2016. július 31., vasárnap

Futni magam felé... - Elfelejtett születésnap projekt 1.

Van amikor nyaralsz... és mégis tartanod kell magad bizonyos szokásokhoz. Persze, ez belső "kell", nem köteleznek rá. Inkább a "célszerű" az igaz :))))

Elöl rohan a csiga, mögötte a háza...


Szeretném tartani magam ahhoz amit kb. egy hónapja elkezdtem: "normális" evés, legalább heti 5x valamilyen mozgás.
Ebben a helyzetben, amikor svédasztalos a kaja, az evés része a nehezebb... Az olyanok mint én, akik nagyon bírnak zabálni (azért nem írom hogy evészavar, mert én tudom hogy nekem ez az, de nem szeretném ha más is azt gondolná magáról...), ezt nehezen viselik... A töméntelen kaja, és csak hozzák az utánpótlást és hozzák...
[Amikor arra gondolok hogy velem ez van, akkor szomorú vagyok és dühös, mert egyszerűségre és könnyedségre volna szükségem. (És ahogy ezt leírtam elkezdett nagyon fájni a "szokásos" vállam.) És azt kérem magamtól, hogy mondjam meg, hajlandó vagyok-e így folytatni tovább, ahogy eddig. Mert hiszek abban hogy tudatossággal át lehet lendülni ezen a problémán, mindegy hogy szokásnak, betegségnek vagy mintának hívjuk.]

Ilyet evett Juli

A mai reggelinél határozottan büszke voltam, mert sikerült megszabnom magamnak a határt ( = nem túlevésig enni, csak jóllakásig), és azt teljesíteni. Amikor A-val mentem még egy kört (jah, ő sokáig alszik...), akkor csak tejeskávét ittam. Ez nem szokásom amúgy, csak mondom...
[Köszönet egy régi barátomnak, akinek a példájából most erőt merítettem, mert ahogy őt láttam a kórházi ágyon, félelem, kétségbeesés és bűntudat lett bennem, mert felelősségtudatra, tudatosságra, mértékletességre, és hosszú életre volna szüksége(m)... ehhez két kérésem volt (az egyik, hogy neki írjak), a másik hogy keressek a fenti szükségletek kielégítésére módot, még akkor is ha nehéz. Köszönöm, covek barátom, hogy erre ráébresztettél. Itt nincs beilleszthető szívecske szmájli :)))) ]

És a mozgás... Ahol van víz, ott nincs probléma. Én egy vízicsiga vagyok ugyanis. Mint Gombóc Artúrnak a csoki (én szerencsére nem szeretem a csokit) mindegy hogy milyen víz: hideg, meleg, folyó vagy álló, kénes vagy sima, édes vagy sós... Na, ez nem teljesen igaz, mert a tengerhez valami különösen vonz... Mintha valamikor tenger mellett éltem volna. Ki tudja az előző életeimet? :)))
Ünnep, ha vízbe mehetek... a gyerekeimnél jobban tudok örömtáncot járni, pedig ők se kutyák :)))))

Kissé mozgós, de legalább ez az egy lejött a gépről...
Úgyhogy tegnap már merültem és úszkáltam és a férjem még "lebegtetett" is, mert az utazás előtti indulás erősen lefárasztott agyilag meg idegileg is...
[Amikor arra gondolok, hogy a barátnőimmel utazás közben meg tudtam beszélni a nyomoromat, akkor hálás vagyok, mert közös értékrendet, figyelmet és szeretetet kaptam belőle. Köszönöm, lányok!]

Tegnap már elterveztem hogy ma elmegyek megkeresni az Elfelejtett születésnap projekt 1. állomását... A projektről csak kedd után tudok beszámolni részletesen, mert az is olvassa a blogot, akinek a szülinapját "elfelejtjük" ;)
[Amikor arra gondolok, hogy Juli lányom sírva mesélte el a félelmét, hogy elfelejtjük a szülinapját azért mert nyaralni leszünk közben... akkor
- szomorú vagyok, mert hitre és meggyőződésre volna szükségem ( = azzal kapcsolatban hogy ez nem történhet meg), ezért azt kértem magamtól és a család többi tagjától, hogy tegyük emlékezetessé ezt a 14. szülinapot. Ez lett az "Elfelejtett születésnap" projekt. (Aminek a létrejöttéből közös értékrendet, szeretetet, családi összefogást és törődést tapasztalok ;) )
- büszke vagyok, mert kielégült a bizalom és szeretet iránti szükségletem ( = el merte mondani), és azt kértem magamtól, hogy mondjam el Julinak, milyen értékes volt nekem ez amit elmondott. Meg is tettem.]

Úgyhogy reggel arra indultam futni... aki ismer tudja hogy vagyunk én meg a térkép... Persze hogy tök másfelé mentem... de így felfedeztem egy csodálatos sétányt az egri belváros felé.

Patakmenti sétány



Érsekkert

Amikor visszafordultam, elővettem jó haveromat OSMAndot, aki segített betájolni magam. És megtaláltam az Érsekkertet. (Azért az vicces hogy sehová = se-ho-vá nincs kiírva hogy merre van, még mellette sem... Igen, vannak olyan béndzsa turisták mint én, kedves Illetékesek...)
És valami eszembe jutott erről: [Amikor azt tapasztalom, hogy ki tudom használni az okostelefonomat ahogy nekem szükségem van rá, de mégsem nőtt túl rajtam, nem alakult ki függőségem, akkor elégedett vagyok, mert kielégült a személyes felelősségvállalás és tudatosság iránti szükségletem. Köszönöm magamnak hogy figyelek erre.] Azt szoktam mondani "nagyon bölcsen", hogy az eszközök szolgáljanak engem és ne én az eszközöket...

Találkoztam szembefutókkal, hajléktalanokkal (Párbeszédünk: "- Hova rohansz, Dagadt?!" "- Nekem legalább nem kell a fa alá h..y..nom..." ----- Elismerem, nem EMK-s és nem építő, de van mikor nem vagyok hajlandó nyelni.)

Visszakanyarodtomban benéztem a patakba, és elképesztett milyen szemetet dobálnak bele... autógumi, biciklikerék... heeee?! WTF vagy balta pozitív, ahogy tetszik...

Mire visszaértem, a lányaim már fenn voltak. (Külön élmény hogy külön szobában vannak és a szobáink között nincs összeköttetés... majd később írok róla, egyelőre ízlelgetem a furaságát...) Elmentünk reggelizni, majd A-val én újra kávézni.
Aztán fürdéscsúszdafürdéscsúszdalubickolás a program, majd az ESz-projekt 1. állomása. Holnap elmondom mi volt :))))

(A képek valamiért nem szinkronizálódnak, és az Illetékes elvtárs már lubickolni van, ezért most ennyi képpel tudok csak szolgálni...)




2016. július 26., kedd

Magad, uram, ha...

Egyedül lenni az egész házban... na, az a királyság, főleg torna közben! Senkinek nem ugrok a lábára, senkit nem találok fejbe amikor kalimpálok... Így lehet hogy még a megszabott minimumot is túllépem.
Még szelfit is csináltam, hogy lássátok: még élek.


A zene üvölt, a kutya eközben...



2016. július 21., csütörtök

A kooperáció és az eredményesség kapcsolata

Ma a heti tervet átalakítottuk, a napirendet is, mert rugalmasak vagyunk. (Magyarul: tegnap helyett ma mostunk és a gépidőt felcseréltük a munkával, önként, megbeszélés után.) Az eredmény az lett, hogy nagyon korán végeztünk a munkával, és ebéd előtt még van időnk zsugázni is :)))


Nem könnyű a 66, de a lányok tudják és tudják és tudják
A kutya sem érti miért sürgölődünk

Van aki már kész van a magáéval, van akinek még van melója

- Nézz rám úgy, mintha a fogadat húznák!

Pár kép a kertemről. Imádok itt lenni.





Ilyen mikor úgy nyersz snapszerban, hogy csak 1 ütésed volt, az utolsó :))))
(És nem látszik a tokám, jól szelfiztem.)


2016. július 8., péntek

Pele a vécében...

Ha erdőben laksz, vállald a következményeit... erdei pókok a párnád alatt... és hajnalban pele a vécében...
Ooooááááááááááááááááááááááááááááá...
És ha egy olyan reggel van amikor a férjed bent alszik Budapesten, na akkor... csak rácsukod a fedelet. Mindeközben vadászkutya keverék kutyád összegömbölyödve alszik 2 méterre és biztos pelepörköltről álmodik. Jó mélyen. Észre sem veszi az itteni pelét. Ááááááááááááááááááá...



Mondjuk simán lehet a kertben a fűre pisilni, még jó hogy nagy a kert. Aztán gondolkozni kezdtem, hogy mit csináljak: menjek át szégyenszemre a szomszédhoz? Hagyjuk a vécében, majd csak lesz vele valami... de addig hová pisilünk, estig nem bírjuk ki...
(Na tessék, itt vannak a minták amikről tegnap írtam... már nem sikítok az anyai mintára ha egeret, pockot, pelét vagy más rágcsálót látok. De megfogni nem merem, sőt inkább lemásznék a meztelen csigás aknába. Erre akkor jöttem rá mikor reggel Orsival beszéltünk erről.)

És akkor mi történik? Jön Juli, mondom: "pele van a vécében". Mire ő: "Jó, akkor szerintem kiszedem." És kiszedi. És kiviszi. Király. Köszi. Megvan a mai nap hőse :)))


2016. július 7., csütörtök

Futni magam felé... - Amikor gurulni kezd a szekér...

Több indokom volt az itthoni tornázásra: az egyik a változatosság iránti igényem. A napokban rengeteg zumba, bármilyen dance, hiphop és satöbbi videót megnéztem és csináltam egy kardiós listát magamnak. A reggeli fél órámat 50 féle videóból állíthatom össze, ahogy éppen testileg vagyok és amilyen kedvem van. Ez nagyon lelkesít.

Ez a fotó most nem irónia, tényleg ez az itthoni poharam


Tegnap éjjel egy balfogásnak köszönhetően 1,5 órát aludtam, ezért reggel zombiként tántorogtam összevissza... Biztos ismeritek: amikor a fáradtságtól szédülsz, hányingered van, zúg a füled.
Már majdnem gondoltam hogy alszom inkább torna helyett, de mégsem... persze, mert a hitelesség nagyon fontos. Úgyhogy ruha, cipő... ja, zokni is. Az kellemetlen, hogy a padlólap csúszik... Kint kéne tornázni a teraszon, de utálom a csendháborítókat az erdőben :))))

Ettem, és elkezdtem. És képzeljétek, ma meg tudtam csinálni olyat, amit tegnap még nem. Ez király, gondoltam. (És most izomlázam van a derekamban, jaj.)
Azt is látom, hogy jönnek vissza az ismert mozdulatok, és egyre normálisabban tudom kivitelezni a gyakorlatokat.

Nagyon vicces volt, ahogy Emma mondta: "mama, ne a vezért nézd (= kövesd), hanem a Dagit hátul, ő másképp csinálja"... Mit mondasz ilyenkor egy gyereknek? Itt lép be a példa, a hitelesség, a szülő attitűdje. Hogy tudjuk-e, hogy minden percben felelősek vagyunk azért hogy mit adunk tovább a gyerekeinknek... hogy lesz-e mázsás súly a vállán a MINTA... Szóval azt feleltem: "ha a leggyengébbet követed, sose leszel jó"...

És mit mondasz még? Jönnek sorban a fejembe, aztán a számra:
Hogy ma van Nettie Stevens születésének 155. évfordulója... és igen, fiam, ő egy tudós nő volt, genetikus. A nemi kromoszómák meghatározásában ért el maradandó eredményeket.
És igen, fiam, nők is lehetnek tudósok, mi is ismerünk párat a baráti körünkből. És hogy jön ide a Mulan betétdala (Erős légy)? Hát hogy a végén a kis nyiszlett legelöl masírozik és viszi a vállán amit kell. Ezerszer többet dolgozik a többieknél, hogy ne derüljön ki kicsoda is ő valójában (márminthogy nő).
És hogy még ma sem ugyanazok a jogaink... hogy "szegény" színésznő elhűl hogy leszbikusnak nézik... vagy hogy arccsontok töréséért felmerül hogy elég egy kis pénzbünti... vagy hogy nőként kevesebbet keresel... vagy hogy elveszik a gyerekedet ha az apuka elég gazdag és elég befolyásos...

"(Erős légy!) 

Úgy küzdj a harcban, mint zúgó orkán!

(Erős légy!)


Mint büszke sziklafal, őrt úgy állj!


(Erős légy!)


És legyél vad, mint a dúló tűzvész

,
de rejtelmes, mint a Holdon túli táj!"



Visszatérve a mozgásra: találtam egy nagyon helyes, kicsit zizzent oktatótól videókat, ezek tetszenek legjobban. Láthatóan élvezi amit csinál, néha belevisz egy kis bolondozást... semmi művigyor, pózolás. Én igazából elég rövid ideig zumbáztam, mert elkezdtem aztán hamarosan tanév vége lett és szeptemberben már nem az tartotta, aki előtte. Ebben a csajban valami hasonlót látok, mint annak idején Ritán: hihetetlenül élvezi a mozgást, a zenét, ezt az egészet amit zumbának hívnak (mert ez valójában nemcsak egy óra amit megtart, hanem kapcsolat, önkifejezés, ...). Élvezi azt is hogy szerepel, azt is hogy ő vezet. Szórakozik és szórakoztat és ettől lesz valami nagyon élvezetes.
Köszönöm, Rita, hogy hozzád járhattam :)

Lassan jönnek vissza a mozdulatok, ma már csípőforgatásból tudtam rendesen forogni... Ez tegnap még nem ment :)))

És hogy ez az egész hasznos: ma le kellett mennünk a lenti telekre vízért, majd a 2x5 literes kannát felhozni a meredeken, ahol közben van egy nagyon bizonytalan lépcső... Előre mondtam is Julinak, hogy lehet hogy ott én majd feladom a kannákat és utána felmászom négykézláb... De nem: sikerült felmennem simán. Jó, persze: izzadtam és ki voltam fulladva, de az rendben volt, mert 1. nem aludtam éjjel, 2. már letornáztam az adagomat, 3. már tűzött a nap, 4. ki nem fullad ki egy emelkedőn? Szóval most megint lett egy objektív eredményem ebből.

És amiért ezt a címet adtam ma... még korábban írtam, hogy amúgy én - erősen rejtetten - sportember vagyok. Azokban az időszakokban amikor csináltam, nagyon élveztem előtte, közben és utána is. És ma, amikor valamelyik lány berakott valami zenét, akkor egyszer csak hopphoppelindultalábaméselkezdtemugrálni :))))))))) Nagyon vicces volt, tényleg. És ez meggyőzött arról, újra, hogy érdemes egy kis erőt fektetni a hasznos dolgokba ( = erőltetni), addig amíg készséggé nem válik, mert ha a készség megvan, akkor már nincs gond, "természetes" lesz.


És még egy mai... Nemcsak a szülők mutathatnak példát... Juli ma átugrotta a saját árnyékát. Lemászott a vízaknába, ami tele volt meztelen csigával, mindenütt, de tényleg... Végig pfujolt és mindenféle undorodó hangot adott ki, de sikerült kinyitnia a csapot lent. Aztán újra visszamászott, mert sajnos el is kellett zárni. Utána megbeszéltük hogy mennyire nagy dolog volt amit csinált, még ha nem is tartja annak. A családért ( = hogy legyen fent víz) túllépett egy nagyon erős undoron és félelmen. Ez sok felnőttnek sem ment volna. Azt hiszem én inkább elbattyogtam volna a közkútig... Köszönöm, hogy láthatom amivé növekedik.

Ez kb. 20 centi...
Készítettem ma Juliról egy képsorozatot, mert az a mendemonda járja róla a barátai között, hogy mindig "ugyanolyan képet vág" amikor fényképezik... kamaszosan bambát. De mint a mellékelt kép mutatja, csak olyan helyzetbe kell tenni, amiben otthon van.
Juli és barátja Elic, együtt ülnek a nyugágyban... párna csak Julinak jutott, ezt Elic sérelmezi is.

Juli és barátja Elic, a "Kisöreg"









2016. július 5., kedd

Futni magam felé 7/2. - Kutyával az orvosnál... Napi EMK sorozat

Hányan lapoznának és hányan olvasnák égig, ha csak EMK-san írnám meg ezt a posztot? Lássuk.
"Ha elhiszed hogy sikerül..." - DIXIT

A mozgásról:
[Amikor azt tapasztalom hogy örömet érzek zumbázás közben, akkor csalódott vagyok, mert egészségre és tudatosságra volna szükségem... ezért azt kérem magamtól, hogy mondjam meg, hajlandó vagyok-e a mért eredményeimet újra áttanulmányozni és levonni a következtetéseket. Igen.
Amikor azt tapasztalom, hogy ez a mozgás szórakoztat mindannyiunkat, akkor elszánt vagyok, mert kielégül a szabadság, rugalmasság és felhőtlen szórakozás iránti szükségletem. Köszönöm magamnak hogy ma is elindítottam a videókat.
Amikor azt tapasztalom, hogy felhőtlen élvezettel is lehet mozogni, akkor megkönnyebbülök, mert pont arra volt szükségem :) Köszi :) Illetve még azt kértem magamtól hogy keressek más hasonló videókat és máskor azokat is próbáljam ki. Igen, hajlandó vagyok.
Amikor a nyújtás jön és én nem érem el a lábfejemet, akkor fájdalmat érzek, és türelemre és kíméletre volna szükségem. Ezért kíméletesebb nyújtási formát választottam.
Amikor azt hallom, hogy mozgásban tapasztalt barátaim hogyan gondolkodnak a fejlődésemen és hogyan akarnak tovább segíteni, akkor hálás vagyok, mert őszinte és egyértelmű kapcsolatokat látok... Köszönöm :) ]

Kutya:
[Amikor odatelefonálok a rendelőbe és az állatorvos azt mondja, hogy "megvárom magukat", akkor hálás vagyok, mert egészségre, hitelességre és közös értékrendre van szükségem, amit meg is tapasztaltam, és köszönöm.
Amikor felhívom a férjem hogy orvoshoz kell vinni a kutyát és ő azt mondja, hogy "a kutya fontos", akkor meghatódom... mert közös értékrendet és szeretet látok. Köszönöm :)
Amikor azt látom, hogy a kutyám a borotválást, a sebében turkászást, az injekciót és mindent milyen türelemmel és hang nélkül visel, akkor döbbent vagyok, mert olyan erőt és bátorságot látok, amit embereken is ritkán. Köszönöm, hogy ezt láthattam.

Így szőr nélkül jobban látszik a bibi

Ilyen türkiz volt a lába a kezelés után... ő sajnos lenyalta, így magamat kellett fotózni

Amikor érzem, hogy a kutyám nagyon fél (500-as pulzus), és mégsem csap balhét, nem is morog, csak áll nyugodtan, akkor csodálatot érzek, mert....... itt nem tudom........ de talán önuralmat látok, és bizalmat, amit köszönök :)
Amikor azt látom, hogy a kutya a szokásos hisztiroham (ugatás és kihaénnemkedés) után mindent nyugodtan tűr, akkor dühös és kétségbeesett vagyok, mert látom mi lehetett volna ebből a kutyából ha nem verik szét, ha nem üldözik motorral, ha nem cincálják biciklivel. És mit kérek... hát akkor éppen azt, hogy találjam meg egyszer azokat akik bántották és rúgjam őket pofán. De kicsit később azt, hogy lássam meg hogy minden okkal történik, és most nálunk már nem bántja senki és van esélye helyrejönni.
Amikor a lányoknak elmondom a telefonban hogy mi történt a rendelőben, és hallom milyen érdeklődéssel hallgatnak, akkor örömet érzek, mert közös értékrendet és szeretet látok benne. Köszönöm :)
Amikor a hülye kutya nem eszi meg a begyógyszerezett kaját (mert a hülye gazdája csak rászórta...), és én melléguggolva szemenként sajttal keverve etetem, akkor meghatódom, mert személyes felelősségvállalás, szeretet és egyértelműség van ebben. Köszönöm. <--- ide magyarázatként azt fűzném, mert meg fogjátok kérdezni hogy "kinek köszönöd?", hogy magamnak, mégpedig a bátorságot, hogy ki merem fejezni ezeket a dolgokat, mert ez sokszor nem könnyű]

A végére azért ideírom, hogy a kutya jól van és "csak" toklász ment az egyik lábujjába. Ma reggelre már újra sántított, ezért elvittük dokihoz.
Szerencsére, bár az állatorvos először altatást emlegetett, mivel a kutya nyugodtan viselte a gennyes seb kitisztítását, ezért minden megoldódott gyorsan és egyszerűen.

"Gyerejátszani"-fej... persze, este 9-kor... :)))


Szeretettel ajánlom Dr. Soltész Attila állatorvost (és asszisztensét), aki reggel szó nélkül azt mondta hogy rendelési idő után is menjünk nyugodtan, illetve mikor kiderült hogy ugyan zárás után, de korábban érünk oda, megvárt minket.
Biztosan jó ember lehet, mert Elic nem félt tőle, márpedig tudjátok hogy ő a pasiktól félésben nagyon menő :P (Azt, hogy szakmailag is jó, el kell hinnem a referenciái alapján.)

Jaj, majdnem elfelejtettem amit a szabályokkal kapcsolatban akartam írni:
[Amikor látom, hogy a tegnap megbeszélt szabályok hatására minden gördülékenyebben megy és mindenre jut idő, akkor elégedett vagyok, mert nyugalmat és egyértelműséget kapok belőle, ezért köszönöm magamnak, hogy szántam időt a kigondolására és meg is valósítottam.

66


Amikor a napirendlista segítségével mindennel elkészülünk morgás nélkül, akkor örülök, mert kielégül a nyugalom és béka iránti szükségletem. Köszönöm :) ]

És volna még, de már túl hosszú lesz...

És a naplemente utáni felhők Óbarok felett.












Futni magam felé 7. - Szabadság és választás Napi EMK sorozat

A tegnapi napot nem írtam le, mert
1. nem volt időm. Később részletezem miért,
2. ki akartam próbálni ma is, és utána írni róla.

Hárman a fotelben
Szóval az 1-es ponthoz: nálunk vannak szabályok, korlátok és határok, ezek között próbálunk mindannyian mozogni. Van egy aspergeres családtagunk, akinek a határok határozottabbak, és vagyok én akinek vannak sziklaszilárdak (pl. "ne nyúlj a konnektorba!") és rugalmasak (pl. "reggeli előtt nem eszünk csokit"). Ebben lavíroznak a gyerekeink, több-kevesebb sikerrel, néha beleakadva a szövevényekbe, de eléggé eredményesek...

És az is van, hogy rendszeresen újra lefektetjük a szabályokat, hiszen változnak a körülmények, akkor a szabályok is változnak. Ilyen például a napirend. Ami legyen kellően rugalmas, de legyenek benne olyan fix pontok, amihez tartjuk magunkat. Ilyen pl. a du. 1 körüli ebéd, a 2 és 4 közötti csp (csendespihenő). A változó rész attól változik, hogy éppen ki van itthon, és kinek mik a szükségletei. Amikor múlt héten Julival voltam kettesben, akkor sokat dumáltunk, sokat kártyáztunk, sokat olvastunk és sokat lógtunk az interneten. Ezen a héten mindketten itthon vannak, és egész másképp kell elrendezni az "időt": mindenkinek jusson saját idő, legyen közös idő, legyen ebéd, végezzük el a feladatokat és még társasozzunk is... Ezt elég nehéz összehozni...

Mivel törekszem egy "és" megoldásra, azt találtam ki, hogy sávokra osztjuk a napot és beleteszünk mindent amit kell. Szerintem jól sikerült, bár néha emlékeztetni kellett rá a lányokat... főleg a gépidő végére...

Na, de vissza a 2. ponthoz: volt a Szekrényajtóval a kellemetlen fűkaszás élményünk... na, ezért meg az unalmasság miatt sem volt kedvem kimenni másnap futni... Találtam egy olyan Zumba videót, ahol több oktató teljesen különböző videója volt összevágva, kb. fél óra hosszúságban.
Jártam régebben Zumbára, szerettem is és át is mozgatott, gondoltam most is beválhat...

Hát, vicces volt... A lányok a nappali szélére tolt fotelekben reggeliztek és nézték ahogy ugrálok és a reklámokat... :))))) A kutya elmenekült, ki a teraszra, főleg mikor saját stílusban nyomtam foci-karate-aerobik-zumbát :)))) De a lányok itt röhögtek leginkább...

Így semmi rémisztőt nem láttok

Őt nem kéne eltakarni, de ő (t)akarta
Tapasztalat: a vércukrom jó lett tőle, ahogy ma is. Ezért megtartjuk ezt a mozgásformát. És tényleg levonhatom a következtetést hogy nekem a cardio mozgások jót tesznek. Ma összeszedtem pár videót, ami tetszett, holnap azokra fogom ropni. A hangszórót is feltöltjük, mert ma túl halk volt a zene a laptop hangszórójából... Bár így is remekül hallottuk a Somat reklámot a videó 2-3 szünetében...

Buli után a munkát is elvégeztük (mosás)

És jött a szórakozás: DIXIT
Mivel lejárt a gépidőm, az EMK-s részt este pótolom a mai nap maradékával :)))) És persze itt köröznek körülöttem a lányok... nem tudok koncentrálni...
[Amikor ezt tapasztalom, akkor türelmetlen vagyok mert időre és nyugalomra volna szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg hajlandó vagyok-e este megírni az EMK-t felét a bejegyzésnek. Igen.]

Akkor este :)

Most kártyáznom kell... halaszthatatlanul...








2016. július 3., vasárnap

Futni magam felé 6. - Kapcsolatok

Újra és újra előjönnek azok a fránya kapcsolatok... (mármint hogy fontosak)

Elic tipikus játéka, kicsit agyament: a "nem adom a labdát-de dobd el nekem" nevű...

Ma reggel, amikor SMS-t küldtem a lányomnak hogy jöjjön le és induljunk, és ő azt írta vissza, hogy "pillanat és jövök", akkor elégedett és lelkes voltam, mert kielégült a kreativitás, önmagamért való kiállás és béke iránti szükségletem. Köszönöm magamnak hogy ilyen jó megoldást találtam ki :)

És amikor kidögölve futok fel a meredélyen és ott nyírja a füvet az 5. szomszédunk, akivel már volt nézeteltérésünk (az EMK jött ki győztesen belőle)... és a kutya ugatja, mert fél tőle (és mert utál minket, amit a kutya nagyon is érez... és ha hozzám járna, megfejteném neki, hogy valójában nem utál minket, hanem fél tőlünk, és hogy az hogy én ki tudok állni magamért, simán jog, nem "női jog"... és hogy nincsenek női jogok meg férfiúi jogok... és hogy ha ezzel kezdene valamit akkor boldog lenne, és nem tartana attól hogy "megfertőzöm" a feleségét... 50 méterről...)

... szóval ilyenkor kiábrándult vagyok, és nyugalomra volna szükségem...
és amikor szól valamit és amikor látja hogy válaszolok (nyitom a számat), akkor rám indítja a fűkaszát... na, akkor vagyok dühös és jön elő a gondolat hogy "sajnos nincs nálam a bészbólütőm, mert addig ütném amíg él"... És látom hogy ezzel megint foglalkoznom kell... majd este.

De azért ez megadta az alaphangulatot a reggeli futáshoz. Ma kétszer mentem fel-le az emelkedőn, másodszorra a végén már csak lépésben ment. Aztán bent a kertben is köröztem.

"Sajnos" a vércukor eredményeim egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy kell nekem ez a mozgás. Öööööööeeee... nem lehetne inkább pumpa? :)))
[Vagyis: amikor látom hogy javul a vércukrom a futástól, akkor 1. csalódott vagyok, mert pihenésre és kíméletre és változatosságra volna szükségem... 2. lelkes és nyugodt vagyok, mert egészségre van szükségem... ezért azt kérem magamtól, hogy mondjam meg hajlandó vagyok-e holnap egy zumba videót bekapcsolni reggel és arra mozogni. Igen, hajlandó vagyok. Köszi :) ]

Hallottam egyszer valakitől, és nagyon megtetszett, hogy aki valamiben jó és szívből csinálja, annak nem teher a munka és mindig bekapcsol ha "helyzet van"... ma is sikerült valakivel elbeszélgetnem egy szerette betegségéről, amikor egy jól feltett kérdésre mindent elmesélt. Mindig nagy élmény [öröm és elégedettség, a szükséglet pedig bizalom és hitelesség] nekem amikor valaki aki másnak nem beszél, nekem egyszer csak kinyílik. (Erről az a kórházi élményem jut eszembe amikor egy anya csak velem volt hajlandó beszélni, bárki másnak hátat fordított.) Köszönöm a bizalmat.

Ma nagyon hideg van, és lett szép legyalult kertünk.

És ma először hennáztunk (tegnap bekevertük)... terveink között szerepel a hennázás megtanulása. Tapasztalat - összehasonlítva egy még régebben itt maradt előre elkészített tubusos hennával: a miénk sokkal sűrűbb maradt, bár már sokszorosát tettem bele az előírt citromlé mennyiségnek. Sokkal nehezebb volt a miénket nyomni és a "helyén tartani" mint a másikat, amit én szintén kipróbáltam megint. A következő adagot sokkal hígabbra fogjuk keverni.




Juli jól rajzol, neki jól mennek a figura ábrázolások. Amit most készített magának és Emmának, mindkettő nagyon szépen sikerült.
És vagyok én, aki világ életében béna volt rajzból, még a tanítóképzőn is csak azok sikerültek, amik nonfiguratívak voltak :))))) Nem is rajz szakos voltam, szerencsére...

Megyek zumba videót keresgélni, és holnap jövök a pillanatképekkel ;))))







2016. július 2., szombat

Futni magam felé 5. - Kaptató Napi EMK sorozat

Ezt direkt Borinak ajánlom :)

Kaptató - valaki felé, aki én vagyok, vagy akivé válhatok.
(Sokan kérdeztétek már, hogy mitől működik a mi házasságunk a hendikeppjeink ellenére is... na, az egyik tényező, hogy a férjem tud valamit: látja bennem azt akivé válhatok. Mindig, sokkal erősebben mint én. Ez az erős hit vagy meggyőződés még engem is képes sokszor továbblendíteni...)
[Amikor arra gondolok, hogy volt valaki 16 évvel ezelőtt, aki meglátta bennem azt aki ma vagyok... akkor mérhetetlenül hálás vagyok, mert lehetőséget, bizalmat és feltétel nélküliséget kaptam belőle. Köszönöm, univerzum!]

Kaptató - nemcsak képletesen: van a hegyoldalban egy út, olyan meredek hogy autó alig megy fel rajta és felgyalogolni is kín. Az volt az agyament zseniális ötletem, hogy "színesíteni" a programot jó lesz ez az emelkedő. És ma reggel kipróbáltam.
Nehezítő tényező volt, hogy Juli ma nem jött velem, a kutya viszont igen.
Ettől persze be voltam tojva, hogy ha jön egy autó amíg én szenvedek, jól elüti a kutyát... Vagy engem...
[Amikor szembesültem vele hogy Juli nem fog jönni, akkor 1. aggodalom volt bennem, mert támogatásra és biztonságra lett volna szükségem... 2. elkeseredtem, mert a megbeszéltek betartására és tekintetbevételre lett volna szükségem... Amikor felismertem hogy félek egyedül kimenni, akkor szomorú és csalódott voltam, mert bátorságra és realitásérzékre lett volna szükségem... Amikor arra gondoltam, hogy akkor inkább nem megyek, akkor dühös és szomorú lettem, mert hitelességre és a (magammal) megegyezések betartására volt szükségem... Amikor arra gondoltam, hogy "majd jól bezsarolom hogy kénytelen legyen jönni velem", akkor dühös és csalódott voltam, mert hitelességre lett volna szükségem (hogy ha azt mondom hogy szabad választás, akkor legyen tényleg az és ne alkalmazzak erőt)... Amikor elmondtam neki higgadtan és szép szavakkal amit éreztem, akkor elégedett és megkönnyebült voltam, mert hitelességet és szeretet és tekintetbevételt kaptam belőle.
Az összesre az volt a kérésem, hogy idézzem fel miért is találtam ki ezt a programot magamnak és utána döntsem el hogy mit akarok VALÓJÁBAN szívből: menni vagy maradni.

Amikor elindultam a hegynek felfelé, akkor 1. derűs voltam, mert élveztem a mozgást, 2. aggódtam, mert biztonságra és nyugalomra lett volna szükségem... Amikor félúton görcsölni kezdett a lábam, akkor lelkes voltam, mert kihívást tapasztaltam meg... Amikor a 2/3-nál majdnem kiesett alólam a lábam akkor csalódott és türelmetlen voltam, mert gyorsabb fejlődést és akartam <--- de ugye a szemfülesek felismerik mi itt a bibi?? Egy gombóc fagyi a jutalma annak aki elsőként megírja! Amikor mégis felértem a tetejére, akkor lelkes voltam, mert kitartást és erőt tapasztaltam...]

Egyszer bírtam felfutni a hegyre, és le. Utána pedig, hogy meglegyen a megfelelő idő és út, bent a kertben rohangásztam fel-le...
[Ebből hitelességet és személyes felelősségvállalást kaptam, és biztonságot is. És kíméletet.]
Szerencse hogy felénk nem jár senki, mert vicces lehetett... a nő aki a térdig érő fűben "rohan" fel a kocsiig, onnan vissza a kerítéshez, közben lehajol, botot dob a kutyának, majd tovább fel és le... Jó, nem volt 2 km, de jól leizzadtam és elfáradtam. A patakhoz vezető út nagyon kicsit emelkedik csak, a telkünk viszont erős hegymenet.
[Amikor arra gondolok hogy ezt senki nem látta, akkor örülök, mert kíméletet és intimitást kaptam belőle.]


Most a Geotrackert indítottam be... nem tudom, a túra alatt megszerettem és nem dumál annyit mint a Runtastic... és nem posztol a FB-ra (oké, már letiltottam.)


Kilátás a hegyről


Nem tudom látszik-e a harmat, mert megint korán volt

Amikor beérsz a kertedbe és benyakalod a liter vizet és eldobod a pólódat

A kutya jól viselkedett, csak véletlenül kizártam :))) Mindig előre bevágtat a kertbe (mert nyitva hagyjuk a kaput), most valahol elbóklászott, én meg kivoltam és nem figyeltem. Aztán beengedtem, mert jó fej vagyok...

Most jó sok []-es rész van, azért írtam le ilyen részletesen, mert ténylegesen ennyi processz futott a fejemben és szét kellett válogatni. Remélem segít azoknak akik nehezen szedik héjakra a konfliktusokat/helyzeteket.





2016. július 1., péntek

Futni magam felé 4. - Ha dagadt vagy ne pofázz! Napi EMK sorozat



Ma éjjel ésvagy reggel megkaptam hogy dagadt vagyok és kicsi az agyam. Persze nem ilyen helyes-őszintén, hanem úgy hogy "csak egyél, úgy is nézel ki" meg "keress életmód tanácsadót meg fitness termet". Mondtam már, hogy utálom mikor valaki olyan beszari hogy nem mer őszintén sértegetni? Ha sértegetsz, tedd becsülettel legalább. Én el tudok küldeni bárkit a p.csába. Igen, sokszor nem vagyok rá büszke, de legalább nem érhet az a vád hogy ködösítek. Szóval, ha azt gondolod hogy g.ci vagyok, mondd azt. Ha azt gondolod hogy X csak azért jöhetett egy tanfolyamra, mert én "bekönyörögtem", akkor mondd az arcomba és majd elmagyarázom mit néztél be. És ha azt gondolod, hogy dagadt vagyok, mondd azt. Bátran, nem kell félni az őszinteségtől. Legalábbis számomra ez nem relatív érték.
[Hallottam egy olyan kérdést, hogy megbántott-e hogy ezeket írták nekem. Nem. Hiszen 1. ezt én is tudom, és a poszt pont azt mutatja, hogy elkezdtem tenni a jobbulásomért, 2. írtam fentebb hogy díjazom az őszinteséget, és 3. nem hiszek benne hogy meg tudjuk egymást bántani... hiszen "a saját érzéseimért én vagyok felelős".]

Az, hogy valaki nem érdemben szól hozzá, hanem sértegetni kezdi a másikat, elég általános. De mi lehet mögötte? Most nem megyek utána.

A másik dolog jobban érdekel: ha dagadt vagy nem lehet véleményed? Kussolj be? (És ott van ennek a többi vetülete is: ha szegény vagy kussolj, ha gyenge vagy kussolj, ha nő vagy kussolj, ha nyugger vagy kussolj......... és sajnos a végtelenségig lehetne folytatni.)
Mi az oka annak, hogy érvek helyett azzal foglalkozunk, hogy a másik milyen? Mit tett? Mi az amit ő elbaltázott? Mi az amin ő változtasson?

Na, én nézem inkább én mit hozhatok helyre a 20 éves tespedésem után:
Tegnap nem futottam, mert nagyon fájt a hátam (porckorongsérv)... De gondoltam hogy nem hagyhatom magam, és Jillian Michaels hasas videóját letornáztam óvatosan.

A vércukrom nem lett olyan jó tőle mint a futástól, más izmokat viszont bekapcsoltam a mozgásba, ami jót tett még a derekamnak is.
Íme egy megrázó kép a hájaimról. Csak hogy látsszon: nem szégyellem, mert ha szégyellném is ugyanekkora volnék... (És félreértés ne essék, büszke sem vagyok rá. De ez van. Aki szerint ocsmány, lapozzon vagy csukja be az oldalt.)



Remek volt, na, Jillian M. mindig elvarázsol a tudásával, közvetlenségével. Azzal, hogy senki más nem tud (vagy nem akar, nem tudom) egy órát hasra megcsinálni, ő igen, és közben az egész tested sajog a végén.

Ez volt a tegnap, ma meg 7-kor indultunk, megelőztük a napot. Még nem bukott át a hegy felett.

Igazolás arról hogy milyen korán van :))
Elic lába jelentősen javult már tegnapra is (este már nem is nyalogatta), de mára szinte teljesen elmúlt a háromlábazás és nagyon könnyeden futott... ennyi talán korábban is volt a régi lábsérülései miatt. Ennek nagyon örülök, mert erősen be voltam tojva. [Amikor azt tapasztalom hogy a kutya rendbe jön, akkor örülök és megkönnyebültem, mert egészségre és könnyedségre van szükségem, úgyhogy köszi, kutya. Amikor arra gondolok hogy mennyibe került volna az állatorvosi számla és ehhez képest nekem mekkora a keretem (0), akkor szintén megkönnyebbült vagyok, mert biztonságra van szükségem, ezt is köszi, kutya!]

Köszi a segítséget, Noi! [Amikor egy barátom felajánlja hogy kiautózik hozzánk hogy elvigyük orvoshoz a kutyát, akkor meghatott és hálás vagyok, mert támogatást és közös értékrendet kapok belőle, ezt köszönöm, Noi!]

Szóval, ma már felszabadultan futott... egészen a kanyarig, ahol egy böhöm nagy autó állt (kb. mint egy cirkuszoskocsi, nem tudom hogy jött fel az emelkedőn... vagyis de, látom hogy szétásta az utat...) És emberek nagy kaszákkal hadonásztak, és Elic mindettől megrémült... és ugatott. De ki lehetett hozni a helyzetből és a "tovább" vezényszót is meghallotta és az eddigiekhez képest békésen lejutottunk a hegyről. Visszafelé már figyelmen kívül hagyta őket! Aki ismeri, tudja ez mekkora eredmény.
[Amikor ezt tapasztalom, akkor elégedett vagyok, mert kielégült a fejlődés és hatékonyság iránti szükségletem, köszönöm mindenkinek aki dolgozik a kutyával. És... amikor ezt tapasztalom, akkor meghatott vagyok, mert kielégült a hitelesség és szeretet iránti szükségletem... hogy ez a kutya ilyen előélettel ezt megcsinálta, értünk... köszi!]

Én odafelé nem futottam úgy mint a kutya, de a mai célom "odafelére" az volt, hogy minél többet fussak, minél kevesebbet gyalogoljak. Ezt megvalósítottam. Az elején nem kellett számolni, kb. félútig egész jól bírtam, utána kellett bevetnem a számolást segítségnek. Ma a 60-60 volt a terv, amit be is tartottam, esetleg felfelé túlléptem. Végül elfáradva, de nem túl magas pulzussal és közepesen megfulladva értem a patakhoz.

Ma direkt más ruhát vettem fel, csak miattatok :))))

Elicnek könnyű, ő belohol a patakba lehűlni...
A vádlinyújtás megint csak sikítozva ment, de régről emlékszem hogy velem ez mindig így volt. A domboldal volt a segítségemre a nyújtásban.

Nem látszik, de akkora lejtése van hogy az már fáj...
Visszafelé már eléggé fájt a lábam, úgyhogy a tempós gyaloglást választottam, kevés futással. Ennek Juli nagyon örült, mert nem kellett egyedül caplatnia.
A kutya bundája nem praktikus: folyton mindent összeszed... de most egy fél méteres bot volt a zsákmány, ráadásul a zászlós farkába teljesen belegabalyodva... A kiszabadítás még nekünk is nagyon körülményes, mert korábbi élményei miatt a farkához nehezen lehet nyúlni.

Bottalanítás... nem látszik jól a bot

Felfelé a hegyre tényleg kellemes meglepetés volt, hogy nem ugatta a nagy kocsit és az embereket sem, szépen elsvenkelt mellettük némi nógatás után.

Csak hogy legyen virág is.

Kígyónyelvűfű

Ezt is lekaszálták, mi meg felszedtük - katángkóró
Viszlát holnap :) Bár szombaton pihenőnap kéne, mondják nekem az okos és tapasztalt baráttyaim... még megálmodom :)))