2016. július 31., vasárnap

Futni magam felé... - Elfelejtett születésnap projekt 1.

Van amikor nyaralsz... és mégis tartanod kell magad bizonyos szokásokhoz. Persze, ez belső "kell", nem köteleznek rá. Inkább a "célszerű" az igaz :))))

Elöl rohan a csiga, mögötte a háza...


Szeretném tartani magam ahhoz amit kb. egy hónapja elkezdtem: "normális" evés, legalább heti 5x valamilyen mozgás.
Ebben a helyzetben, amikor svédasztalos a kaja, az evés része a nehezebb... Az olyanok mint én, akik nagyon bírnak zabálni (azért nem írom hogy evészavar, mert én tudom hogy nekem ez az, de nem szeretném ha más is azt gondolná magáról...), ezt nehezen viselik... A töméntelen kaja, és csak hozzák az utánpótlást és hozzák...
[Amikor arra gondolok hogy velem ez van, akkor szomorú vagyok és dühös, mert egyszerűségre és könnyedségre volna szükségem. (És ahogy ezt leírtam elkezdett nagyon fájni a "szokásos" vállam.) És azt kérem magamtól, hogy mondjam meg, hajlandó vagyok-e így folytatni tovább, ahogy eddig. Mert hiszek abban hogy tudatossággal át lehet lendülni ezen a problémán, mindegy hogy szokásnak, betegségnek vagy mintának hívjuk.]

Ilyet evett Juli

A mai reggelinél határozottan büszke voltam, mert sikerült megszabnom magamnak a határt ( = nem túlevésig enni, csak jóllakásig), és azt teljesíteni. Amikor A-val mentem még egy kört (jah, ő sokáig alszik...), akkor csak tejeskávét ittam. Ez nem szokásom amúgy, csak mondom...
[Köszönet egy régi barátomnak, akinek a példájából most erőt merítettem, mert ahogy őt láttam a kórházi ágyon, félelem, kétségbeesés és bűntudat lett bennem, mert felelősségtudatra, tudatosságra, mértékletességre, és hosszú életre volna szüksége(m)... ehhez két kérésem volt (az egyik, hogy neki írjak), a másik hogy keressek a fenti szükségletek kielégítésére módot, még akkor is ha nehéz. Köszönöm, covek barátom, hogy erre ráébresztettél. Itt nincs beilleszthető szívecske szmájli :)))) ]

És a mozgás... Ahol van víz, ott nincs probléma. Én egy vízicsiga vagyok ugyanis. Mint Gombóc Artúrnak a csoki (én szerencsére nem szeretem a csokit) mindegy hogy milyen víz: hideg, meleg, folyó vagy álló, kénes vagy sima, édes vagy sós... Na, ez nem teljesen igaz, mert a tengerhez valami különösen vonz... Mintha valamikor tenger mellett éltem volna. Ki tudja az előző életeimet? :)))
Ünnep, ha vízbe mehetek... a gyerekeimnél jobban tudok örömtáncot járni, pedig ők se kutyák :)))))

Kissé mozgós, de legalább ez az egy lejött a gépről...
Úgyhogy tegnap már merültem és úszkáltam és a férjem még "lebegtetett" is, mert az utazás előtti indulás erősen lefárasztott agyilag meg idegileg is...
[Amikor arra gondolok, hogy a barátnőimmel utazás közben meg tudtam beszélni a nyomoromat, akkor hálás vagyok, mert közös értékrendet, figyelmet és szeretetet kaptam belőle. Köszönöm, lányok!]

Tegnap már elterveztem hogy ma elmegyek megkeresni az Elfelejtett születésnap projekt 1. állomását... A projektről csak kedd után tudok beszámolni részletesen, mert az is olvassa a blogot, akinek a szülinapját "elfelejtjük" ;)
[Amikor arra gondolok, hogy Juli lányom sírva mesélte el a félelmét, hogy elfelejtjük a szülinapját azért mert nyaralni leszünk közben... akkor
- szomorú vagyok, mert hitre és meggyőződésre volna szükségem ( = azzal kapcsolatban hogy ez nem történhet meg), ezért azt kértem magamtól és a család többi tagjától, hogy tegyük emlékezetessé ezt a 14. szülinapot. Ez lett az "Elfelejtett születésnap" projekt. (Aminek a létrejöttéből közös értékrendet, szeretetet, családi összefogást és törődést tapasztalok ;) )
- büszke vagyok, mert kielégült a bizalom és szeretet iránti szükségletem ( = el merte mondani), és azt kértem magamtól, hogy mondjam el Julinak, milyen értékes volt nekem ez amit elmondott. Meg is tettem.]

Úgyhogy reggel arra indultam futni... aki ismer tudja hogy vagyunk én meg a térkép... Persze hogy tök másfelé mentem... de így felfedeztem egy csodálatos sétányt az egri belváros felé.

Patakmenti sétány



Érsekkert

Amikor visszafordultam, elővettem jó haveromat OSMAndot, aki segített betájolni magam. És megtaláltam az Érsekkertet. (Azért az vicces hogy sehová = se-ho-vá nincs kiírva hogy merre van, még mellette sem... Igen, vannak olyan béndzsa turisták mint én, kedves Illetékesek...)
És valami eszembe jutott erről: [Amikor azt tapasztalom, hogy ki tudom használni az okostelefonomat ahogy nekem szükségem van rá, de mégsem nőtt túl rajtam, nem alakult ki függőségem, akkor elégedett vagyok, mert kielégült a személyes felelősségvállalás és tudatosság iránti szükségletem. Köszönöm magamnak hogy figyelek erre.] Azt szoktam mondani "nagyon bölcsen", hogy az eszközök szolgáljanak engem és ne én az eszközöket...

Találkoztam szembefutókkal, hajléktalanokkal (Párbeszédünk: "- Hova rohansz, Dagadt?!" "- Nekem legalább nem kell a fa alá h..y..nom..." ----- Elismerem, nem EMK-s és nem építő, de van mikor nem vagyok hajlandó nyelni.)

Visszakanyarodtomban benéztem a patakba, és elképesztett milyen szemetet dobálnak bele... autógumi, biciklikerék... heeee?! WTF vagy balta pozitív, ahogy tetszik...

Mire visszaértem, a lányaim már fenn voltak. (Külön élmény hogy külön szobában vannak és a szobáink között nincs összeköttetés... majd később írok róla, egyelőre ízlelgetem a furaságát...) Elmentünk reggelizni, majd A-val én újra kávézni.
Aztán fürdéscsúszdafürdéscsúszdalubickolás a program, majd az ESz-projekt 1. állomása. Holnap elmondom mi volt :))))

(A képek valamiért nem szinkronizálódnak, és az Illetékes elvtárs már lubickolni van, ezért most ennyi képpel tudok csak szolgálni...)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése