2016. október 8., szombat

Kamaszokkal dolgozni... kiváló egyenrangúságpróba!

Megvan az, amikor valami piszok nehéz? Hogy poénkodnak, beszólnak, odanyomnak egy-egy mondatot és tönkrevágják amit megtervezel?
Blöe :D

Jelenléti ív
És megvan az, amikor valami piszok jó? Amikor mondod... és látod hogy értik, és elgondolkodnak és nyaggatás nélkül válaszolnak, és hajlandók együtt dolgozni a feladatokban. És megkérdezed őket ( =VALÓBAN kíváncsi vagy rájuk) és ők ezt érezve, őszintén válaszolnak. (És elhiszik, hogy nem fecseged ki őket, nem kérdőjelezik meg a szándékodat, pedig sokkal kiszolgáltatottabbak mint felnőtt társaik...)

Hogy jó a hangulat, és hogy mer fejen állni és bemászni a fotel mögé, ha nem tetszik a poénzene amit berakok. Vagy mer visszaszólni, hogy ezt vagy azt nem akarja. (És én tudom, hogy ha nem akarja, akkor nem ő a "rossz", hanem én vagyok, aki nem tudja "vinni". Mondjuk most ilyen nem is volt.)

Jó, nem áll fejen... most látom

Nagyon dolgozik...

Ők is éppen gondolkodnak...

Fárasztó ez a délelőtt...
Kérdezhetitek: miért egyenrangúság, ha fejen áll közben és ha vitatkozik... azért, mert nem fél tőlem. Félni a legrosszabb dolog a világon, és ha egy gyerek fél tőlem, akkor én nem vagyok jó tanár.
És abban hiszek, hogy ha eléggé át tudom adni amit tudok, akkor fejenállás közben vagy a fotel alatt fekve is beszivárog amit mondok (vagy együtt kitalálunk), és otthon gondolkodik rajta tovább.
Vagyis nem kell vigyázzban ülnie, mert ami "történik" benne, az hosszabb menet mint az a 2 óra, amit együtt töltöttünk.

Volt egy korábbi bejegyzésem azzal a címmel, hogy Mi a siker?

Ha az összes résztvevő sikítva mondja, hogy legközelebb is jönne... még a saját gyereked is... vagy hogy az egyikük azt mondja, hogy "ha nem érsz rá szombatonként, tartsuk vasárnap". És feldobottan mennek el. Köszi :)

Ha a szülője, aki bizalommal hozta, otthon tapasztalja, hogy a gyereknek könnyebb.

Ha én, az EMK tréner, úgy érzem hogy közelebb kerültek magukhoz, a szüleikhez, és egymáshoz. (Nemcsak úgy érzem, hanem láttam és hallottam is.)

Rendetlenkedni jó :D
Kedves résztvevők: köszönöm mindenkinek a bizalmat, hogy hajlandók voltatok eljönni, az aktív részvételt, az ötleteket, a lelkesedést. [Amikor ezt tapasztalom, akkor lelkes vagyok, mert fontos nekem a közösségélmény, a jó hangulat és a fejlődés.

Kedves Szülők: köszönöm, hogy ajánlottátok a gyerekeknek ezt a programot, mert jól szórakoztunk, és talán előrevitte mindannyiunk életét :)

A HelloAnyunak is köszönjük, hogy adományért lehettünk a kisteremben, és hogy az ötleteimhez teret adnak :)

Azoknak is köszönjük, akik a kitett papír ("Itt bent Pynky tart kamaszoknak kiscsoportos beszélgetést, kérjük csak akkor gyere be, ha ide jöttél." - vagy nagyon hasonló) ellenére 56x benyitogattak, mert türelmet tanultunk belőle. (Ők esetleg értő olvasást gyakorolhatnának szabadidejükben...)

És magamnak is köszönöm, hogy az ilyen hirtelen fejemből kitörő remek ötleteket nem hagyom elhalni, hanem csinálok belőle élő programokat.

(És a cím: miért teszik próbára azt, hogy mennyire élem komolyan ezt az egyenrangúság dolgot? Azért, mert ha bármelyik időpillanatban bekapcsolom a poroszos üzemmódot, akkor megmutatkozik, hogy csak addig használjuk ezt az egyenrangúságosdit, amíg kényelmes... Hát, most sikerült hitelesnek lennem ebben. Huuh, nem volt könnyű :))) )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése