2016. március 18., péntek

Megy a csiga hazafelé - Várgesztesről Csákányospusztára

Amikor reggel a szállásad1óm azt mondta hogy kaptató lesz az elején... hát lett. Megvan mikor olyan meredek hogy földig döntöd magad? Ez a nap... ma nem is tudok írni róla jót...
Ments ki gomb: Attila feltett a telomra valami programot, hogy ha bajba kerülök, elküldhessem a koordinátáimat és értem jön. Semmit nem kell tenni, csak kifékezni a telefont és megnyomni a gombot. Nem volt ez fontos amíg sárban térdelve, sáros arccal, ordítva bőgve eszembe nem jutott. Hogy feltette, hogy segítsen ha kell. Amikor felteszem a "hülye kérdésemet" (hogy nézd meg van-e őszinte szándékod a kapcsolatra), akkor erre gondolok. Hogy a te embered olyan-e, aki megtesz a te jólétedért mindent ami tőle telik és viszont...

(Innen ekezet nelkul lesz.)
A mai napomat meghatarozta a bizonytalansag. A szallas miatt. Errol majd irok bovebben, mert erdekes, de most a bizonytalansag a lenyeg. Tegnap este ota feltem, hogy s mint lesz a szallasom, ejjel is almodtam vele es ma reggel is rossz erzesekkel vagtam neki az utnak. Mondjuk szorongva.
Es gyakorlatilag vegig a bizonytalansag jott elo: a sartengerben pofara esve, a meredeken leszankazva, megint fatorzsekkel az uton, a rengeteg kaptato... Es amikor fejbe kolint hogy en nem, de masok igy elnek: nap mint nap ragja oket a bizonytalansag... te jo eg, mennyi energia... Mostantol megertem bennetek ezt is, es ezert mar erdemes volt eljonnom...

Nem nyomtam meg a gombot, mert rajottem hogy van biztonsagom. /ha emk-san nezzuk, akkor az volt a keresem, hogy keressek magamnak valamit ami biztos/ Legalabb 2 biztos pont a holnapomban. (Csak ero kell hogy kibekkeljem addig.) Holnap reggel csatlakozik hozzam Fruzsi (ha valaki meg akarna, sos szoljon neki), ez az egyik pont. Nagyon hálás vagyok ezert, mert szuksegem van fizikai tamogatasra is. /Lelkit kapok toletek, amit nagyon koszonok!/

A masik pont, hogy talalkozom a csaladommal. Nem vagyok putyujgatos, inkabb ridegtartos, de mar jo lesz latni oket.

Elgondolkodtam a szuksegleteken, mennyire oda-vissza mukodnek. Nekem Fruzsi jotte a biztonsag, neki meg az hogy tutira jovok... Meg masok, akik gondolnak ram, en meg rajuk mikor fenykepezek vagy mondok valamit felhangosan... Vagy hogy Melus annyit fut amennyit en megyek... ezt nem fejtem ki mert o lehet hogy nem olyan kiteregetos mint en... Éljenek a szuksegletek ;)

Remelem holnap laptoprol es Obarokrol jelentkezem majd.

4 megjegyzés:

  1. Minden nap döbbenten olvasom a soraidat! Hihetetlen, elképesztő amit vállaltál ezzel az úttal, és de jó, hogy minden nap olvashatok valamit! Kitartás holnapra!!!! Zserbót kértek vasárnap Óbarokra? Csak úgy, le a kalappal ajcsiba?

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. "És amikor fejbe kólint hogy én nem, de mások így élnek: nap mint nap rágja őket a bizonytalanság... te jó ég, mennyi energia... Mostantól megértem bennetek ezt is, és ezért már érdemes volt eljönnöm..."
    Ez nem feltétlen csak létbizonytalanság kell legyen, bőven elég, ha "lénybizonytalanság". Nincs kimerítőbb.
    Igen, egy ilyen meglátásért érdemes "fizetni".
    Közelebb jöttél hozzám, mint valaha :)!

    VálaszTörlés