2016. március 12., szombat

Megy a csiga hazafelé... - "egyedül is" (0.)

Előző részek: Készülődés és Futrinka Egyesület


Amikor azt mondom: "egyedül", akkor ez valójában nem igaz. Egy stáb van mögöttem, akik biztosítják hogy mehessek és biztonság legyen mögöttem, előttem és bennem.



Van az "abszolút hátország", aki mindig és mindenhol ott van mögöttem és most az összes napi teendőt átveszi tőlem 2x3 napra.
Vannak a gyerekeink, akik elfogadják hogy az anyjukat csak a hétvégén látják és nélküle élnek végig 2x3 hétköznapot.
Van egy bébiszitterem, aki a logisztikai dolgokban segít.
Van a gyerekem tanító nénije, aki biztosított róla hogy minden rendben lesz.
Van több mentőöv-barátom, aki szükség esetén ki tud menteni.
Vannak a "kutyaszakértőim", akiket szükség esetén hívhatok ha a kutyát nem értem.
Vannak az ismerőseim, akik lélekben jönnek velem. (Köszönöm a leveleket, amelyek a közös értékrendről szólnak.)

Van az a barátom(nőm), aki "velem fut": minden nap fut a saját kilométereihez annyit, amennyit én előző nap mentem.
Van az a barátom(nőm), aki szombaton csatlakozik hozzám, amikor már vélhetően legalábbis lelki támogatásra fogok szorulni.

Azt szeretném, ha tudnátok mind, akik olvassátok, hogy nélkületek nem lehetnék az aki vagyok, akárki és akármilyen vagyok. És én ezt komolyan gondolom. (És ezt köszönöm, mert jól érzem magam így.)


Kicsit más, de mégis kapcsolódik ide:
Ma a haladó képzés után "bulivacsorát" tartottunk. Sokan voltunk, annak ellenére, hogy mindenki kisgyerekes édesanya.
Ahogy végignéztem a társaságon büszkeséget éreztem, mert vidámak, felszabadultak voltunk (bár a legerősebb ital a kóla volt), csak valódi jó érzések, kedves poénok röpködtek. Volt önkritika, heccelődés. De nem volt mások bántása, nem voltak durva poénok, nem volt méltatlanság. Fetrengve nevettünk, néha még a pincér is... Hiába, a "középkorú üzletasszonyok"...
Köszönöm hogy veletek lehetek, hogy tanulhatok tőletek amikor tanítok, hogy ilyenek vagytok és hogy hasonló dolgok értékesek nektek is mint nekem. Hálás vagyok a ClauWi egyre aktívabb közösségéért, hálás vagyok azoknak is akik azt hiszik hogy ellenünk tesznek, mert azzal is erősödünk. Mások szerint vannak közöttünk zellerek meg miskakancsók, de szerintünk mi csak mi vagyunk. Ennyi.

A kép a képzésen készült, nem a vacsorán

 Hálás vagyok Petra Wilhelmnek (az iskola alapítójának), Nicole Rudolfnak akiktől a kezdetekkor tanultam (és a rémes kenguru kötésem ellenére is adtak oklevelet), a magyarországi iskola vezetőjének, a régiófelelős társaimnak, akikben őszinte barátokra találtam, és minden tanácsadónak, akivel dolgozom, mert sokat tanulok tőletek.

Kedden elindulunk Elic-kel egy jó kis kalandra... én már kíváncsian várom... és megnézem mi is van azzal a Csigával ;)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése