1. - napi EMK

A barátság egy szükséglet. De ahogy eddigi életem során tapasztaltam, mindenkinek mást jelent.
Nemrég valaki (egy barátnőm :D ) úgy definiálta, hogy a barátság az amikor elfogadod a másikat olyannak amilyen, nem kritizálod, segíted ahogy tudod. Én még azt hozzátettem, hogy és őszinte vagy, mindig.

Ezen elgondolkodtam, és azt láttam, hogy sokszor vannak "barátságos pillanatok" az életünkben: amikor nem arról van szó, hogy országosan és örökre barátok vagyunk, de ott, abban a pillanatban "összetalálkozunk"...

Nem tudom, a két dolog ugyanaz-e, de nem is szeretnék filozofálni (legutáltabb tárgyam volt, bárhol tanultam eddig), csak pár képet mutatni és pár "barátságos pillanatot" felidézni.

1. epizód: Emmával a Margitszigeten
Hétfőn iskolaszünet volt (a poszt eredetileg szeptember elején íródott, mostanra sikerült befejezni). Emma jött velem dolgozni, majd hazafelé megegyeztünk, hogy kibuszozunk a Margitszigetre, majd onnan hazasétálunk.
Csodálatos napsütésben, mezítláb a füvön, gesztenyét, makkot és platántermést gyűjtöttünk. Napoztunk... melegíttettük a fenekünket a nappal... Bolondoztunk, mert volt idő, lehetőség és tér.
Emma egy bottal jó nagyokat ütött a platán terméseibe... nyár elején még alig találta el, most meg szinte mindig (amikor nem néztem oda).


Mezítláb a parkban...

A közös "kedvenc virágunk" díjas

Ez az én színem

Játék a pocsolyában...



A "fenekes pad", Emma mellett az "ütőbot"

Ezen az ágon én is hintáztam hátulgombolós koromban...

Mókust is láttunk és figyeltünk (volt rá időnk)

A Japánkertnél már szomjasak voltunk friss vízre

"Ez gyönyörű, mama!"


Mocsári hibiszkusz
Fáradtan értünk haza vacsorára... de egy egész napot együtt töltöttünk, békességben, nyugalomban. És bizonyos pillanatokban úgy éreztem, "igen, nekem ez a kiscsaj a barátom!"

Folyt. köv.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése