2017. szeptember 5., kedd

Mindig van mit-kitől-kinek... (3.)

Ez a harmadik elkezdett bejegyzésem az elmúlt hónapból... valahogy mindegyik túl "olyan" lett hogy nem tettem ki. De majd ezt...

Ma reggel a napra készülve (CseHo ezer résztvevőjével dolgozni Petrával csak ketten) azon gondolkodtam, hogy "ezt-ezt-ezt-és-ezt tudom ma reggel megköszönni, mert szuper, hogy van nekem és biztos feltuningolna"...

Nem foglaltam még össze, hogy mit és mennyit tanultam abból a három nyári táborból, a sok táborlakótól, szervezőtársaktól, táborvezető-társaktól, akikkel együtt voltam. Sőt: az utolsó táborban a saját gyerekeim is ott voltak, mint sima résztvevők. Lesz erről valami, mert nagyon tanulságos volt a számomra, külön-külön is, és egymással összehasonlítva is... de csak apránként tudom megfogalmazni...

Indulás előtt: a csomagjaink és a tipikus nézés...

(Hogy jön ez ide?) Az EMK alkalmas arra, hogy az ember rendbehozza magát vele, nekem rendszeresen segít "magamhoz térni". Ma reggel (miután rájöttem, hogy durva nap lesz és kell valami, amivel előre megerősítem magam) azt választottam, hogy EMK-val megnézegetem mit köszönhetek az "új kapcsolataimnak".

Ági, én és a házitrollunk

Lássuk:
tábor előtti barátaim
F., akivel igenis van közös témánk, az egyszerűségre és egyértelműségre törekvésben pedig nagyon közös az értékrendünk;
Á., akinek a korrekt tökéletesség iránti igénye példát mutat nekem... és aki a maga higgadt módján elképesztően elkötelezett;
N., aki példakép abban, hogyan lehet a modern vívmányokat felhasználni a természet védelmére; és köszönöm hogy láttam gyengének és segíthettem.

Norbi Csiguszt is biztonságosan elhelyezte

A táboriak
(ülésrendben tőlem jobbra haladva, hogy a "fogyatékosságom" miatt senkit se hagyjak ki),
J., akitől azt tanultam, hogyan lehet "nem zavarban lenni", ha a tréner az anyád... ez nekem az egyenrangúság, amit a tábor alatt végig megkaptam. Köszönöm.
E., akit láttam a lényével segíteni valakinek, akinek szüksége volt rá. Amit Jean-Luc úgy mond, hogy "elég csak a szándék, és létrejön a gyógyító kapcsolat". Köszönöm.
Zs., köszönöm a csodálatos képeket amiket készítettél, és azt hogy a képeken keresztül megláthattalak téged.
F. - táborvezetőtársam, köszönöm a közös értékrendet, amit új és új dolgokban újra és újra megtaláltunk.

Zé, P., F.
(üreshely, ld. a végén)
A., akitől láttam, hogy bizony lehet észrevétlenül, mégis teljes értékűen jelen lenni. Köszi ;)
T., akitől bátorságot tanultam: hogyan lehet idegenhez odamenni egy problémával. Nekem ez nehéz, biztos neki is az volt, de meglépte. Köszönöm.
E., köszönöm, hogy láthattam a méltóságot, a tartást, amivel élsz, és azt ahogy próbálgattad a határszabást.
H., valahányszor visszagondolok, elképeszt a különbség az Életed és a Játékod között... ezt még ülepítem magamban.
EB, KicsiPynky. Túlcsorduló szívvel láttam viszont tizenéves önmagamat. Köszönöm, mert ahogy téged megszerettelek, úgy kicsit az akkori magamat is sikerült.
L., a Méltóság vagy nekem. Megtartani, benne lenni, tenni. Köszönöm.
F., tőled mérlegelést tanultam: egyensúlyozni, magunkat próbálgatni és erőt venni magunkon a lépésekhez. Két lépés távolságot tartani de erősen ölelni ;)
LB, a kötelességtudó troll. Tőled egyenrangúságot tanultam: amikor azt mondtad, hogy "a felnőttek azt szokták"... Köszönöm, hogy gyakorolhattam és tudatosíthattam magamban: én valóban egyenrangú tudok lenni azokkal is, akik kiszolgáltatott(n)ak (gondolják magukat).
D., köszönöm a hajlandóságot a fejlődésre. Nagyon láttam a törekvést. Respect. Tényleg. Főleg, ha szemforgatás nélkül olvasod végig ;)
H., akitől őszintének és bátornak lenni tanultam, és még elfogadást és kíváncsiságot is. Köszönöm.
G., aki a "csöndem volt": beleáll, vitatkozik, próbára tesz. Itthon "balta pozitív" lenne. Nehéz volt, köszönöm. (Szükségletek: a kihívás, tanulás, fejlődés, hitelesség, őszinteség, jelenlét.)*
B., a legjobb borítóképem készült veled. És megjegyzem örökre azt a két döbbent pillanatot, amikor láttam hogy valami átment.

Zé. Rólad nem is tudom mit írhatnék... Azt már tavasszal tudtuk, hogy a mi barátságunk sokkal korábban kezdődött, élőben is működik és az égben kötötte össze Valaki. A lányaim szerint mi ketten totál egyformák vagyunk, csak te fiatalabb kiadásban. És a fülembe cseng K.Bálint hangján-hangsúlyával: "tesvérem!" (Ez válasz a levélre? ;) )

Amikor ezt a sok sort visszaolvasom, akkor elégedett és nyugodt vagyok, mert kielégült a figyelem, együttlét, jelenlét iránti szükségletem, köszönöm magamnak, hogy nekiültem és összeszedtem. Most mindenkitől csak egy dolgot emeltem ki, nem biztos, hogy a "legerősebbet", de nekem MOST ezek voltak fontosak...




*"Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van maradhatok, ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng csak csönd, mely égig ér."
Bereményi Géza



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése