2016. július 7., csütörtök

Futni magam felé... - Amikor gurulni kezd a szekér...

Több indokom volt az itthoni tornázásra: az egyik a változatosság iránti igényem. A napokban rengeteg zumba, bármilyen dance, hiphop és satöbbi videót megnéztem és csináltam egy kardiós listát magamnak. A reggeli fél órámat 50 féle videóból állíthatom össze, ahogy éppen testileg vagyok és amilyen kedvem van. Ez nagyon lelkesít.

Ez a fotó most nem irónia, tényleg ez az itthoni poharam


Tegnap éjjel egy balfogásnak köszönhetően 1,5 órát aludtam, ezért reggel zombiként tántorogtam összevissza... Biztos ismeritek: amikor a fáradtságtól szédülsz, hányingered van, zúg a füled.
Már majdnem gondoltam hogy alszom inkább torna helyett, de mégsem... persze, mert a hitelesség nagyon fontos. Úgyhogy ruha, cipő... ja, zokni is. Az kellemetlen, hogy a padlólap csúszik... Kint kéne tornázni a teraszon, de utálom a csendháborítókat az erdőben :))))

Ettem, és elkezdtem. És képzeljétek, ma meg tudtam csinálni olyat, amit tegnap még nem. Ez király, gondoltam. (És most izomlázam van a derekamban, jaj.)
Azt is látom, hogy jönnek vissza az ismert mozdulatok, és egyre normálisabban tudom kivitelezni a gyakorlatokat.

Nagyon vicces volt, ahogy Emma mondta: "mama, ne a vezért nézd (= kövesd), hanem a Dagit hátul, ő másképp csinálja"... Mit mondasz ilyenkor egy gyereknek? Itt lép be a példa, a hitelesség, a szülő attitűdje. Hogy tudjuk-e, hogy minden percben felelősek vagyunk azért hogy mit adunk tovább a gyerekeinknek... hogy lesz-e mázsás súly a vállán a MINTA... Szóval azt feleltem: "ha a leggyengébbet követed, sose leszel jó"...

És mit mondasz még? Jönnek sorban a fejembe, aztán a számra:
Hogy ma van Nettie Stevens születésének 155. évfordulója... és igen, fiam, ő egy tudós nő volt, genetikus. A nemi kromoszómák meghatározásában ért el maradandó eredményeket.
És igen, fiam, nők is lehetnek tudósok, mi is ismerünk párat a baráti körünkből. És hogy jön ide a Mulan betétdala (Erős légy)? Hát hogy a végén a kis nyiszlett legelöl masírozik és viszi a vállán amit kell. Ezerszer többet dolgozik a többieknél, hogy ne derüljön ki kicsoda is ő valójában (márminthogy nő).
És hogy még ma sem ugyanazok a jogaink... hogy "szegény" színésznő elhűl hogy leszbikusnak nézik... vagy hogy arccsontok töréséért felmerül hogy elég egy kis pénzbünti... vagy hogy nőként kevesebbet keresel... vagy hogy elveszik a gyerekedet ha az apuka elég gazdag és elég befolyásos...

"(Erős légy!) 

Úgy küzdj a harcban, mint zúgó orkán!

(Erős légy!)


Mint büszke sziklafal, őrt úgy állj!


(Erős légy!)


És legyél vad, mint a dúló tűzvész

,
de rejtelmes, mint a Holdon túli táj!"



Visszatérve a mozgásra: találtam egy nagyon helyes, kicsit zizzent oktatótól videókat, ezek tetszenek legjobban. Láthatóan élvezi amit csinál, néha belevisz egy kis bolondozást... semmi művigyor, pózolás. Én igazából elég rövid ideig zumbáztam, mert elkezdtem aztán hamarosan tanév vége lett és szeptemberben már nem az tartotta, aki előtte. Ebben a csajban valami hasonlót látok, mint annak idején Ritán: hihetetlenül élvezi a mozgást, a zenét, ezt az egészet amit zumbának hívnak (mert ez valójában nemcsak egy óra amit megtart, hanem kapcsolat, önkifejezés, ...). Élvezi azt is hogy szerepel, azt is hogy ő vezet. Szórakozik és szórakoztat és ettől lesz valami nagyon élvezetes.
Köszönöm, Rita, hogy hozzád járhattam :)

Lassan jönnek vissza a mozdulatok, ma már csípőforgatásból tudtam rendesen forogni... Ez tegnap még nem ment :)))

És hogy ez az egész hasznos: ma le kellett mennünk a lenti telekre vízért, majd a 2x5 literes kannát felhozni a meredeken, ahol közben van egy nagyon bizonytalan lépcső... Előre mondtam is Julinak, hogy lehet hogy ott én majd feladom a kannákat és utána felmászom négykézláb... De nem: sikerült felmennem simán. Jó, persze: izzadtam és ki voltam fulladva, de az rendben volt, mert 1. nem aludtam éjjel, 2. már letornáztam az adagomat, 3. már tűzött a nap, 4. ki nem fullad ki egy emelkedőn? Szóval most megint lett egy objektív eredményem ebből.

És amiért ezt a címet adtam ma... még korábban írtam, hogy amúgy én - erősen rejtetten - sportember vagyok. Azokban az időszakokban amikor csináltam, nagyon élveztem előtte, közben és utána is. És ma, amikor valamelyik lány berakott valami zenét, akkor egyszer csak hopphoppelindultalábaméselkezdtemugrálni :))))))))) Nagyon vicces volt, tényleg. És ez meggyőzött arról, újra, hogy érdemes egy kis erőt fektetni a hasznos dolgokba ( = erőltetni), addig amíg készséggé nem válik, mert ha a készség megvan, akkor már nincs gond, "természetes" lesz.


És még egy mai... Nemcsak a szülők mutathatnak példát... Juli ma átugrotta a saját árnyékát. Lemászott a vízaknába, ami tele volt meztelen csigával, mindenütt, de tényleg... Végig pfujolt és mindenféle undorodó hangot adott ki, de sikerült kinyitnia a csapot lent. Aztán újra visszamászott, mert sajnos el is kellett zárni. Utána megbeszéltük hogy mennyire nagy dolog volt amit csinált, még ha nem is tartja annak. A családért ( = hogy legyen fent víz) túllépett egy nagyon erős undoron és félelmen. Ez sok felnőttnek sem ment volna. Azt hiszem én inkább elbattyogtam volna a közkútig... Köszönöm, hogy láthatom amivé növekedik.

Ez kb. 20 centi...
Készítettem ma Juliról egy képsorozatot, mert az a mendemonda járja róla a barátai között, hogy mindig "ugyanolyan képet vág" amikor fényképezik... kamaszosan bambát. De mint a mellékelt kép mutatja, csak olyan helyzetbe kell tenni, amiben otthon van.
Juli és barátja Elic, együtt ülnek a nyugágyban... párna csak Julinak jutott, ezt Elic sérelmezi is.

Juli és barátja Elic, a "Kisöreg"









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése