2016. június 27., hétfő

Futni magam felé 1. - A téma az utcán hever... Napi EMK sorozat

Amikor először megkérdezték tőlem: "milyen témát hoztál?" értetlen voltam és nem tudtam mire gondolnak. Téma az ami éppen foglalkoztat, amin "dolgozni szeretnél". Konkrétan megfogalmazott, (hiányzó) szükségletek mentén megállapított, hogy megtalálhasd a "legkisebb cselekedhető lépést".

Azért merült ez fel, mert a Kompetens táborra készülve megkérdeztem a résztvevőket a témájukról és bizonytalankodnak... Kapóra jön, hogy éppen blogbejegyzést akartam írni a mai futásunkról, ami éppen az én témám része.

Nemrég ismertem fel, hogy nem tudok saját magamért tenni, mert van bennem egy gát, ami miatt nem vagyok a magam számára értékes. És mint értéktelent, mindig félretolom más, nálam értékesebb - külső - emberek miatt. Persze ha kihangosítom abszurd. De akkor is ez van...

Ezt a témát nézegetem egy ideje erről, arról, alulról, felülről.

Az én legkisebb cselekedhető lépésem az volt, hogy amíg itt vagyok (a telken), minden reggel elfutok a patakig és vissza. (És a másik hogy sokkal egészségesebben táplálkozunk, erről részletesebben a Csigatésztán írok majd.) Kellemeset a hasznossal: a kutyát is megsétáltatom közben és mindenki elégedett lehet.
Igenám, napersze. Ahogy azt Móricka elképzelte. Mert észre kellett vennem, hogy minden elképzelhető eszközzel blokkolom a reggeli indulást, amiből aztán nem lesz semmi...
És hát akkor mi a teendője egy EMK trénernek ha fontos neki a hitelesség? Nekiülünk és EMK-val megnézzük.
Milyen szükségleteim elégülnek ki amikor nemet mondok az aznapi futásra?
Előjött több érzés-szükséglet, de egyik sem volt az igazi... és amikor a nagyobbik lányom megjött a táborból, akkor rájöttem: félelem van bennem az egyedül elindulással kapcsolatban, és támogatásra és biztonságra lenne szükségem. (Milyen elgondolkodtató leírni azt hogy egy 14 éves tud adni nekem biztonságot. Kéne cikket írni az egyenrangúságról.)



Ha már így rájöttem, el is mondtam neki tegnap és meg is kértem: jöjjön el velem ma reggel a patakhoz, és legalább még pár napig, amíg bele nem szokom a dologba. És igent mondott!! Képzeljétek, kamasz aki inkább olvasna vagy zenét hallgatna és mégis leokézta a kérésemet... Köszi :)

Ma reggel a tervekkel ellentétben későn ébredtem (7 óra)... és rögtön végig is gondoltam hogy "megintnemindulunkelkésővanmárafrancba", és kezdtem feladni. Aztán lementem és teljesen lemondtam a futásról, amikor szakadni kezdett az eső... Én meg éreztem hogy felmegy a pumpám (düh) és éreztem a dacot, hogy "nehogymár, én futni akartam, b........., nem igaz hogy még az idő is ellenem van"... Ismeritek a verklit? Amikor elindul az agyamban a duma, hogy a másik a hibás, én persze nem tettem semmi rosszat, csak ő... stb.? (Megint csak abszurd kihangosítva hogy az esőre haragszom...)

És megint felismertem, mint nemrég, hogy ez az én választásom: ha dühöngök, értetlenkedek, töketlenkedek, akkor azt ÉN teszem.

Két perc múlva elállt az eső. Felöltöztem és szóltam Julinak, induljunk. 15 perc múlva úton voltunk. Beüzemeltem a rustacticot, és nekiindultam a lejtő aljától. Sok helyen nagyon csúszott, minden vizes volt, de mentünk.

Juli sétált mögöttem, néha visszanéztem és akkor integettünk egymásnak. A kutya élvezte hogy rohanhat. Én élveztem hogy látom hová lép és oda léphetek én is és azt is, hogy ugyan nyomi vagyok (fújtatok és görcsöl a lábam), de megy ez nekem.

(Nemrég volt nálam valaki, aki elmesélte hogy 1 azaz egy darab bizalmas barátja van, és nincs körülötte senki más, közeli ismerős vagy haver, akivel megoszthatná mi van vele... ez jutott most eszembe, mert amikor cammogtam, húztam a belem, vánszorogtam és görcsölt a lábam, akkor velem volt két



barátom. Csak két kilométer volt, de egyedül nem ment volna. De hogy elöl rohant az egyik és rendszeresen visszanézett hogy mi a helyzet; és hátul jött a másik - ő volt a vízcipelő is -, akinek integethettem és aki integetve mosolygott rám, aki lihegtem és izzadtam és biztosan szánalmas voltam. Az ő szavaival "elég fura"... Ha nem lennének körülöttem a lazább-erősebb kapcsolataim, ugyan hol lennék? Köszönöm, kapcsolatok! ;)   )

A mai etap nagy része nagyon tempós séta volt, de voltak 20-30-50-100 lépésnyi futások benne. Volt karmunka és gugolások, ahogy azt tudtam régen... Igen, lepény vagyok, de élő lepény :))))

Visszafelé, miközben vonszoltam magam (hazafelé lejtő ;) ) azon gondolkodtam, hogy milyen gyakran használom azt az EMK-s kifejezést hogy "kedves halott"... Pár éve elhatároztam hogy nem akarok kedves halott lenni, élni akarok. De ebben a témában nem éltem, ezt el is temettem és "jó volt úgy ahogy volt". Persze, senki se olvassa ezt úgy elfogadtam vagy elengedtem a dolgot... csak eltemettem, benyeltem. Pedig nem és nem nyelünk, köszi.

És most ahogy leírtam, ért nekem körbe a hitelesség, az egyik legfontosabb szükséglet ami vezérli az életemet... Tanulni, fejlődni (nemcsak szavak mentén, hogy "tanulásrafejlődésrevanszükségemtanítsengemmesssster"), észrevenni az ellentmondásokat (amiket az érzéseink jeleznek) és felkutatni a gyökerüket (szükségletek), és megoldani a problémát (kérés). Nem félrenézni, nem széttörni a tükröt, hanem beállni a helyzetbe, szembenézni, merésznek lenni és amikor kipukkannak a problémák, akkor érzed hogy eljött a szabadság. A félelem nélküli szabadság.

Amikor ki mered mondani hogy kövér vagy. Amikor ki mered rakni a tokás képedet a FB oldaladra. És amikor szomorúan és könnyes szemmel, de ki tudod mondani, hogy ha így folytatod, meg fogsz halni. Magunkkal dolgozni sokszor nem könnyű és nem kellemes: nehéz és fájdalmas. (Mennyivel könnyebb mást ekézni?!) De ott vannak a pillanatok, amikor eléred a köztes célodat és akkor megszólalnak a fanfárok és neked énekelnek a madarak. (A célokról majd máskor írok.)

Én ma megtettem az első lépésemet mozgás ügyben és van szándékom holnap is menni. Köszi :)




 Most látom, hogy az a kép amit Juli rólam készített, nincs meg. Nem baj, nem vesztettetek semmit, majd holnap látjátok milyen izzadt és megviselt leszek :)

De minden percét élveztem, mert csomó szükségletem kielégült. Lehet találgatni, melyek :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése