2016. március 9., szerda

Megy a csiga hazafelé - Készülődés (0.)

A címben a kedvenc viccem... Persze ha nem röhögünk rögtön, akkor ott a mélyebb értelem: ha nem vagy meztelen, veled van a házad... miért mész hazafelé? otthon kéne lenned (magadban)...



Tervezés


Tizenöt év telt el azóta hogy hazaértem, ráadásul 6 éve már saját házam is van, mégis folyton megyek "hazafelé". Hat éve van az is hogy tanulom és gyakorlom az EMK-t, és tudom hogy nem bűn "magamon kívül" lenni, de ha élem is amit tanítok, akkor a "dolgozás kötelező". (A "kötelező" természetesen sok idézőjelben, mert EMK szerint mindig van választásunk és nincs semmi "kell"...)

Most megpróbálok minden kérdésre visszaemlékezni és megírni nektek a válaszokat a kérdésekre:
Miért megyek? Azért, mert volt egy fogadalmam (ha Emma egészségesen születik meg, akkor legyalogolok 800 kilométert 10 éves kora előtt), és én meg az Univerzum akkor vagyunk jól egymással, ha tartom a szavam. Hülyeség így menni, lehet, nem tudom. Szerintem ez jó dolog, mert magamért megyek. Nem azért mert vezeklek vagy keresek valamit, hanem mert menni akarok (hogy hiteles legyek magam előtt magamnak). Azért is megyek, mert még tudok járni (édesanyám ennyi idősen már nem élt.) Meg azért, mert a férjem (akiből sokan nem néznék ki) egyedül is ellátja a lányokat némi bébiszitter segítséggel (csak logisztikai segítséget vesz igénybe, minden mást ő vállalt). Azért is, hogy szocializáljam tovább a kutyánkat, aki örökbefogadott engem.

Meg azért, hogy lássam mit bírok... nem tudom hogy végig tudok-e menni ezen az első 60 kilométeren: az erőnlétem tré, állóképességem nulla, dagadt vagyok és fáj a derekam. De szeretném megnézni. Kíváncsi vagyok magamra.
(Ez persze lehet vicces. De hányan nem találkoznak magukkal napi szinten sem? Mindig mondjuk hogy "hallgass az ösztöneidre"... de mi van ha valaki annyira el van vágva a szükségleteitől, hogy nem működnek az ösztönei, csak a félelem kapcsol be? Persze ez már filozófia, bár átfolyik a hétköznapi tapasztalatokba...)

Kész a kutyás logó a hátizsákjainkra, minden napra van szállásunk, bevásároltuk a tartós élelmiszert. Bepakolásra vár a ruha, a cipők...

Állok a hátizsákom előtt és merengek: A tavalyelőtti Sétából mennyit tanultam... viccesen én voltam a legfiatalabb... ritkán van ilyen.
Varga Katától a bepakolás precizitását,
Horváth Évától azt hogy legyen több cipőm,
Krajcsik Ilikétől hogy nincs jobb a túrazokninál,
Vass Gabitól hogy mindig tovább kell menni...
Köszönöm, lányok hogy tanulhatok tőletek, nemcsak a "szakmát", hanem a magánéletben is.

Most látom, hogy nem is a kérdésekre válaszoltam. Mert ma is jól eltelt a napom két spec. tanácsadással, a spec. hospitálóval, egy kis kurzusszervezéssel, lélekápolással, kulcsmásolással, kutyabiléta csináltatással, gyógyszerkiváltással, új pénztárcát is vettem, a ruháim összekészítésével ésatöbbi. Elfáradtam. Hamarosan folytatom a válaszadást, kissé fókuszáltabban, addig is mindenkinek minden jót :)

Kütyük, amik jönnek velem











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése