2016. október 15., szombat

Csak szívből...

Az egyik legnehezebb házi feladat, amit szoktam adni: csak olyat csinálj [egy bizonyos ideig], amit valóban szívből teszel.

Volt egy hangos és ronda eszmecserénk tavasszal egy konferenciáról... hogy mi a fontos: az Ügy (a hordozás ügye), vagy az önérzet. Nekem az ügy. Az önérzetemet nem másokon verem le, ha van/ha nincs.

Bekapcsolódtam egy szervezésbe, mert szükség volt rám. Arra hogy proaktív legyek, arra hogy fékezhetetlen agyvelejemmel lökjem a képtelen ötleteket, amiket aztán megvalósítunk, arra hogy reményt és erőt adjak, hogy meg lehet csinálni... arra, hogy építsünk.

A hírre kikapcsolódtak a szervezésből mások, akiknek én zavaró tényező vagyok, mondjuk pont olyanok akiket nem is ismerek és ők sem engem.
Ez nem baj, nyilván mindenki maga dönt. ["Van választásod". - Marshall Rosenberg. És minden választás.]

Az is egy választás, és remek tükör, hogy miket mondok egy másik emberre a háta mögött. Hazudok-e azért, hogy kielégítsem egy szükségletemet. Mocskolok-e másokat azért, hogy nekem "jobb" legyen. (Az én hitem szerint amikor valakire rondát mondok, akkor leginkább magamnak ártok, főleg ha nem igaz.) Abban is hiszek, hogy a méltóság bennünk van, nem vehetik el tőlünk. De nagyon könnyen eldobhatjuk mi magunk, ha nem figyelünk...

És hogy mit csináltunk szívből: azok akik maradtak, megszerveztek egy minőségi rendezvényt, remek előadásokkal, jó helyszínen, szuper gyerekfelügyelettel, tombolával. Voltak döccenők, de egy kivételével (hogy időben eltolódtunk) valószínűleg a vendégek nem vették észre.

Köszönet érte a lelkes szervezőtársaknak, az előadóknak, az önkéntesünknek, a kompetens szittereknek, Attilának - a helyi erőnek. A jelenlévő gyerekeinknek, akik a reggeli munkájuk elvégzése után végig eljátszottak a helyszín különböző zugaiban.

Én végig örömmel, olvadozva (és persze iszonyatos koncentrációval) cirkuláltam: az én feladatom volt a "minden rendben legyen".

Olyanokkal voltam együtt, akiket vagy szeretek és becsülök, vagy szeretek és tisztelek vagy csak szeretek vagy csak tisztelek. De mindenkit kivétel nélkül. (Csak hogy pontosan érthető legyen, ha volna kétség, mert számomra az őszinte egyértelműség fontos: nem volt a teremben ember akit utálok, lenézek satöbbi, akkor sem, ha valakinek ez a kényszerképzete volna.)

Az hogy ezt tapasztalhattam, számomra nagy öröm. Köszönöm minden jelenlévőnek (vendégnek és szervezőnek) egyaránt.

Készítettünk magunkról néhány szelfit, hogy érezzétek a hangulatot.
(Most látom hogy nálam csak kettő van, ha megjön a többi, azokat is felteszem, mert érdemes látni.)

Barbi, Pynky, Zsuzsi

ZsemuBabbaKati, Pynky, PetraZselyem






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése