2016. június 28., kedd

Futni magam felé 2. - Célok, amik megvalósíthatók... Napi EMK sorozat

Ma Juli szerint sokkal gyorsabban és többet futottam mint gyalogoltam...
Naigen: neki nem árultam el a tervem nehogy leégjek, hogy 50 lépés futás, 50 lépés gyaloglás.

Ez az amikor neked süt a nap (más nem volt ott)

Jó, azért nem volt ez nagyon kiforrott terv, inkább csak "lehethogy"-gondolat. Aztán lett. Volt olyan is hogy ment 100 lépés futás :))))

Azért ez tényleg 42 - Emma szerint 41 :)))


(Igen, tudom másoknak ez nem vicces, de én éveken át heti 4 délutánt futottam végig, hol a focipályán, hol körülötte... most meg lepény vagyok, na. De élő lepény legalább, ahogy már tegnap megállapítottam. Annyira élő, hogy eléggé sikítottam mikor a patakhoz érve lenyújtottam a vádlimat... És miközben sikítottam, eszembe jutott amit Melus posztolt nemrég hogy mennyire kikapcsol futás közben... najóhavermennyémá')

A táv ugyanaz: oda 1 km, vissza 1 km. Visszafelé kicsit rövidebb, mert a bekötőútnál meg kell állni. Mindig van valami érdekes, egy kismadár a földön vagy a rózsabogarak a gyalogbodzán. És akkor már ha megállok, leállítom a kütyüt, mert úgy igazságos.

Feketerigó fióka lapul

Rózsabogarak a gyalogbodzán

Két zacskó sörösdoboz
A vége után a hegyre felfelé már nagyon szenvedtünk mert meleg lett.

A kutya sántít a bal hátsó lábára, és észrevettünk a bal mancsán egy piros duzzanatot. Sokat nyalogatja, ha rosszabbodik, keresünk egy közeli állatorvost. Remélem nem toklász...
De azért rohan, persze, előre. Többször majdnem elgázolt, ahogy kirobbant a bokorból. És nem evett meg egy széncinke fiókát, ami igencsak dicséretes, kérem. Pont falatnyi volt ugyanis. De kapott helyette sajtot. Szerintem sajnálta azért kicsit.

Elic a figyelem szobra ha ott a jutitartó...
És a napi "okoskodás", mert én állandóan okoskodok, csak hogy tudjátok. Akit zavar(ok), lapozzon :))))

Fentebb írtam az 50-50-es napi célomat.
Megvalósíthatónak tűnt amikor kigondoltam. Amikor elkezdtem és közben is figyeltem és megvalósítható volt a valóságban is.
Mit tettem volna, ha azt látom hogy nem tudom csinálni?
Módosítottam volna, "igény szerint", gyanítom lefelé.
Miért? Mert nem a cél nekem a fontos, hanem hogy magammal legyek. Lássam értékeljem és változtassam a szükségleteimnek megfelelően hogy mit bírok.

Ma például sokkal kevesebb gugolást csináltam, mert tegnap este "éreztem" a térdem. Hiába akarok én valamit, ha csak kínlódva tudom megtenni. Kín = erőszak a testemen. És ahogy tegnap írtam, én pont most tanulom hogyan kell kímélettel, figyelemmel és szeretettel fordulni a testem felé. Akkor miért erőltetném meg?

Sokszor látom, hogy emberek erőnek erejével végigvisznek valamit, nem és nem értékelik a dolgokat útközben, nemésnem korrigálják a célt, akkor sem, ha látják hogy nem megy... vagy éppen nem tűznek ki elérhető részcélokat, csak valami elérhetetlen végcélt... és belebuknak. Mert útközben elvész a lelkesedés, elvész az energia, az öröm.

Valaki azt írta a tegnapi naphoz, hogy "pár hét múlva kétszer futod le ugyanazt a távot"... Köszi :) Remélem eljutok a pár hétig. Szándékom van, a többit meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése