2017. november 2., csütörtök

Gyakorolni...

Használjuk, ha van ilyen eszközünk. Tényleg nem csak dísz...

Pár héttel ezelőtt nem megszokott írás jelent meg első számú EMK trénerem (Szentpéteri Julianna http://juliannaemk.blogspot.com) blogján. Aki jól figyelt: igen, én voltam a "P.", aki "megkapta a magáét". Hogy elszállt az agyam és különben is...

Biztos volt, aki felhúzta a szemöldökét, és olyan is, aki megkönnyebbült, hogy végre vége a nagy egyetértésnek közöttünk...
Hát igen ám, de van az a fránya EMK. Amit Julianna sokkal régebben és sokkal profibban használ nálam, de azért én is...

Hogy volt? (Azért írom le, mert rendben vagyunk. Bár ezt rendbe hozni nem tartott ilyen sokáig, csak most sikerült gép elé kerülnöm és leírnom.)
És miért tartozik ide? Mert az EMK lényege számomra (itt én csak a magam nevében szeretnék írni továbbra is, ezért nem írom, hogy "Juliannának is") az _őszinte szándék a kapcsolatra_. Az pedig mindkettőnkben megvolt, hiszen szeretjük egymást, ami megint az EMK egyik lényege...

Na szóval, az úgy volt: hogy megint hamarabb szóltam, mint gondolkodtam volna. Na igen, ez viszonylag gyakori, bár folyamatosan gyakorolok... És itt a "gondolkodtam volna" nem az agyalást jelenti, hanem hogy "előbb szóltam, mint hogy elővettem volna az EMK-t és magamra néztem volna"... mert akkor meglett volna a válasz, és nem "szólok be", "kipukkadt volna a buborékom". Na, de nem sikerült... beszóltam, ami ha másik oldalról nézzük, akkor a bizalom jele volt.

forrás: surf.com


(Sokszor hallom, hogy azért hallgattok, mert attól féltek, hogy ha ezt vagy azt kimondjátok a másiknak, akkor nem fog többet szeretni... nekem ilyen félelmem Juliannával kapcsolatban már nincs, ő az egyik olyan ember, akiben feltétel nélkül megbízom... és ha nem az történik, amit várok, akkor nem azon gondolkodom, hogy "miért", hanem megvárom, amíg megkapom a magyarázatot "szerelés nélkül".
És ide tartozik, hogy sokáig féltem a "támadják a trénert" helyzetektől... de ma már, azt amikor ti "szóltok be", az esetek nagy százalékában tudom a bizalom és megbecsülés jeleként látni. Ezért ritkán félek már ezekben a helyzetekben, és nem vagyok dühös a "trolloktól" sem.
Nagyon összefügg minden mindennel... ezért kaptam a múltkor azt a dicséretet, hogy "te milyen türelmes vagy"... pedig dehogy... csak világosan láttam, hogy kamaszokkal dolgozva sokkal hatékonyabb az együttműködésüket és megbecsülésüket elnyernem, mint leordítanom a hajukat, hogy félelemből csinálják meg amit akarok. Célszerűbb volt háromszor hatféleképpen elmondani, szépen kérni őket, addig amíg megértették, hogy együttműködést akarok, nem behódolást.)

Szóval, beszóltam, és hogy súlyosbítsam, még csak észre sem vettem... hát, ez elég gáz... amúgy. De ez van, tök egyszerű, "normális" ember vagyok.

És másnap olvastam a blogon, hogy bizony, rólam van szó...
Azért írom le a folyamatot, hogy lássátok, én hogy gyakorlom az EMK-t. A legelső az volt, hogy meghallottam a kérést, és igent mondtam rá, szándéknyilatkozatot tettem Juliannának, hogy megvizsgálom a kérdést. (Hogy miért ez volt az első? Hm. Mert ez a kapcsolat fontos nekem. Nem protokolláris, formális, függő viszony, hanem egyenrangú baráti kapcsolat.)

Volt sok héjam, sok sakálmondatom.
A három legerősebb az volt, hogy
1. "basszus, kiírta a blogjára, mindenki tudja, hogy én vagyok"
2. "egész gyerekkoromban azt mondta rám mindenki, hogy elszállt az agyam"
3. "miért pont most mondja, hiszen most élem életem egyik legalázatosabb periódusát, hogy legyek már ennél alázatosabb?!"

Szerencsére másnap utaztam Erdélybe, volt egy hosszú buszutam, amikor tudtam ezekkel foglalkozni, sőt amikor odaértem, el is panaszkodtam és füstölögtem is, bár már mérsékelten.

Részben kifejtve (nem mindent, hiszen ezekhez a sakálmondatokhoz még sok-sok megfigyelés tartozott):
1. "basszus, kiírta a blogjára, mindenki tudja, hogy én vagyok"
Vajon mit gondolnak most azok, akik szeretnek minket, és mit gondolnak azok, akik nem? Vajon mit gondolnak az emberek az EMK-ról, ha két tréner képes összekapni és ilyesmiket írogatni? Lettek ebből jó kis EMK-s mondatok, fejben, de megtelt volna az A0-s papírom... és végül letisztulva erre jutottam:
Amikor azt látom, hogy Julianna azt írta a blogjára amit, akkor büszkeséget és megkönnyebbülést érzek, mert kielégült a bizalom és egyértelműség iránti szükségletem. Köszönöm :)

2. "egész gyerekkoromban azt mondta rám mindenki, hogy elszállt az agyam"
Első blikkre elindult a verkli, hogy "de miért pont ezt mondja, nem is igaz, rohadtul nem"... De aztán bekapcsolt két dolog:
A) ezek az ő sakálmondatai, ami úgy tanultam valakitől, hogy "a kielégületlen szükségletek tragikus kifejezése"... és amúgy is egyenrangúság van, ha nekem lehetnek sakálmondataim, akkor neki is. Basszuskulcs. Ez szívás.
B) az, hogy amikor én ezt hallom, fájdalmat érzek, mert biztonságra és bizalomra volna szükségem... na, az az én dolgom... mert valaki mástól azt is tanultam, hogy "ha te nem elégíted ki a saját szükségleteidet, akkor mások sem fogják". Személyes felelősségvállalás, tudatos jelenlét az életemben. Ez is szívás.
(C) és a harmadik, hogy vajon gyerekkoromban miért mondták ezt annyiszor... Ma is mondják... amikor elszállt dolgokat találok ki és valósítok meg... Amikor erre gondolok, meghatódom, mert kielégül a kitartás, kihívás és tudatos jelenlét iránti szükségletem. Köszönöm magamnak és azoknak, akik már jöttek velem az ötleteimet megvalósítani.)

/A 3. pontról most nem szeretnék írni, és szerencsére nem is kell, mert nem is tartozik ide szorosan./

És mi a végső konkzúzió/tanulság?
Julianna mondta ki, amikor hazafelé menet a trolimegállóban álltunk "végül is a kölcsönös bizalomról szól". Az, hogy én be mertem szólni, az, hogy ő kiírta magából, és az is, hogy megoldottuk. Ennyi.


Dédelgethettük volna a sérelmeinket, de nem, inkább dolgoztunk rajtuk, hogy feloldódjanak. Mert van egy működő eszközünk, és "nem félünk használni".
Neked van megoldatlan konfliktusod? Hány oldódik meg? Még mindig "hülyeség az az EMK"?

A végsővégső tanulság az én számomra: amikor már használtam, és működött, és jöttek a jó tapasztalatok, még utána is nagyon sokáig gondoltam, hogy az EMK mesterkélt és hülyeség. De már nem érdekelt. (Aztán egyszer csak már nem is gondoltam, hogy hülyeség.)

És hogy az EMK arra való, hogy szörfözzünk az élet hullámain. Kell hozzá energia, kell hozzá elszántság, jelenlét és még csomó minden, de kivitelezhető.

Végső4 tanulság: az EMK számomra az EGYÜTT LENNI eszköze. 


------
"Minden ítélet a kielégületlen szükségletek tragikus kifejezése."
"Ha te nem elégíted ki a saját szükségleteidet, akkor mások sem fogják."
Mindkét idézet Marshall Rosenbergtől való, az elsőt Juliannától, a másikat Rambala Évától tanultam.
"szörfözni az élet hullámain" - szintén Marshall, ezt Chris Rajendramtól tanultam.

Ide a végére beteszek pár "igazoló fotót", hogy együtt lenni így könnyű...



Bevallom, azért itt az autó volt a lényeg...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése