2017. június 20., kedd

Buli után a ...helyett a... takarítás...

Mai napom jól kezdődött, mert korán ébredtem... elindult a kombájn szemben a szántóföldön 5-kor... Szuper, végre lesz idő tovább csinálni a kerítés(korlát)sikálást, folytatni a takarítást, pontosítani a tábort, gyakorolni a kromatikus ujjgyakorlatokat (bármit is jelentsenek :D ), úgyhogy felkeltem, lementem a kutyával és játszottunk meg gyakoroltunk (mindig ő az első, különben - jogosan - nem hagy békén :D

A kerítésből megcsináltam egy újabb darabot... de nagyon hosszú, még csak kb. a fele van meg, és nagyon cizellált... kis bizék vannak benne, ahová nem fér be a drótkefe... Erről jut eszembe egy reggeli beszélgetésem: "A guru nem sikál kerítést." Na, ebből is látszik, hogy nem vagyok guru :D

Lemostam az ablakokat kívülről már tegnap, ma belül kerültek sorra, és a konyha, mert az nekem fontos hogy tiszta legyen (ez a nünükém, igen).

Új barátom a Frosch konyhai tisztítója, mert ahol nem kellett fertőtleníteni, ott azt használtam, és olvad tőle a dzsuva... Még az előző tulaj előző konyhájának odaizélt izéjét is lesikáltam vele, pedig korábban már ezerféle cuccal próbáltam. Úgyhogy a konyhám done...

a kép a tesco oldaláról való

Ma délelőtti "kedvenceim":
- a drótkefézés (nem kód, hanem igen: drót-ke-fe + korlát + izomláz + izmos karok és hát)
- padlósikálás szivaccsal, térden csúszva (konyha ragadványok...)
- de a csúcs, amikor megnyugodva, hogy kész vagyok, bementem a fürdőszobába kezet mosni... és megláttam milyen piszkos a kagyló... áááááááááááááááááááááááá...
- és eközben a kutya az asztal alatt olyan hangosan horkol, hogy mindjárt én is elalszom :D



És most elkezdem a kromatikus ujjgyakorlatokat :D Bár baromira fájnak az ujjaim a drót-ke-fé-től...

2017. június 5., hétfő

Hitelesség és példa

Többen kérdeztétek, hogy miért születik olyan kevés bejegyzés mostanában (a suli vége után) is...

egy táblakép az utolsó angol óra után


Elgondolkodtam rajta. Van sok témám, fel is vannak jegyzetelve. Mégis nehezen kezdek neki. Így hát megnézegettem EMK-val, és arra jutottam, hogy amikor nem írok, akkor a pihenés, az akkumulátoraim feltöltése és az elvonulás iránti szükségletem elégül ki... amikor írok, akkor a hitelesség és példa iránti szükségleteim... Most azt az egyezséget kötöttem magammal (vagyis az volt a cselekedhető kérésem, EMK 4. lépés), hogy a Csigatésztára szívesen írok, mert az egyszerűbb ( = lelkileg könnyebb), és amikor kész leszek megint példát mutatni, akkor elkezdem megint az írásokat a Rózsaszín csigán is. És ezzel egyben a hitelesség is kielégül, mert csak annyit vállalok, amennyi szívből megy, magam felé sincs erőszak.
Túl vagyok egy nagyon megterhelő tanéven, felvételiken, fellépéseken, lesz ballagás, évzárók, tanárbúcsúztató... készülök két táborra, amit én fogok vezetni. De nemsokára fellélegzek és akkor a húrok közé csapok, remélem nemcsak átvitt értelemben (mert ez az időszak a nagy felfedezések időszaka volt a számomra, a hatalmas terhelés miatt rendszeresen alkalmat adott az EMK gyakorlására).

Megint csak köszönöm mindenkinek a türelmet, aki még ezek után is rendíthetetlenül várja a bejegyzéseket!