A "futni magam felé projekt" tovább folytatódik, és már hetessel kezdő számot látok, ha mérlegre állok. Ez rendkívül nagyszerű, mert egyrészt ezt követeli a józan ész és az egészségem, másrészt pedig végre látszik a befektetett munka. Nagy csalódás és utálatos, amikor a mérleg nem mutat semmit...
Bár az mutat valamit, hogy fel tudok szaladni az óbarki lépcsőkön és meg se kottyan vagy hogy szombaton felvittem (szintén a lépcsőkön) 60 kiló fabrikettet és még 10 kiló vizet és nem haltam bele (bár az első húszas körnél esélyes volt :))) De azért az, hogy "hetessel kezdődjön", elég masszív igényem volt már jó ideje. (Tudjátok, az elején írtam, hogy valamiért nekem az időmből saját magamra szánni nehéz.)
És ez a "futás" átvitt értelemben is zajlik: a szabad 5 perceimben olyan dolgokat csinálok, amelyek nekem (és csak nekem) szükségesek: hordok könyvet a táskámban, újra elkezdtem horgolni, rendszeresen használok vizualizációt, relaxációt, sokat beszélgetek a gyerekeimmel... stb.
Az "elfelejtett szülinap" projekt sorsa... szerintem jól sikerült, számos emberrel hatékony együttműködésben...
Azt hiszem a lányom emlékezni fog rá. Ez volt a cél... nem az hogy sok legyen az ajándék... pontosabban hogy AZ legyen az ajándék, amire szüksége van... a szükségletét pedig egyértelműen megfogalmazta: "figyelem".
[Halkan mondom: amikor a gyerekem azt mondja arra a kérdésre, hogy "mit (tárgyat) kérsz szülinapodra?" azt feleli, hogy "nincs szükségem semmire (tárgyra)"... akkor... meghatottságot és felszabadultságot érzek, mert egyensúlyt, egyszerűséget és közös értékrendet látok belőle. Köszönöm :) ]
Legalább számtalanszor felköszöntöttük és volt sok meglepetés is közte... három nap vég nélküli mosoly volt a feje :))))
![]() |
Amikor az ünnepelt nem akar felkelni a köszöntéshez, ezért agyoncsapkodják az ajándék párnával... |
![]() |
42 és 14 éves lábak |
Köszönöm az aznap esti pincérnek a konspirációt, az előző napi megbeszélést (amikor mimikával és mindenki számára értelmezhetetlenül megbeszéltük hogy melyik csaj is az ünnepelt és hova terítsen neki és milyen legyen a terítés és milyen a díszítés :)) ) Roppant szórakoztató volt. Köszi, Kéki Krisztián. Az étteremvezetőnek is köszönöm hogy természetes volt a számára hogy megteszi amit kérek. Köszönöm :) És köszönöm, EMK ;)
![]() |
Emma két csomagolószalagból is tud ünnepi öltözéket rittyenteni... mert "a tesóm szülinapjára fel kell öltöznöm szépen" |
![]() |
Akinek a szülinapjára a kedvenc levesét főzik ;) |
![]() |
Szalvétacsákó |
Ez jutott eszembe ahogy visszaolvastam. Köszönöm a sok érdeklődést... a sok meglepő véleménynyilvánítást...
Még ide a végére valamit:
vasárnap vendég "kubikosunk" volt, Ági barátnőm legnagyobb fia. Sikerült lőnöm egy ilyen képet:
(Vicces a színvilág, hogy minden a piros-családból van: a pólók, a terítő, a répák :DDD )
De amit most vasárnap kaptam Bálinttól (ő nem tudta hogy adja :))) ): a bizalmat, a családiasságot, a természetességet, hogy velünk van és kész, dolgozikeszikiszik (a valahogy hozzánk került sört is megitta, hurrá!), azt a megerősítést, hogy jó nálunk lenni. Köszi :)
(És még csak nem is ettek meg mindent, maradt hétfőre is Julinak a lábadozásra.)
Gyerekek, akik megnőnek... te jó ég... 20, 8, 14 évesek a képen látható emberek.