2016. június 29., szerda

Futni magam felé 3. - Amikor valami átbillen... Napi EMK sorozat

[Szögletes zárójelben a processzeket láthatjátok, amelyek zsiráf-üzemmódban repkedtek a fejemben.]


Köszönöm a biztatásokat mindenkinek! Nagyon köszönöm, tényleg.
A fizikai teljesítményhez nem, az elinduláshoz - mert minden az én fejemben/szívemben/lelkemben dől el - viszont kell biztatás :)))
[Elégedettség, remény... holnap is megyek.]

Más csak elindul futni. Nekem összekészülni: vércukormérés, inzulin, gyógyszer, kaja... 10 perc. Jutidarabolás 3 perc... [és nincs is rá szükség ;) Megkönnyebbülés, felismerés, egyszerűség szükséglettel. Holnap nem darabolok.] Öltözés, mindent magamra akasztgatni 5 perc...
Már 20 percnél járok... ááááááááááá... a szöszmörgés nem az én formám... [Talán türelemre volna szükségem? Köszi, ez nem cselekedhető, gondolkodj tovább... Nem, nem türelem ez, belátás... oké. Később gondolkodunk rajta.]

Elindulunk: már fentről futok, mert itt legalább jó az út. A kocsiknak nem annyira, de a cipőmnek igen. Apropó, [köszönöm magamnak, hogy megvettem ezt a cipőt még szeptemberben, mert remek benne túrázni és futni is. Erősen szupinált, hogy a szétnyomorgatott bokaszalagjaimat kímélje. Kíméli is. Nagyon kényelmes és biztonságos.]


Jó korán ébredtünk, még éppen most bukkan át a nap a hegy felett. Minden vizes. És csúszik. Nem baj.

Mai részcélom: annyit futni, amennyit csak bírok. Jelentem, megvalósítottam. Nagyon figyeltem a "már nem bírom" jelzést: a szívdobbanásokat (örökölt szívbetegségem van), a vércukor ingadozást, a lábamat, a gerincemet (porckorongsérv)... tovább nem is sorolom. És közben számoltam is... [elégedettség és elismerés magamnak, hogy ezt így egyszerre tudom. Multitaszking, hajrá!]
Tartottam az 50-50 formulámat, mert eddig bejött, csak a gyaloglás 50-je jobban közelített az 50-hez :))))
Viszonylag sokat "nem gyalogoltam"... azért amikor úgy futsz mint egy hógolyó... az nem biztos hogy futás. De nem is gyaloglás! Úgyhogy futás - gyaloglás - futás kombó ment, mellé némi kardiós gimnasztika, hogy a szívemet is eddzem.
Már kezdem ismerni a tájat, és megint Melusra gondolva: ma már kinéztem oldalra és láttam milyen szép az erdő. (Amit amúgy tudok, csak most nem vettem észre.)

(A képeket a célnál készítettem, nem útközben.)



Távolban egy bakugró kutya


Nem tudom jó eredmény-e, ma Juli 3 perc múlva érkezett meg utánam. Tegnap hamarabb.




Visszament megnézni hol marad Juli

Kis pihenés és a napi teendők átbeszélése után (aki csodálkozik hogy nálunk rendben mennek a dolgok, hát ezért. Mindent átbeszélünk, rágunk és újrabeszélünk) újraizzítottam a beszélő gépemet (nem értem minek beszél ha nem hallom?!) és elindultunk visszafelé.
[Itt még befigyel az, hogy a mostani első kérésemnél, ami a patakhozfutás volt, az is szempont volt, hogy semmilyen anyagi befektetést igénylő dolog ne legyen benne. Itt az egyszerűség, realitásérzék volt a szükségletem, ezért csak mobilos alkalmazásokat használok, semmi pénzes kütyüt nem. Visszafelé gondoltam szeretettel Varró Gyulára, akivel egy Szigetkör két éve 1,5 óra volt, annyira figyelt a pulzusomra - hálás vagyok neki a figyelemért és a profizmusáért.]

Hazafelé a részcélom az volt, hogy futni és futni. És futottam. Na oké, hógolyó stílusban, de akkor is. Csak ott nem, ahol nagyon ferde volt vagy csúszott. Vicces hogy az idő ugyanannyi... szóval nem futok valami gyorsan :)))))
Ne írjátok vigasztalásul hogy nem baj, mert szerintem sem és [elégedett vagyok, mert kielégült a hitelesség (magam felé, nem kifelé, hogy amit mondok azt megteszem, de legalábbis erősen próbálom) és erő iránti szükségletem, ezt köszönöm magamnak, Julinak meg azt hogy segít ebben a jelenlétével. - vagyis ez a támogatás és jelenlét szükségletem.]

Napok óta érezzük hogy büdös a kutya, ami amúgy nem szokása... hát ja, erdőben számos lehetőség van hemperegni. Na, ma valami nagyon ocsmány broáfos cuccba hempergett bele, úgyhogy fürdés lesz... nyihihihihiiii. Majd csinálunk ázottkutya-fotót, hogy ti is vigyoroghassatok rajta. Ha már ilyen "kutya", hogy szarba hempereg. Blöööööeeee.

Kutyaláb: figyeljük hogy változik-e. Egyelőre jól fut vele, néha háromlábazik, de tényleg csak néha. Azért kikerestem egy bicskei állatorvost. Remélem nem kell kihívnom...

Néhány kép visszafeléről, a napot még mindig leelőztük vagy csak magas a hegy...



Ez az én árnyékom, kezemben egy köteg csalán. Erről holnap írok. Szabadságszobor-utánzat akart lenni, de nem lett :))))))



Azt még le akarom írni, hogy a reggeli (ami a nap legrosszabbja szokott lenni) vércukormérésnél megdöbbentem, mert megint alacsonyabb mint a tegnapi, pedig az éjszakai inzulinomat a tegnapi eredmények miatt megfeleztem. Ennyit jelent a mozgás.
(És nem iszom "csaktelefononmegrendelhető" "csodateát" vagy nem szedek "csodakapszulát"...)

Viszlát holnap! [szándéknyilatkozat - a pillanatnyi állapotom szerint-, nem ígéret]

1 megjegyzés: