2017. augusztus 2., szerda

Ünnep-e egy ünnep?

Elgondolkodtam rajta, részben magamtól, részben a tegnapi "eseményen" kapott impulzusok által, és részben attól, amilyen hozzászólások érkeztek a tökfőzeléket posztomra: miért szeretem én azokat a szülinapokat (ünnepeket), amiket mi tartunk (nálunk)...

Mert felhőtlenek: van ami van, ha zsíros kenyér, akkor az, de együtt lenni fontos, nem dőzsölni...

Mert lazák: lehet hangosan kacagni azon, ha szétfolyik a nutellatorta, mert a jelenlét fontos, nem a tökéletesség...


Mert őszinték: lehet beszélgetni, nemcsak udvariaskodni - mert a megbecsülés fontos, nem az hogy kifelé mit mutatunk...


Mert szeretetteliek: érezni a valódi kapcsolatot a jelenlévők között.


Vannak, akiknek nem mennek az ilyen együttlétek, de szerintem érdemes gyakorolni, mert sokkal építőbbek, mint azok, amiket kötelességtudatból kreálunk magunk köré, és elnevezzük ünnepnek. A valódi ünnep szerintem csak az lehet, ahol megvannak ezek a szükségletek (szeretet, kapcsolat, őszinteség, oldottság, lazaság, vidámság).

El lehet-e ezt érni? Ismerek olyanokat, akiknek sikerült...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése