2016. március 15., kedd

Megy a csiga hazafelé... - Odafelé (1.)

Letettek minket, mint az ejtőernyősöket... Katalin vendégház, Móri u. 8. Innen indulunk reggel.
Idefelé jövet százszor feladtam, gondolkodtam és egyre ostobább ötletnek tűnt: elindulni hidegben (hóesésben!), dagadtan, sajgó gerinccel, tizenkilós hátizsákkal... egy bizonytalan kutyával... Kisvuk vagyok. Miért kell nekem mindig valami baromságot kitalálni?!  A Sakálom csak mondta és mondta.

Aztán a férjem csak úgy azt mondta: "menni fog".
(Amikor arra gondolok hogy mindig hisz bennem, akkor hálás vagyok az univerzumnak hogy jókor voltam jó helyen 15 évvel ezelőtt, mert szeretetet, egyértelműséget, tudatosságot kapok azóta is. Köszi univerzum és Attila!)

A szállás: kedves idős hölgy, rugalmas egyeztetés. A ház tiszta, rendes, egyszerű. A szoba belülről zárható. Az ára 5e Ft+adó, kettőnknek, számlával.

Elic: azonnal halálra rémített, mert kirohant a kocsi után amíg a kapuval ügyetlenkedtem. De visszajött kb. azonnal. 3 pillanat kis halál...
Aztán belaktuk az alsó szintet (fentre később jönnek, kíváncsi vagyok mennyit fog arénázni), feltérképezett mindent, nem maradt szaglalatlan semmi. Aztán lassan lenyugodott, majd el is terült. Enni csak kézből evett, biztos újszaga van még az összehajtható tálnak... Kimentünk sétálni is, de gyorsan visszafordultunk, nagy falusi kutyahangok kíséretében. Jobb a békesség...

Én: gondolkodnivalóm a félelem, az idő... A félelem nemrég EMK-n téma volt, ráadásul folytatásos. Stratégiákról is beszéltünk akkor, hogy segítsenek minket átmenetileg. Nekem most csak az hogy átéljem ami lesz, és ne gondoljak magamról előre semmit. Drukkolok magamnak.
(Veled van-e hogy nem adsz esélyt magadnak és valójában mielőtt mások "lenyomnának" te már rég megtetted?)

Rendben, mai bölcscsiga megvolt, lassan elcsúszkálok aludni. SMS-ek meg jöhetnek a telefonszámokkal, amiket kaptam, mind elmentettem ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése