tag:blogger.com,1999:blog-62942969792857079962024-03-13T16:33:46.227-07:00rózsaszín csigaPynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.comBlogger294125tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-78184973613033742522023-01-14T01:58:00.002-08:002023-01-14T01:58:27.461-08:00<p>(2022. m<br />árcius 1-je van, kedd, Oroszország 5 nappal ezelőtt megtámadta Ukrajnát. Bombázzák Kijevet és több másik várost. A civil lakosság - a családok menekülnek, sokan Magyarország felé.)</p><p><br /></p><p>Amiről írni szeretnék - hogy itt legyen és ne bennem, hogy tudjak aludni, hogy a vérnyomásomnak és egyéb létfontosságú paramétereimnek esélyt adjak a normalizálódásra:</p><p>* Magyarország (Orbán Viktor és Szíjjártó Péter, hogy nevén nevezzük a gyereket és ne általánosítsunk "magyar állampolgárokra") mindenben támogatja Ukrajnát, de nem engedi át Magyarországon a NATO fegyverszállítmányait, amivel felszerelnék a (honvédő) hadsereget.</p><p>A szégyen - és basszus, hová költözzek, a Holdra, hogy ne érezzem a szégyent a magyar állam vezetői miatt?! Hogy ne süljön le a bőr a képemről, hogy már megint a mi bőrünkre <strike>csinálnak segget a szájukból</strike> megy. Mi, a "jóérzésűek" érezzük már megint szarul magunkat őmiattuk. Senki nem tudja itt, hogy magyar vagyok, mégis lesütöm a szemem, ha kimegyek az utcára. Mélységesen szégyellem magam az "európaiak" és az engem befogadó, nagyon segítőkész skótok előtt. Mint tavaly, amikor más témában nyilatkozott meg pártunkéskormányunk az EU-val kapcsolatban, és nekem 9 napig "ott kellett ülnöm" európai gondolkodású emberekkel szemben, akik tudták, hogy magyar vagyok. Annyira frusztrált ez, hogy ki is mondtam. "A mi népünk nem egyenlő Orbán Viktorral és a bajszos<strike>szar</strike> oligarháival. Ne haragudjatok rám, én csak egy magyar ember vagyok. Nagyon szégyellem magam." Akkor ott engem megértettek, többen is sírtunk. Voltak mások is, akik kifejezték ugyanezt. </p><p>Szóval a fejemmel tudom, hogy mások nem ítélnek el személyesen engem. Mégis-mégis nagyon szégyellem magam. Megszerelem majd ezt, de még az elején vagyok.</p><p>*Amikor megint a civilek mozdulnak meg, gyűjtenek, támogatásokat szerveznek, mindenki amit és amennyit tud - a kormány viszont semmit sem tesz (gépfegyverekkel őrzik a menekülteket, de vizet nem adnak nekik...) </p><p>Akkor egyrészt van a remény és a hit, hogy igen, ilyen jó emberek vagyunk, ahogy 2015-ben, most is megmutatjuk mit tudunk! Nagyon-nagyon jólesik látni a rengeteg megmozduló szervezetet és magánembert. A finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatokat, akik maguktól nyitnak meg helyeket, ahová várják a menekülőket...</p><p>Másrészt nagy-nagy hitetlenség-döbbenet van, (és vigyázat, demagógia jön) hogy stadionra, luxusutakra, helikopterezésre volt/van pénz, de a menekülteknek takaróra-vízre nincs?! Milyen emberek ők?! És övék a hatalom (a dicsőség nem, és remélem nem mindörökké. Ámen.) Ahogy 2015-ben is valahová lettek a menekültek segélyezésére szánt EU-ból érkező pénzek, most sincs humanitárius keret, csak a szájuk beszél valamit... Ejj, mert az igazságügyminiszter is félmillióval támogatta a Vöröskeresztet. Igen, köszi, ez szuper - csak így tovább, bujtsd fel erre az elvtársaidat is, please. </p><p>Ismerek mélyszegénységben élő családot, aki azt találta ki, hogy disznót vesz, feldolgozza, és abból ad ételt a feléjük érkező menekülő embereknek. Meleg, főtt ételt. (Összefogtunk és meglett a disznó, de értitek?! Annak az embernek semmije sincs, csak a két keze, de segíteni akart és megcsinálta!)</p><p> Szerintem legtöbbünknek az, hogy félmilliót utaljunk bárhová, teljesen elképzelhetetlen, mert nekünk sincs (tudomtudom, 350ezer az átlagbér, aha - és mindenkinek tízmilliós megtakarítása van, köhömm). A legtöbben nem is írják ki, hogy mit hová vittek, mivel segítettek. Sokan a sajátjukat felezik el, hogy kivihessék, pont mert tudják milyen amikor nem dúskálsz. Sokan a gyerekeikkel mennek, hogy példát mutassanak, vagy mert a gyerek is segíteni akar. Szívmelengető, csodálatos. Csodálatosak vagytok, magyar emberek. Erre büszkék lehetünk, hogy annyi év (50+30) se tudta kiölni belőlünk a segítő szándékot, és hogy az igazi bajban talán valamennyire összefogunk. (Mindegy, ki mivel indokolja: van aki emberségből, más nacionalizmusból mások meg biztos tök más miatt.)</p><p><br /></p><p>--------</p><p>Annak idején, 1 évvel ezelőtt félbemaradt ez a bejegyzés.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsjgb108Ivr18LZadqSTfgwOJlgcv7XQEEpAGGUAiN0MkFOVZmm1DKlII0wbhkTYRF2MbP8kiHbUuAgE5b5eqoleaYfUEvf9hPFqoRYCIieGXREaj4gKUnbz3PCNgCq5gZ8Wqe4ptvQvTx-2v0Fp5DZuacCDsAx_MBtufGCY9648sJb6iWeZb8vw/s1600/IMG_20230106_090139125.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsjgb108Ivr18LZadqSTfgwOJlgcv7XQEEpAGGUAiN0MkFOVZmm1DKlII0wbhkTYRF2MbP8kiHbUuAgE5b5eqoleaYfUEvf9hPFqoRYCIieGXREaj4gKUnbz3PCNgCq5gZ8Wqe4ptvQvTx-2v0Fp5DZuacCDsAx_MBtufGCY9648sJb6iWeZb8vw/w400-h300/IMG_20230106_090139125.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p><br /></p><p>Félbemaradt, mert hazamentem a választásokra, és hazamentem a menekülteknek segíteni. A fenti írás arról szól, ahogy a háború első 5 napja lecsapódott bennem.</p><p>De aztán elmaradt, hogy befejezzem... Mert jöttek a döbbenetek sorra. Háború-ügyben is, választás-ügyben is - én pedig megnémultam, mert erre nincs szavam.</p><p>Étel lett a csirkeszárnyVÉG(!). Lett élelmiszerhiány (amire azóta van törvény, hogy "nincs"), a benzinhiány, a tanárkirúgások... Mit mondhat erre valaki, akinek olyan szerencséje van, hogy nem ott él? Mit mondhat erre valaki, akinek az agya ezeket az abszurditásokat nem tudja befogadni?</p><p>Semmit. Csak hallgatni tudtam... Ezért nem volt itt bejegyzés 1 éve...</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-37220601303932256412022-02-19T06:10:00.002-08:002022-02-19T06:10:15.303-08:00Nemistudom<p>Nem tudom mire szeretném kifuttatni ezt a posztot, csak</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhENOV8yBcnyMVZoNskYd6b_BP0S2ME6AMIbZKimyr6SaCryNLcRt41KH9jFO5Y0q5wCYYt3FhRsiPuUaUPZuQETvJg5B4exSb12GYlh_Ufx-ox3AEDTuvg3nhNR9mJXfNGPrXEtuc5pn02YL9Jit_9oObZHoskgYSLRrQVomdlAKeU4KoMuPkttA=s2304" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhENOV8yBcnyMVZoNskYd6b_BP0S2ME6AMIbZKimyr6SaCryNLcRt41KH9jFO5Y0q5wCYYt3FhRsiPuUaUPZuQETvJg5B4exSb12GYlh_Ufx-ox3AEDTuvg3nhNR9mJXfNGPrXEtuc5pn02YL9Jit_9oObZHoskgYSLRrQVomdlAKeU4KoMuPkttA=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ma reggel ilyen a fejem</td></tr></tbody></table><br /><p>az ÉRTÉKRENDEN gondolkodtam a napokban. Két szálon futottak a gondolataim.</p><div style="text-align: left;">Egyik.</div><div style="text-align: left;">Egy idézet járt a fejemben, amivel néha vigasztalom magam: <b style="color: #944794; font-family: "Comic Sans MS", cursive;">Nincs írott törvény, amely kimondja, hogy csak azért, mert valaha hittél valamit, most már örökre ahhoz kellene tartanod magad. (</b><a href="http://www.citatum.hu/szerzo/Louise_L._Hay" style="color: navy;"><span style="color: #944794;"><span style="font-family: Comic Sans MS, cursive;"><i><span style="text-decoration-line: none;"><b>Louise L. Hay</b></span></i></span></span></a>)</div><div style="text-align: left;">Annak kapcsán jutott ez eszembe, hogy hogy vagyok én a tisztelettel. Már rég tudom, hogy ez nem megy elvárásszinten: én képtelen vagyok csak azért tisztelni valakit, mert mások szerint kellene. Ha lete<span style="font-family: inherit;">sz valami</span>t az asztalra, ami szerintem értékes, akkor kijár neki. Ezzel szorosan összefügg, hogy az én világomban a tiszteletet el is lehet veszíteni. Bárki elveszítheti. Engem sokszor motivál ez: vezérlő elvem, hogy sose teszek olyat, ami miatt a gyerekeim tiszteletét elveszíteném. Nem mintha olyan sok csúf dolgot szeretnék tenni, de néha előfordul(na). [Ez nem azt jelenti, hogy erőszakkal elfojtok valamit, hanem azt, hogy továbbmegyek egy mindenki számára élhető megoldás keresésében.]</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Van sok ember, akiket régebben tiszteltem, de aztán tettek olyat, ami miatt számomra érdektelenné váltak. Én sajnos nem tudom figyelmen kívül hagyni az olyan cselekedeteket, amik nagyon távol vannak az én értékrendemtől. [Azzal közös az értékrendem, akikkel az adott szükséglet kielégítését hasonló módon oldjuk meg.] Egy feleségverő, egy pedofil nekem nem lehet a barátom. Aki kirekeszt másokat, az az én körömön is kívül reked. (Igen, ebben nem vagyok rugalmas.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Sokan vannak a politikában, akik az én értékrendem szerint vállalhatatlanok: ahogy viselkednek, ahogy másokról beszélnek, ahogy másokkal bánnak. És vannak a tudósok. Akiket alapból azért eléggé tisztelek, mert általában valami olyat adtak a világnak, ami előrevitte (és az értékítélet az életem alapja). Azt sose értem, amikor tudósok és tudós nők belefolynak a politikába: miért nem látják a tendenciát<span style="font-family: inherit;"> - "<span style="background-color: white; text-align: justify;">Ki olajjal bánik, hamar piszkosodik"?</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Hát, nekem ilyen egyszerű ez, biztosan azért, mert semmi másom nincs, mint a szavam, a hitelességem - muszáj nagyon vigyáznom rá.</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Szóval, amikor azt olvasom, hogy Dr. prof. Bagdy Emőke mit nyilatkozott, hogyan ajánlotta Németh Szilárdot... hát. Köszönjük, leülhet. (Tiszteletlen vagyok? Lehet. Már a női princípiumos nyilatkozatánál eltávolodtam a professzorasszonytól a hitelesség teljes hiánya miatt, ez az újabb nyilatkozata csak megütközést keltett bennem, veszteségélményem nem lett.)</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Nem akarom, hogy mások megmondják nekem a tutit, nem akarom, hogy _kelljen hinnem_ valamiben, amiben "ők". Én csak élni szeretnék. Személyes felelősségvállalás, szabadság, integritás a szükségleteim.</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">(Az is benne van nekem, hogy sose értem, minek keverjük a dolgokat: mindenkinek azt hiszem el, amihez ért. Nem fogom a sajtkészítő barátnőmet az illóolajokról kérdezni, mert - vállaltan - nem ért hozzá. Engem is hiába kérdeznek az Otto-motorokról... Szóval mi köze van Dr. prof. BE-nek bárki hitelességéhez, és miért kéne az ő szavának erősebbnek lennie a sarki Marinéniénél? Sőt, sarki Marinéni talán jobban átéli Szilárdunk tevékenységének következményeit, szóval nekem lehet, hogy relevánsabb a véleménye.)</span></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJuw26xnCb1nLnr_FF2dx0YYcYx7ve_cJQEMpU6Savyk__7ArlzKL_sLbwVAATJQ2BGGaL2YaN24sSdG3GpHzBQBICsUdS1k7FThWEXt0SLPO6sUTUJmikh_gO35PkPg5brpJLFjzKjdIpRsizFwXVy7BGF1POrIOY6C0NI4rAnx2CUohDdaXtjQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJuw26xnCb1nLnr_FF2dx0YYcYx7ve_cJQEMpU6Savyk__7ArlzKL_sLbwVAATJQ2BGGaL2YaN24sSdG3GpHzBQBICsUdS1k7FThWEXt0SLPO6sUTUJmikh_gO35PkPg5brpJLFjzKjdIpRsizFwXVy7BGF1POrIOY6C0NI4rAnx2CUohDdaXtjQ=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy tiltó tábla</td></tr></tbody></table></span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A másik.</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">(egy fizetős-de-titkos-előadás kapcsán)</span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A tudás megosztása. Alap. Az, hogy megismerhessük egymást. Egymás kultúráját. A reakciókat, a szokásokat. </span></span><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Hogy a megismerés által elfogadjuk és megértsük egymást. Hogy a hasonlóságokat felfedezve ismerjük meg a különbözőségeinket. Ez szolgálná az Életet.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ha ez tilos lehet, akkor valami nagyon összezavarodott, én pedig visszaképzelem magam gyerekkoromba, amikor néha járt felénk a fekete autó. </span></span><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Köszi, én már ezt nem szeretném.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Mivel tudok én ehhez hozzájárulni? Azzal a szemlélettel, amit korábban az egyik kommunikációval foglalkozó Fb csoportomban is kiírtam:</span></div><div style="text-align: left;"><div><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">"M</span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;">inden, amit tőlem tanultok, a tiétek: az hogy mit tapasztaltatok meg, hogyan éltétek meg, hogyan 'hallottátok a füleitekkel', hogy milyen következtetésre juttok - a ti dolgotok és tulajdonotok. Bármikor beszélhettek, írhattok, bigyózhattok róla. (Efelől teljesen nyugodt vagyok, mert a tőlem megvett tanfolyamokon mindenkinek egyénileg is bőven megszolgáltam a pénzét.)"</span></span></div></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">A történetnél még megérintődött <strike>sikoltozó</strike> szükségleteim </span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">* az átláthatóság, amikor MIND ismerjük a szabályokat, mielőtt kifizetjük a pénzt. </span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">* a személyes felelősségvállalás, itt az, hogy aki hibázik vállalja fel és ne támadjon és vádoljon mást.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">* az egyenrangúság, amikor szervezőként tisztelettel és alázattal viselkedem a résztvevőkkel.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">* a biztonság, hogy egy képzésen nem akad el az oktató szava és nem fagy meg a levegő, ha valaki kimondja, hogy "Pynky" vagy "Petra", mert szabad beszélni, gondolkodni, külön véleményen lenni.</span></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Ehhez mivel járulok hozzá? Csak azzal, hogy ezeket a szükségleteimet én élem (adom magamnak), és biztosíthatlak, hogy neked is, ha kapcsolatba kerülünk. Általában csak olyat teszek, amiért a felelősséget is vállalom, ha pedig hibázok (<strike>mert én is szoktam elbaszni dolgokat</strike>) én leszek az első, aki felismeri és tanulságot farag belőle önmaga és mások számára. És pl. bármit, amit tőlem hallassz, visszamondhatsz annak, akiről beszélek: valószínű, hogy ő ezt már hallotta tőlem magáról, valószínűleg sokkal kevésbé polkorrekten, mint ahogy te. Az én képzéseimen beszélhetsz arról, mit tanultál mástól, nem fogom minősíteni - ahogy téged sem. Más munkáját sem kritizálom, és igyekszem nem általánosítani. Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek ez a kommunikáció veszélyes vagy taszító, és nekem teljesen rendben van, ha velük távol maradunk egymástól. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Ez részemről ennyi, ragozatlanul és ragozhatatlanul, mert ebben hiszek. A korlátozásban, a fenyegetésben, a gyűlölködésben (amikor valaki ellen összefognak és addig tapossák, amíg feladja) NEM.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">---</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Sok időt töltöttem ezzel, ahogy átgondoltam, strukturáltam a fejemben a repkedő gondolatokat. Mégis értékes idő volt nekem, mert segített tisztábban látni, mennyi munkám van az egyenrangú (nem-bálványimádás-alapú), szeretet- és bizalomteli, működő kapcsolataimban, és ez milyen sok örömet és milyen tömény biztonságérzetet ad. (Egy hülye gondolat, ami beugrott ide: milyen szerencsés vagyok, hogy az EMK tanulása során több arkadash-ra tettem szert... pedig elvileg ez lehetetlen. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.)</span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; font-family: opensans_semibold, Arial, sans-serif; font-size: 14.6667px; text-align: justify;"><br /></span></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-29971075125822573242022-02-05T01:36:00.003-08:002022-02-19T03:37:22.803-08:00Gumicsimma és esélyegyenlőség<p>Induljunk a gumicsizmától. (a kályhától)</p><div>Más itt a fű (is). Ez csak az én meglátásom, és kb. úgy képzeljétek el, mintha többrétegű lenne a fű, olyan "zsombékos". Sok helyen moha és zúzmó is van közte-alatta-körülötte.</div><div>Biztos az éghajlat (sok eső, hűvös) az oka, nagyon fura, és ugyanakkor nagyon jó rajta járni, mert puha. Viszont süppedős, amitől gyakran átnedvesedik a (máshol vízálló) cipőm... </div><div>Egyik nap aztán végleg elhatároztam, hogy mostmár tényleg veszek egy gumicsizmát. Béleltet (mert hideg van, és mert Magyarországon kapni olyat). </div><div>Elkezdtem keresni, és persze megint lett találat, garmadával. </div><div><br /></div><div><br /></div><div>Gumicsimma.* Hogy kerül az asztalra?</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZzeVuSsmPhU0rdTm2yaG8iBHS5-ycwkzliZRlI1oe6xYn2XjDFCdiuYvwdXTI9qIRKeKcAB-Px-m_MhPwUesifd-AsVzBffra34FG89acyKdvL-_mQgUmEQpkp5zhBA-nU7CzzK-SvIYcb8xU9P3MM-G88mPoeZgMg9xd5TkwJr3Kblp70-sGHw=s4000" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZzeVuSsmPhU0rdTm2yaG8iBHS5-ycwkzliZRlI1oe6xYn2XjDFCdiuYvwdXTI9qIRKeKcAB-Px-m_MhPwUesifd-AsVzBffra34FG89acyKdvL-_mQgUmEQpkp5zhBA-nU7CzzK-SvIYcb8xU9P3MM-G88mPoeZgMg9xd5TkwJr3Kblp70-sGHw=w400-h300" width="400" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /></div><div>Amióta itt vagyok, figyelek. Sasolok, hogy megy itt az élet. Hogyan viselkednek az emberek, milyen szokások vannak, milyen a metakommunikáció. Mennyire ilyenek vagy olyanok, mennyire kell félni, mennyire kell "utcaiharcolni". A nagy magyar pusztában, aztán Budapesten szocializálódtam. Odébblöknek, rám lépnek, áthúzzák a papucsos lábamon a banyatankjukat. Harákolnak, könyökölnek, éld túl. Kb. két hét után kezdtem érezni, hogy itt nem kell utcai harcosnak lennem. Senkit nem érdekel, hogy viselkedem (persze, sehogy :D ), nem néznek ki, nem löknek fel, hagynak élni. Mert itt ez a szokás.</div><div><br /></div><div>A ház berendezése alatt a számtalan "keresésindítás" során megláttam egy tendenciát. Minden pénztárcabőséghez van árukészlet. </div><div>Gumicsizmát is vehetsz óccsójé, normál áron, kicsit drágán és a határ persze a csillagos ég. De az óccsó sem szar, nem talp nélkül érkezik, mondván hogy "ennyi pénzér' ez jut". Sőt, nagyon drágát is megcsíphetsz, ha jókor érkezel és pont akcióz a kereskedő. És még egy fontos: amikor az óccsót kifizeted, az is rendesen megérkezik, becsülettel becsomagolva, és ugyanúgy visszaküldheted ha hibát találsz (előre megcímzett visszáru matricát is tesznek a csomagba, hogy csak ragasztanod kelljen alkalomadtán.)</div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhS9x1DVOgg5lzzYD8mZ7A2i-Uko_cFJOPCRq_s5Asol2kEVEQjRrdwhM7RJpPmwZbvjRSZTzUGZDejVDYwY5Ruk6uMSwAtSLWWLkE7tbG02WVosdP-OrHf9hQc3_k4Gf9kBOt5c7ANbZjoCsnoJnt4ZonV15j6d-h379T5LzHlgtPoJZqtXamdig=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhS9x1DVOgg5lzzYD8mZ7A2i-Uko_cFJOPCRq_s5Asol2kEVEQjRrdwhM7RJpPmwZbvjRSZTzUGZDejVDYwY5Ruk6uMSwAtSLWWLkE7tbG02WVosdP-OrHf9hQc3_k4Gf9kBOt5c7ANbZjoCsnoJnt4ZonV15j6d-h379T5LzHlgtPoJZqtXamdig=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csizma, sapi és a fű</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhLRV_EC_OXFbMKwVOuFWHPyy1SeISMmcd7TxE1saA7eBHcLpOn15hHcuSjkJSGRUHz2f_wppiOREs2dT6YE8Fg1vZppXAoq0txRdvmAYM5UjnsGSyxLrgGDOKPZ8ngCowqBVSJo0Q7RHc9RBclbcxY9h2Mr0RwMGlErWURMDktCiEQNvtQvu4ZMQ=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhLRV_EC_OXFbMKwVOuFWHPyy1SeISMmcd7TxE1saA7eBHcLpOn15hHcuSjkJSGRUHz2f_wppiOREs2dT6YE8Fg1vZppXAoq0txRdvmAYM5UjnsGSyxLrgGDOKPZ8ngCowqBVSJo0Q7RHc9RBclbcxY9h2Mr0RwMGlErWURMDktCiEQNvtQvu4ZMQ=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">van tér</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjAmfFxkM9Swn9t6-Ysh2Suer5Iop7ritWNw_UqPbQhaMsbmC54mV5XorUX1Ze4gqqRquRzvLp0cCetcy-myUVNR1duj-OreWCUnJ3WsM8OUIW08mYS6DJw1XX3KSF0ijFzU9zjn5KHTkNRmjLy3ZRu2n-33fw4yGZTQGhw1ubwOGU8aNjEECV3Vg=s2304" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjAmfFxkM9Swn9t6-Ysh2Suer5Iop7ritWNw_UqPbQhaMsbmC54mV5XorUX1Ze4gqqRquRzvLp0cCetcy-myUVNR1duj-OreWCUnJ3WsM8OUIW08mYS6DJw1XX3KSF0ijFzU9zjn5KHTkNRmjLy3ZRu2n-33fw4yGZTQGhw1ubwOGU8aNjEECV3Vg=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kel a nap</td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><br /></div><div>Na, így van itt az esélyekkel. </div><div><br /></div><div>Azóta mentem már egy pár alkalommal a gumicsimmámban, és jelentem, még mindig működik. </div><div><br /></div><div>----</div><div>*gyerekkoromban voltak szavak, amiket nálunk másképp mondtak, egyik a "csiZma", amit én mindig "csimmának" hallottam. Azóta is szeretem így mondani. (A másik ilyen jellemző a kuglóf, ami nálunk "kugluk" volt.)</div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-2802474985834488942022-02-04T02:34:00.005-08:002022-02-04T02:41:48.146-08:00Rokkant kontra célcsoport<div style="text-align: left;">Hozzá vagyok szokva. Rá vagyok szocializálva.</div><div style="text-align: left;">A megkülönböztetéshez/re. </div><div style="text-align: left;">(Mielőtt elhúznád a szád: lehet, hogy neked politika, nekem az élet valósága.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjCm6tUkTaFeQnAL2fyFleVzEt04cbzN__6n0rfN2iiFy9zT1OWm8eck4ylmb43FarP7sfPaJxWvuNbJiS-HmJIP4RbkUJQd2ITDM4o8TipVhzec4eIHCjPjDE54VA-syemVzyVMQrhFuFhjecN1thu3rqyXG6Iw8HYPbamWVM9c3RXRHrB7R8xbw=s3912" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2675" data-original-width="3912" height="274" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjCm6tUkTaFeQnAL2fyFleVzEt04cbzN__6n0rfN2iiFy9zT1OWm8eck4ylmb43FarP7sfPaJxWvuNbJiS-HmJIP4RbkUJQd2ITDM4o8TipVhzec4eIHCjPjDE54VA-syemVzyVMQrhFuFhjecN1thu3rqyXG6Iw8HYPbamWVM9c3RXRHrB7R8xbw=w400-h274" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;">"Csak" cukorbeteg vagyok. Inzulinos. Nem nagy újság, 15 éve így van.</div><div style="text-align: left;">Hozzászoktam az emberek pillantásaihoz, a szörnyülködéshez, a sajnálkozáshoz. (Közöd, amúgy, van hozzá? - szoktam gondolni, főleg, mikor valaki kérdeződködni kezd. Sokan azt mondják, tajt bunkó vagyok, de hogy lássátok - mégsem: még soha nem kérdeztem vissza - "te mekkora óvszert használsz?" Igen, a mai napig utálom, ha valaki nem tiszteli a határaimat, de már vannak rá szavaim hogy kifejezzem.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Évekig utáltam magammal vinni és használni a vércukormérőmet, inzulinos tollamat - úgy is, hogy nekem ez létfontosságú.</div><div style="text-align: left;">Miért? Mert a letöbb nyilvános helyen, amerre én járok, nincs hely-tér arra, hogy lepakoljak, kiszedjem, felhúzzam a ruhámat stb. Én pedig nem vagyok hajlandó (magyar) vécében csinálni higiénikus (ne adj isten steril) dolgokat, nem akarom letenni sehová a tiszta cuccaimat. Sok helyen lehetetlenné is teszik a kerek vécépapírtartóval, aminek a tetején meg se áll semmi... És ahogy leírom, nem tudom, te kihallod-e ennek az egésznek a nyomorát! Nem vagyok bűnös, nem vagyok gusztustalan, de mégis vagy a vécében csinálom ezt (ami a legtöbb helyen nem OLYAN), vagy az asztalnál, ahol meg mindenki nézni fog. Az is kiábrándító, hogy a legtöbb helyen lehetetlen kezet mosni, ha bemész ebédelni.</div><div style="text-align: left;">(És persze, valószínűleg pusztán támogatási szándékkal - a diabetológusod is abban próbál erősíteni, hogy a vécében csináld. <strike>Csináld te, b+!</strike>)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Még az is hozzá tartozik, hogy az eszközökhöz járó tokok a lehető legegyszerűbbek. (És rondák, de ne kényeskedj, ha már selejtes vagy.) Mivel autó nélkül közlekedem, és nem elit helyeken járok, a legnehezebb nekem az, hogy ezek az eszköztartók külön vannak egymástól, nincs normális tok stb. Többször próbáltam varratni, de amiket én kitaláltam azok nem voltak jó konstrukciók. Nem váltak be.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Na, és idekerültem. (Vagyis költöztem.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Elkezdtem érzékelni itt valamit, először csak derengett, és ahogy figyelgettem, mostmár eléggé kikristályosodott...</div><div style="text-align: left;">Elkezdtem érzékelni a LEHETŐSÉGEKET.</div><div style="text-align: left;">(((((("Akinek nincs semmije, az annyit is ér." - mondta egy jó-katona-bajusztalan<strike>-szar, </strike>én pedig már akkor, 2011-ben, is kiakadtam rajta. De azóta is ezt a gondolkodást látom és érzem Magyarországon. Vagy van pénzed vagy akkora hátrányba kerülsz, hogy akár bele is halhatsz, és ez senkit sem fog meghatni.))))))</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Mi van itt? Az, aminek mindenütt lennie kéne: nem vagyunk egyformák, nem keresünk ugyanannyit, de mindenki EMBERI színvonalon tud élni. Nem kell a farhátat kétszer megfőzni, mert "másodszor jó lesz csontlevesnek"! Itt farhát, sőt far és hát sincs. (Szeretem a farhátat. De nem tartom igazságosnak, ha valaki CSAK AZT tudja megvenni a boltban, mert másra nem telik. Még akár úgy is, hogy az illető végigrobotolta az egész életét, építette nekünk a hazánkat. És akkor most jó-katona-bajszosok megmondják ki mennyit ér. Ehh.)</div><div style="text-align: left;">A lehetőségekről a gumicsizmás posztomban írok, most inkább visszatérek a megváltozott munkaképességemhez.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Szóval az amazonon véletlenül elém kerül egy utazó-Epinefrin-toll-tartó. Ezen eléggé meglepődtem, lévén, hogy szocreál tartókhoz vagyok szokva: semmi kényelem, szépség, biztonság, stb. De rákerestem, vannak-e ilyen spec. utazó tartók inzulinhoz is. És láss csodát! Kb. ezerféle, változatos nagyságú, anyagú, alakú, árú találatot dobott fel. Kicsit fennakadt a szemem, na. Most szocializálódom újra...</div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg15vfBMpQWWbWtMNaCe7Zb8ZZEBWcr1852MiPbhwhsS4pcNAG904JOQZEz4A78NvLmcOXCvdvvLopwrgHic_JHSXn8P9MD0WESE4abB5t0EYOVk9IqEhTbsbY0BFsDikcGqvOFdQyUHb8TstvrA89QcZcjeXkemot2zaODBbdkYaot7LoE_Q2Lhg=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg15vfBMpQWWbWtMNaCe7Zb8ZZEBWcr1852MiPbhwhsS4pcNAG904JOQZEz4A78NvLmcOXCvdvvLopwrgHic_JHSXn8P9MD0WESE4abB5t0EYOVk9IqEhTbsbY0BFsDikcGqvOFdQyUHb8TstvrA89QcZcjeXkemot2zaODBbdkYaot7LoE_Q2Lhg=w300-h400" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">belülről</td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSBHj0vsncbDwRluSxIN0vLvghkWwQO_iNgGYjT8e3-2Qs9esUg_OWMpAPb7wSixxpqKG8wB2VlFImxEXA__BoMMC2-N_T6eWx5rxKZoMC_pKRj92Ph0OP9-vC6hH19spfhF62XIb6Qr5zJaznrHRDCnMWp9ywfKlTryVhtrvv8WieI57PufXmoQ=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSBHj0vsncbDwRluSxIN0vLvghkWwQO_iNgGYjT8e3-2Qs9esUg_OWMpAPb7wSixxpqKG8wB2VlFImxEXA__BoMMC2-N_T6eWx5rxKZoMC_pKRj92Ph0OP9-vC6hH19spfhF62XIb6Qr5zJaznrHRDCnMWp9ywfKlTryVhtrvv8WieI57PufXmoQ=w300-h400" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">felülnézet</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Rendszeresen megkapom a férfiaktól, akikkel dolgozom, hogy "nem kell ennyit magadon gondolkodni". (Amikor arról beszélgetünk, hogy érdemes az érzéseinket és szükségleteinket folyamatosan tudatosítani.) Mégis leírom: amikor megláttam a találatokat, valami nagyon erős szomorúságot éreztem. Feljött az elmúlt tizensok év számos kirekesztődése: amikor én nem kaptam számomra fogyasztható ételt, amikor szégyelltem a fogyatékosságomat, amikor nem kaptam valódi támogatást, csak sajnálatot... És azt gondoltam: "igen, érdemes volt idejönnöm, mert itt EMBER vagyok így is". Tudok enni, inni, számolnak velem is.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">És mutatom a szajrét: nem, ez nem egy színházi táska. Ez egy rendes "cukorbetegeknek készített utazó tárolótáska", amiben elfér minden. A mérő és kellékei, az inzulinok, tartalékok mindenből. Van hűtőrekesze, és van másik rekesz, ahová kerülhetnek a "vésztartalék" harapnivalók. (Myabetic gyártmány.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">És persze megfizethető áron kapható, nemcsak egy oligarha <strike>lánya</strike> tudja megvenni.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Először azt gondoltam: elteszem, és csak akkor használom, amikor utazom. Aztán kb. két perc múlva meggondoltam magam: nehogy már! Vettem egy tuti cuccot, és "vigyázzak rá", "tegyem be a vitrinbe", nézegessem, és használjam a rondát tovább?! Hát mire fizettem ki azt a rengeteg pénzt az elmúlt évek önfejlesztési tréningjein?! Hát a túrót. Én használni fogom, mert. (Ez a "vigyázni rá", meg "ünnepnapokon használni" hit nagyon korlátozó, hiszen MOST élünk, MOST legyünk boldogok. Minden nap ünnep, amikor élünk. Nem?)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgKkjJ2fKMiLDOjepsK7RYVjI-78oK61HjMpqlSkZvPn49kZy3KGFNONa4iMi_T8pFX4C1un6N9_DxMjvicSHhLLj8-VmL9IknYi5eAcUkgsnoY5iF7-SDwZLOs_g4kx70O-T7BKSraqhimJ3nDnU45Z7lg676v2jh9HrvKPTJAlZqBo2LaSjl3Ug=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgKkjJ2fKMiLDOjepsK7RYVjI-78oK61HjMpqlSkZvPn49kZy3KGFNONa4iMi_T8pFX4C1un6N9_DxMjvicSHhLLj8-VmL9IknYi5eAcUkgsnoY5iF7-SDwZLOs_g4kx70O-T7BKSraqhimJ3nDnU45Z7lg676v2jh9HrvKPTJAlZqBo2LaSjl3Ug=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">karfiolleves, válasz a "te mit ehetsz?" kérdésre</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-23596020337532332022-02-01T18:30:00.001-08:002022-02-01T18:30:00.195-08:00Ha újat készíttetnék, milyen lenne?<p>A "kockásinges" képemnél (Fb poszt), amikor azonnal rávágtam, hogy "inkább újat csináltatnék" - elgondolkodtam: tényleg kidobnék mindent, ami régi? Vagy mit jelent nekem "újat csináltatni"? (Köszönöm, Judit, a felvetést hogy keressem meg az én tartán mintámat.) </p><p><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhIMsYKBT7xGjkCqFEF3IM2EQxZKb-0pYh_YxQ5_FDqwxogiOADkzlaolp6ImuagX0H7ennEhR9T678hzN1APdzfKOTCM1V6QpwHIrQ-HLUIYzZ2U4qHw1BvNxLGPnKCIAUVMul6Pvy9J-6GuFiQ5yryVC_4oGgCJG_MPLqVb4BFjmk48FHPFenCA=s400" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhIMsYKBT7xGjkCqFEF3IM2EQxZKb-0pYh_YxQ5_FDqwxogiOADkzlaolp6ImuagX0H7ennEhR9T678hzN1APdzfKOTCM1V6QpwHIrQ-HLUIYzZ2U4qHw1BvNxLGPnKCIAUVMul6Pvy9J-6GuFiQ5yryVC_4oGgCJG_MPLqVb4BFjmk48FHPFenCA=w400-h400" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irvine "ősi" tartán mintája</td></tr></tbody></table></p><p><br /></p><p>Mi volt a "régi", amit otthonról hoztam? Sokat meséltem már erről, nincs semmi titok. Honnan jöttem, miket éltem át, ezek milyen hatással voltak rám. Volt sok "rossz" és volt sok "jó".</p><p>Amikor nemrég eljött a 47. szülinapom, azt mondtam, hogy "azt hiszem, hogy minden ami eddig történt velem életemben, mind ide vezetett: hogy most ennyire megfontoltan, tudatosan, rugalmasan, együttműködésben tudjak új életet kezdeni". Bármi, ami kimaradt volna, hátráltatna most. </p><div style="text-align: left;">Ha nem tudnék dönteni, melyik cipőmet vigyem, mert csak egyet viszek - mert mondjuk elkényeztetett volna az élet, ha gyerekkoromban nem tanulom meg értékelni azt az egy lyukasat is.</div><div style="text-align: left;">Ha szomorú lennék, hogy itt idegen nyelven vannak kiírva az utcanevek - mert nem tapasztalom meg ezt az (engem) elbizonytalanító élményt Erdélyben, amikor sokat jártam oda.</div><div style="text-align: left;">Ha dilemmává válhatna, hogy mi legyen a kutyával - mert nem veszítem el szinte az összes családtagomat fiatalon, és akkor nem értékelném a mostani családomat sem, és nem látnám mennyit érnek.</div><div style="text-align: left;">Ha nem egy lány vagyok hat fiú között, és nem vagyok ettől sokszor fékezhetetlenül frusztrált és dühös - sose látom meg az egyenlőtlenségeket, amelyek megváltoztatásán ma dolgozom.</div><div style="text-align: left;">Ha nem visz ki a nagyapám a gátoldalba talicskán, ha a nagymamám nem ismertet meg a gyógyfüvekkel, ha ... és ha... és ha... </div><div style="text-align: left;">Akkor most nem lennék itt, és nem itt lennék.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Szóval, HA csináltatnék magamnak új tartán mintát, </div><div style="text-align: left;">benne lenne</div><div style="text-align: left;"><ul style="text-align: left;"><li>a zöld - a természet, a virágok, a kert - a nagymamáimtól és a nagypapámtól.</li><li>a barna - a fák, az ártéri erdő, a földek - a nagymamámtól és a nagypapámtól.</li><li>a narancs- és citromsárga - a nyári virágok, a napsütés, a vidámság - az óbarki kertem és az itteni nagyon hasonló sárga télen virágzó cserje után.</li><li>a bordó-burgundi - ami nekem a bölcsesség és a biztonság színe.</li><li>a világoskék - ami az ég, a folyó (a Tisza és az Irvine), és a tenger. </li></ul></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Ha találok tartán tervező alkalmazást, kipróbálom hogy nézne ki az én skót(vonalas)kockás tartánom.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgcvP2HvMNYdfO-ebhJRQpctvai6Afmagl3tYxujXydrNi87L5Ie0j3Ph9lJHA-lJA2YbC89-7rBYsjRexYCD598Xa81tPso4sb53-u5A4otVeMmvsBIk81jjIZlR2EVwl60IuGju5cnhRLsnTKGeHGOIWI-3XBh3vyLW9tYAnsZugDpq6gvLKmig=s400" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgcvP2HvMNYdfO-ebhJRQpctvai6Afmagl3tYxujXydrNi87L5Ie0j3Ph9lJHA-lJA2YbC89-7rBYsjRexYCD598Xa81tPso4sb53-u5A4otVeMmvsBIk81jjIZlR2EVwl60IuGju5cnhRLsnTKGeHGOIWI-3XBh3vyLW9tYAnsZugDpq6gvLKmig=w400-h400" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irvine "modern" mintája<br /><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj0fN-0vC6ZeORaBWLJkafF17QgyT4p1zzBgVh69CkuqQclnnVJ4cQCK0ZE-96pwmFGUL7LQAmonhP4lTrAoINQHTmS9SLa9TUr407FY_Ng9PKn_GBBU1-Ii9civV7guLld97N9ezAkE7qbkjKKP5nqMtj2TyOj8UPNpyVnCvRdulx2CwcUrX-G2w=s400" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj0fN-0vC6ZeORaBWLJkafF17QgyT4p1zzBgVh69CkuqQclnnVJ4cQCK0ZE-96pwmFGUL7LQAmonhP4lTrAoINQHTmS9SLa9TUr407FY_Ng9PKn_GBBU1-Ii9civV7guLld97N9ezAkE7qbkjKKP5nqMtj2TyOj8UPNpyVnCvRdulx2CwcUrX-G2w=w400-h400" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irvine "viharvert" mintája</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A minták képeit a <a href="http://lochcarron.co.uk/tartan-finder/">lochcarron.co.uk/tartan-finder/</a> oldalról vettem, köszönet érte.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A tartánról a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Tartan" target="_blank">Wikipédia oldalán</a> (angol, de jól érthetően fordítja le).</div><div style="text-align: left;">A <a href="https://www.scottishtartansmuseum.org/content.aspx?page_id=22&club_id=170857&module_id=281598&actr=4" target="_blank">THE SCOTTISH TARTANS MUSEUM AND HERITAGE CENTER</a> oldala, ha olvasni akarsz róla.</div><div><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645828.180437363821142 -39.3588958 84.800905036178833 30.9536042tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-83531487130753549432022-01-31T04:28:00.002-08:002022-02-01T02:05:12.180-08:00Kutyával költözni - a gyakorlatban 2.<p>Eszmefuttatós első bejegyzésem a témában <a href="https://rozsaszincsiga.blogspot.com/2022/01/kutyaval-koltozni.html" target="_blank">itt van</a>.</p><p>Ennek az írásnak az <a href="https://rozsaszincsiga.blogspot.com/2022/01/kutyaval-koltozni-gyakorlatban-1.html" target="_blank">első része pedig itt van</a>.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZdSi-wz4kDGUu3mz7El5aEAGdAN6T4zSZFMK7G8sK9xlTCsTxxgpUpwftVdhVR6diAoiXtHOlydfPeq1LJV_CY4brhOyWgY6igruN5vhuBkkZcJv8L7QPyGB0i1_G3dycA4Wh0oUgVjQHx-WoDbOTnwtuPGE1K86gBAD4jloZi81fbgTPRbbCSw=s4000" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZdSi-wz4kDGUu3mz7El5aEAGdAN6T4zSZFMK7G8sK9xlTCsTxxgpUpwftVdhVR6diAoiXtHOlydfPeq1LJV_CY4brhOyWgY6igruN5vhuBkkZcJv8L7QPyGB0i1_G3dycA4Wh0oUgVjQHx-WoDbOTnwtuPGE1K86gBAD4jloZi81fbgTPRbbCSw=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kanapé kutyával</td></tr></tbody></table><p><u>Az úton:</u></p><p>Készen vagyunk, induljunk hát útnak. Itt is érvényes: "felkészülni, vigyázz, rajt!"</p><p>Amikor felkészültünk (lásd első rész), akkor jött az egész átbeszélése, ismétlése, átrágása. </p><p></p><ul style="text-align: left;"><li>Hogy lesz az úton?</li><li>Kinek mi lesz a feladata, felelőssége KONKRÉTAN? És mi NEM?</li><li>Ki mit tud hozzátenni a saját erőforrásaiból a gördülékenységhez? Hogy tudjuk ezt megvalósítani?</li></ul><div>Aztán eljött az a délután, amikor berendeztük a kocsit. Álltam és még utoljára lejátszottam a fejemben. (Ez a "vigyázz!" rész.)</div><div><br /></div><div>* A baloldali ágyról elpakoltuk az ágyneműt, leterítettünk egy nagy és két kicsi takarót a box alá (hogy biztosan tiszta maradjon a matrac). Mégnéztem, és tényleg nagyon stabilan állt a helyén. Pont befért a sarokba, egyáltalán nem mozgott, az ablak arrébb volt. Ideálisnak tűnt a hely. (Az erről készült képet most nem találom, de ha meglesz később felteszem majd.)</div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlKAkBZSekEI6QarBmV_TE8HNqQmGsBgfDwI63_iP_NeqaNNxA98-8jeeh8nnYt77jQk7LDeDFWCNJorebwd5BRJNlxEKrqPBq6caRA0FYDQg75dNFydFS2IbNkzVM0KvUOHUkAgFrTCgqFJHLrKIL4V83TUVlcyKVZrWKfGLK2nTmHrPXkXCRWg=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlKAkBZSekEI6QarBmV_TE8HNqQmGsBgfDwI63_iP_NeqaNNxA98-8jeeh8nnYt77jQk7LDeDFWCNJorebwd5BRJNlxEKrqPBq6caRA0FYDQg75dNFydFS2IbNkzVM0KvUOHUkAgFrTCgqFJHLrKIL4V83TUVlcyKVZrWKfGLK2nTmHrPXkXCRWg=w300-h400" width="300" /></a></div></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div>* Megbeszéltük a másnap reggeli teendők sorrendjét. Ki mit fog csinálni, ki mikor indul a kocsihoz, stb. Aprólékos, szőrszálhasogató. És utólag látom, hogy megérte minden egyeztetés. A gördülékenységet, örömöt, könnyedséget nyertük vele. Egész útra mindenki tudta a feladatát. Tudta mindenki azt is, hogy most kötelező a koncentráltság, kötelező a "miheztartás", és kötelező a rugalmasság is. Minden cselekedetnek család érdekét: a haladást, a célba érést kell szolgálnia. (Kommunikációt tanítok, és régóta mondom, hogy ha amúgy szabadság és egyenrangúság van, akkor az is megy, ha olykor bele kell törődni, hogy egy nagyobb-közös-jóért áldozatot hozunk. Ez egy döntés kell(ene) legyen, és önként kéne meghozni. Nálunk most ez a felállás volt.)</div><div><br /></div><div>* Várt minket egy búcsúztató küldöttség, amíg búcsúzkodtunk kicsit borult a rend, mert természetesen a kutya irtó hülyén viselkedett. De mivel hideg is volt, idő is volt, elköszöntünk és beszálltunk.</div><div><br /></div><div>* Kutya be a boxba. És nem, mert miért akarna bemenni? (Idegen tárgy, idegen szag, még a takaróját is kifelejtették alóla az összeszerelők. Én nem vettem észre akkor, csak később.) Nem baj, jutalom rágcsa be, kutya felugrik, boxba becsuk, én ülésbe beül és indulunk.</div><div>Hallgatódzás hátra, és a megszokott "induló" nyüszítést hallom csak. Oké, szuper, menni fog ez, gyerünk!</div><div><br /></div><div>* Nagyon sok mindenben rugalmasak voltunk, és a sofőr illetve a kutya igényeit vettük figyelembe. Annyit megyünk, amennyit a férjem vezetni tud/akar/bír, és akkor állunk meg, ha meg kell mozgatni a kutyát, ha tankolni kell, illetve ha pisilni kell. Nagyjából végiggondoltuk az idővonalat, de mivel rugalmas jegyet vettünk a vonatra, nem aggódtunk. Csak menjünk és kész, majd meglátjuk mi lesz. Szállásunk volt, kajánk volt, pénzünk volt, szóval nyugodtak lehettünk és voltunk is.</div><div><br /></div><div>* Álomkutyánk van. Sok tekintetben. Egy hangja nem volt. Nem ugatott. Nem tombolt. Elvolt a boxban, csendben ahogy szokott. Naponta 3x volt lemozgatva, egyszer evett este kézből. Inni minden kiszálláskor kapott, és éjjelre kint volt a vödör végig, hogy igyon amikor akar.</div><div><br /></div><div>* A napközbeni nyugalomhoz hozzájárultunk azzal, hogy hátul lehúztuk az árnyékolókat, ezért a megállásoknál a közel járkáló idegeneket nem látta - nem is reagált rájuk. És azzal is, hogy nem szoktattuk rá, hogy minden megállónál kiszálljon (ezért nem kezdett őrjöngeni, ha leállt a motor.)</div><div><br /></div><div>* A séták nagyon könnyen mentek külföldön. Egy kérésem volt a férjemhez: ahol a kutyával együtt szállok ki, az lehetőleg a "pusztában" legyen. Ne kövezett, aszfaltozott, zöldtelen parkoló. Hát, gyerekek, ez végig megoldható volt. Mindegy hogy nagy, tágas parkolókban álltunk meg vagy kicsi vadregényesekben, ahol erdő mellett voltunk, mindegyik kulturált, gondozott volt. </div><div><br /></div><div>Nehezséget két dolog okozott:</div><div><ul style="text-align: left;"><li>a lakóautó ajtaja az út oldalára nyílt, a kutya pedig minden kiszálláskor (érthetően) fel volt pörögve. </li><li>Az autó jobbkormányos volt, ezért az európai kontinensen nem a járda felé, hanem az út oldalára szálltunk ki. Itt adtam hálát a tervezésnek: csak nyakörv használatával többször letéptem volna a kutya fejét, csak hámmal pedig többször autó alá ment volna. Így, a kettő kombinációjával emberségesen meg tudtam tartani úgy, hogy ő is és én is biztonságban voltunk.</li><li>A felpörgöttségre fel voltam készülve, ezért minden kiszállás előtt megerősítettem magam, és nyugodtan, halkan kormányoztam a kutyát. Végül semmi különleges nem történt az út során. Találkoztunk hóval, sárral, zuhogó esővel. (Egyedül a cipőválasztásommal voltam elégedetlen, de felírtam későbbi tanulságnak, hogy strapa és nem fancy cipőt kell húzni egy költözéshez.)</li></ul><div>* Éjjel: az első éjszakai megálláskor végiggondoltam a kutya addigi viselkedése alapján, hogy mi lenne a célszerű elhelyezés. Mivel azt láttam, hogy a parkolások alatt (a boxba szállás előtt) a kutya teljesen nyugodtan szaglászott, nézelődött a kocsiban, plusz nem volt ingerlékeny a külső zajok miatt (értsd: nem ugatott kifelé), úgy döntöttem, hogy összecsukom a boxot, és a kutya alhat a szönyegén a kocsi "folyosóján". (Én pedig kényelmesen kinyújtózva az ágyon ;) ) Jó döntés volt, éjjel semmilyen atrocitás nem történt. Ezért megtartottuk ezt a szokást, és végig így aludtunk.</div></div><div><br /></div><div>* Bár a kutya az én feladatom volt, többször kértem és kaptam támogatást a családtagoktól - sétáltatás, elemlámpázás stb. Szuper együttműködés volt.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg-ApkGhTTg76E5F94Z1C4fWzRlAJ15iA_-IltpURCjnf67jdkd0d8br5gAvmPCFbFlQ6uXD7lfpzptm_ij3JOxr3WtBL5DaUKmPkQPzd_avB6V1V2Zlb3LEUU67vd8Vjid_zvDM5mp9QWhKk7FTHQyv-NzwachG5_vFyiik0RtkuyyTvASoOUPMg=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg-ApkGhTTg76E5F94Z1C4fWzRlAJ15iA_-IltpURCjnf67jdkd0d8br5gAvmPCFbFlQ6uXD7lfpzptm_ij3JOxr3WtBL5DaUKmPkQPzd_avB6V1V2Zlb3LEUU67vd8Vjid_zvDM5mp9QWhKk7FTHQyv-NzwachG5_vFyiik0RtkuyyTvASoOUPMg=s320" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgtKy4kRswp8713X-wg5UNTVNiqXTDdxG54Hd7VjJnkgXSR6_LwxDvphkC7m04AzUrnRRVmSQY2wwoPiOm6zQcuvZsh8oW3r7Ceol6A_PHnG8c5UkpGLHVwbQtZpfI6vLgGmqTTAeUXNIs1rfrEpoInIf6VCccUWMa5ZzLC53BJmc8XBJLLFETHhA=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgtKy4kRswp8713X-wg5UNTVNiqXTDdxG54Hd7VjJnkgXSR6_LwxDvphkC7m04AzUrnRRVmSQY2wwoPiOm6zQcuvZsh8oW3r7Ceol6A_PHnG8c5UkpGLHVwbQtZpfI6vLgGmqTTAeUXNIs1rfrEpoInIf6VCccUWMa5ZzLC53BJmc8XBJLLFETHhA=w300-h400" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egyik oldal</td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3Nj6StzN_LZhCY9i-FdsiZf728dVvCUJgV7LhBwEot42eOTCj9EMchf7d6NJLXOcCNLde_rGfrAh24Hl5tswphcqhjj1R7YG27UpGGIIBi5cgZJ63_txgGt05TiKV6uVml_gvGjFTujS6a6NqKwuTwsUSPkSpANmbHB3nC_bAwHfMVrX4FVGItA=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3Nj6StzN_LZhCY9i-FdsiZf728dVvCUJgV7LhBwEot42eOTCj9EMchf7d6NJLXOcCNLde_rGfrAh24Hl5tswphcqhjj1R7YG27UpGGIIBi5cgZJ63_txgGt05TiKV6uVml_gvGjFTujS6a6NqKwuTwsUSPkSpANmbHB3nC_bAwHfMVrX4FVGItA=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">másik oldal</td></tr></tbody></table><br /></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjt2F0GqK1bdt99dKJckPQpTdemjsz_ztdasUacYm8buzqp-0AxL9L7-GIsehjoBHTqTJbN_rPrvUJxFX3vfntcCTlBp2J2nxNMBWaFm_yxsh52dZB-VVZ_6HpcrgDdZGnE4vseX1SnOnumRYoo5EVxnM-h7f5zcJB06voQSAYx3uL6yxeGr3D2jQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjt2F0GqK1bdt99dKJckPQpTdemjsz_ztdasUacYm8buzqp-0AxL9L7-GIsehjoBHTqTJbN_rPrvUJxFX3vfntcCTlBp2J2nxNMBWaFm_yxsh52dZB-VVZ_6HpcrgDdZGnE4vseX1SnOnumRYoo5EVxnM-h7f5zcJB06voQSAYx3uL6yxeGr3D2jQ=w300-h400" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kajapia</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div><u>A megérkezés:</u></div><div><u><br /></u></div><div>"Természetesen" amikor megérkeztünk, zuhogott az eső. Nem, nem csak esett, zu-ho-gott. Itt is az előre megbeszélt forgatókönyvet követtük. Egyikünk az autóban maradt a kutyával, a többiek behordták a rengeteg cuccot. </div><div>Aztán egy rövid séta után bevittük a kutyát, és felfedezhette az új otthonunkat. Azóta boldogan itt éldegél: nagyokat alszik a kanapén, sétál a nagy zöld füves "pusztában".</div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEglOIo7Obph05NzuQMlnDnmvtqs9TYGIPFOABIkkSYUCN6i9zB8_WWdSR-U8kJ2HoU5q0UzFFLLxHwIQ48ZmrLhu3e1lWmyDUERq6fZ11hfMQr14O6_UP5jDM246Pmk9tZ4AqRA1qIQwnbVWM1pDQythT4Xa206KjNU9mkxAw5RuL3QUkpluLsCQQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEglOIo7Obph05NzuQMlnDnmvtqs9TYGIPFOABIkkSYUCN6i9zB8_WWdSR-U8kJ2HoU5q0UzFFLLxHwIQ48ZmrLhu3e1lWmyDUERq6fZ11hfMQr14O6_UP5jDM246Pmk9tZ4AqRA1qIQwnbVWM1pDQythT4Xa206KjNU9mkxAw5RuL3QUkpluLsCQQ=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a házunkat egyik és másik oldalról is süti a nap aútja során</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg9QKMawu06F60pMG2S0y6bweE3cqsG5-1FRAD_Q3OXXG0idj3GOWvSN3lSdDdJxSyUFl4TtUN7iFPjDj8VuN-fqLCn5NQmWG-tXdbHUZOUjTKUmcojUA8Z8isbPGelrNZTOuVTjIFjUmlBKY7ZmCTNyShrVylGNGrO6Qg6hyIheB8FqyAkPpjKQw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg9QKMawu06F60pMG2S0y6bweE3cqsG5-1FRAD_Q3OXXG0idj3GOWvSN3lSdDdJxSyUFl4TtUN7iFPjDj8VuN-fqLCn5NQmWG-tXdbHUZOUjTKUmcojUA8Z8isbPGelrNZTOuVTjIFjUmlBKY7ZmCTNyShrVylGNGrO6Qg6hyIheB8FqyAkPpjKQw=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">végtagok</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhF3R_kgPS4dxNoXdvQKTVzyG_Qe9X1hIyismiV7PN--dS4dsm13lG-ogZQOsi-Qpwaeu_Q9ee96ovAm60T8uB5d5ph2mkzxZFREroFHKkj2AJMvPH3pe75PP9x__0H26KD2MHHZCtCaEsCVG7gF0Yz4tXAbSkfBdCwGHU1e-Z957ZG40a60h4lvQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhF3R_kgPS4dxNoXdvQKTVzyG_Qe9X1hIyismiV7PN--dS4dsm13lG-ogZQOsi-Qpwaeu_Q9ee96ovAm60T8uB5d5ph2mkzxZFREroFHKkj2AJMvPH3pe75PP9x__0H26KD2MHHZCtCaEsCVG7gF0Yz4tXAbSkfBdCwGHU1e-Z957ZG40a60h4lvQ=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csak hogy lássátok a méreteket</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><p></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-13709567175509072392022-01-30T07:00:00.002-08:002022-01-30T07:00:00.162-08:00Kutyával költözni - a gyakorlatban 1.<p> Előző - eszmefuttatós - bejegyzésemet a témában <a href="https://rozsaszincsiga.blogspot.com/2022/01/kutyaval-koltozni.html" target="_blank">itt találjátok</a>.</p><p><br /></p><p><b><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiAPMxVOsQtsn6o4-_hY0yVkLf8wnTYp87JBgQffJufiHeh5Y0PDC3TYTZXWJn-Axk7h2e6dIMJieaApV9ZYjGHAfkaidlQp89XiCkPNJw0LnHd3KB8ea7SXt6f5WfYp9izqyhbomjgOAV6YAWld6m5wvgTcSzxX_RyGMq-Ou4BhMf-vKGNEOai1A=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiAPMxVOsQtsn6o4-_hY0yVkLf8wnTYp87JBgQffJufiHeh5Y0PDC3TYTZXWJn-Axk7h2e6dIMJieaApV9ZYjGHAfkaidlQp89XiCkPNJw0LnHd3KB8ea7SXt6f5WfYp9izqyhbomjgOAV6YAWld6m5wvgTcSzxX_RyGMq-Ou4BhMf-vKGNEOai1A=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hogy Skóciában sose süt a nap?!</td></tr></tbody></table><br /></b></p><p><b>Hogyan is történt a gyakorlatban? </b>(hosszú)</p><p><u>Első rész, az előkészületek: </u></p><p style="text-align: left;">*szerezni egy lakóautót és letárgyalni, hogy 1. szállíthassunk benne kutyát, 2. adják kölcsön két hétre. Ez a kint élő családtag feladata volt, szerinte "veszett könnyen ment". Van erre tulajdonos-bérlő "összetalálkoztató" honlap, mindent elintézett online.</p><p style="text-align: left;"><br />*végiggondolni a folyamatot: mire van szükség "itthoni oldalról" ahhoz, hogy a kutya utazhasson. Ha feltételezzük, hogy a gazda minden MAGYAR szabályt betartott, ÉS gondos gazda, akkor gyakorlatilag semmi dolga nincs. </p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li>kutyaútlevél - elvileg minden kutyának van, mert ebben vezetik az életét. Olyan, mint egy újszülöttnek az oltási könyv: minden benne van.</li><li>chip - elvileg minden kutyának van, mert Magyarországon kötelező.</li><li>egy éven belüli veszettség elleni oltás (legalább 21 nappal korábbi) - elvileg ez is minden kutyának van, mert Magyarországon kötelező.</li><li>féreghajtás elfogadott szerrel az utazás előtt 5-1 napon belül (vannak kizártak, ezek tételesen fel voltak sorolva, és az <a href="https://mancsok.hu/" target="_blank">állatorvos</a> amúgy is tudta, hogy prazikvantel tartalmú szert kell kapni, 2400 forint volt).</li></ul><p></p><p>Ehhez gyakorlott és nyitott füllel járó gazdaként van pár hozzáfűznivalóm. (Most nem ahhoz, hogy a kutyák jó része nem oltott, nem chipelt, láncon van...)</p><p>1. Amikor állatorvosnál jársz vagy ő jön hozzád, ellenőrizd, hogy az adminisztrációt is elvégezte-e. Bennem megállt az ütő, amikor a barátnőm mesélte, hogy vannak állatorvosok, akik "életvitelszerűen" nem adminisztrálnak, aminek az a következménye, hogy az oltások nem kerülnek regisztrálásra a kutya chip-adatlapján. Szerinte így az oltás nem érvényes, hiába van beragasztva az állatútlevélbe (és hiába kapta meg az állat). Szerintem meg ez konkrétan a kötelesség elmulasztása és "fél-szolgáltatás nyújtása", hiszen én - és bárki - nemcsak az oltásért fizetünk, hanem azért is, hogy beírják oda ahová kell. Lehet, hogy általában nincs káros következménye az állatra nézve (nem vagyok ebben kreatív, aki tud példát, írjon), nem tudom. Amikor mi az állat-ellenőrző ponthoz közeledtünk, nagyon féltem, hogy leolvassák a chipjét, és kiderül, hogy tényleg drága lesz nekünk a doktor úr (ha visszafordítanak minket). Szerencsére nem tudtam meg, adminisztrált-e a csávó, mert csak a chip létét ellenőrizték, a magyar rendszer nincs összekötve a brittel. (Itt nem írom ki a nevét, de ha kíváncsi vagy írjál, és szívesen megmondom, ki oltotta a kutyánkat nyáron.)</p><p>2. A gondos gazdát fejteném ki most az utazás nézőpontjában ülve: Amikor nagy útra megy valaki a kutyájával, szerintem alap, hogy elviszi egy állatorvoshoz, aki megvizsgálja az általános állapotát. Persze, nyilván figyelem a kutyám egészségét minden nap is. De nem árt, ha ránéz, ráhallgat, megtapogatja egy ember, akinek ez a hivatása. Egészséges? Igen. Szállítható? Igen. (És ha már ott vagyunk, megkapja a féreghajtót is.)</p><p>(Erről eszembe jut Márti története, amin mindig sírnom kell. Neki volt egy nagyon idős kutyája, aki nem bírta volna ki a költözést. Márti pedig nem költözött, hanem várt sokáig. Csak akkor utazott el, amikor a kutyája elpusztult <3 Nekem ez a szeretet, összetartozás mintapéldája, köszönöm, Márti, hogy láthattam ezt.)</p><p>* végiggondolni, hogy tudunk egy mentett kutyát BIZTONSÁGOSAN és mindannyiunknak a lehető legnagyobb nyugalmat biztosítva eljuttatni a-ből B-be.</p><p></p><ul style="text-align: left;"><li>kikötve hámmal?</li><li>boxban?</li></ul><div>A box ötlete nyert, mert (gondos gazdához méltón) ismerjük a kutyánkat. Tudjuk, hogy a boxban "jó utas", fekszik-nyugszik-csendben van, míg ülésen utazva ugat, pattog, tépi magát. </div><div>Már sok éve a box mellett tettük le a voksunkat, és onnantól a kibírhatatlan utazások megszűntek. Minden megy mint a karikacsapás, imádja a boxot, imádja az utazást. Közben csend és nyugalom van, kivéve, ha valaki az autó közelébe megy, de az arra adott reakció érthető és megengedett.</div><div>Szóval box. Ez a döntés hamar megszületett. Egészen addig rendben is volt, amíg megérkezett a lakóautó, és láttuk hogy nem fér be a boxunk. Nagylevegő. Megoldjuk.</div><div>A Fressnapfban csak a karácsony előtti lefosztott kínálatot találtuk, de szerencsére <a href="https://webshop.fressnapf.hu/termekek/anione-szallitobox-basic-m/" target="_blank">pont volt egy olyan</a>, amit kinéztünk és pont jó, pont olyan stb. Királyság!</div><div><br /></div><div>Nagyon örülök, hogy ezt a boxot választottuk, mert összecsukható is, ami nagyon praktikus volt az utazás során és most is, mert összecsukva a falba simul, nem foglal helyet. Még egy tapasztalat a boxvásárlásról: amikor először vettünk utazóboxot, sokkal nagyobbat vettünk, mint ami a kutyánk mérete. Az volt ennek az oka, hogy azt akartuk, hogy kényelmes legyen neki, hogy jól érezze magát. Oké volt ez, baja nem lett tőle. Viszont ennek következményeként gyakran utazott állva, amit abból vettünk észre, hogy fékezéskor eldőlt. Szóval én mindenkit arra bíztatok, hogy ne féljen a "méretét venni", nem fog a kutya összeszorulni, nem lesz semmi baja. </div><div>A mi kutyánknak ez a box pont a "mérete": fel tud benne állni, de le kell hajtania a fejét, meg tud kényelmesen fordulni, tud helyezkedni. Kiterülni nem tud, de arra viszont nincs is szüksége. Mivel ez az új box megerősített textilből van, némi "nekifeszülést" is enged. De elfért benne, nem volt neki kényelmetlen - ezt ellenőriztük többször.</div><div><br /></div><div>* végiggondolni a lehetséges megoldásokat éjszakára. (A szállítás természetes volt, hogy boxban történik), de hogy legyen éjszaka? Csak azt tudjuk, hogy viselkedik a kutyánk itt vagy ott otthoni környezetben (többlakiak vagyunk). Ilyen helyzetben még sose voltunk, sose próbáltuk.</div><p></p><div><ul><li>a fent elhelyezett boxban aludjon?</li><li>a folyosóra lerakott boxban aludjon?</li><li>simán kint aludjon?</li></ul><div>* végiggondolni, hogy hám vagy nyakörv, egyik vagy mindkettő. </div></div><p></p><div><ul style="text-align: left;"><li>BIZTONSÁG.</li><li>Félős-megriadós kutya.</li></ul></div><div>Szóval hám és nyakörv egyszerre. Indulástól érkezésig. Nem tudja kitépni magát, nem tud kibújni - nem mintha ezt amúgy csinálná. De nem kockáztatunk.</div><div>(Én nem vagyok hámpárti, mert sok kutya válik irányíthatatlanná a gyakorlatlan gazda + hám kombinációban.)</div><div>Ismerős az Eszkulápból, hogy kutyát kivinni csak hám+póráz kombóban lehet, mert "sose tudhatod". Ijedős, szökős stb., a fő, hogy akkor is meglegyen a kutya, mikor visszafelé jövünk a sétából.</div><div><br /></div><div>* végiggondolni, mit fog enni.</div><div>Fő együttműködő partnerem a mai napig Magdi, a kutyasuttogó barátnőm. Ő Elicet a kezdetektől közelről (fogközelből is) ismeri, de mondhatjuk, hogy mára már végigmentek egymás szelídítési folyamatain, szóval barátok. Számtalan kérdésemre mindig gyakorlati, kipróbálható választ adott az évek során.</div><div>Most is őt kérdeztem, meg is kaptam az információt. Ennek fényében és a kutyám ismeretében úgy döntöttem, hogy az út alatt a hányást megelőzendő, csak este a leparkolás után kap enni, akkor is csak kézből és keveset. (Sokszor előjön a kutyám-kutyánk és a döntöttem-döntöttünk különbsége. Ez kommunikációs téma, és egyszer szívesen írok erről, ha érdekes lehet valakinek.)</div><p></p><p><br /></p><p>* felkészülni lelkileg.</p><p></p><div><ul style="text-align: left;"><li>BÁRMI lehet - ideges kutya, hisztis kutya, bizonytalan kutya</li><li>NYUGODTNAK LENNI, magabiztosan kezelni - ez az én feladatom volt, hiszen a vezetést a férjem vállalta magára (ezért ő kiesett a "kutyafeladatok" nagy részéből), a kisebbik lányunk pedig - bár remekül bánik a kutyával - még nem elég erős ahhoz, hogy egy kiszámíthatatlan kutyával boldoguljon. (És itt a kiszámíthatatlant légyszi ne úgy értsétek, hogy nekiindul és mindenkit megharap, mert NEM. Hanem úgy kell elképzelni, hogy tényleg nem tudod előre, mi fog történni: van hogy dudál egy autó és megretten, mögém bújik, miközben máskor a füle botját sem mozgatja. Ez ismerős utcai környezetben teljesen jól menedzselhető, de idegen országban, nekünk is ismeretlen helyeken nekünk is nehézséget okoz.)</li></ul><div><br /></div></div><div>Ha megvagyunk, indulhatunk.<br /></div><div><br /></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZV9CKvbiBVxVeEoaGLIiplJeOQeaJsek3cgMGuo69_mFtHJYEwqaz9u9Lv82LYrWKGl0YlajGVdXms97Tisz2aGbHahzbESsqeECfGAqh1bm3eOTCNqaINZeGeEEXGHq6AXDujD4S7siZ8MLgkFR2hyVZpIlF0cLMHmJoWMe8p1c0i19AveD1vQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZV9CKvbiBVxVeEoaGLIiplJeOQeaJsek3cgMGuo69_mFtHJYEwqaz9u9Lv82LYrWKGl0YlajGVdXms97Tisz2aGbHahzbESsqeECfGAqh1bm3eOTCNqaINZeGeEEXGHq6AXDujD4S7siZ8MLgkFR2hyVZpIlF0cLMHmJoWMe8p1c0i19AveD1vQ=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fiat Ducato T-line lakóautó, a nagyszerű!</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><p></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645828.180437363821142 -39.3588958 84.800905036178833 30.9536042tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-33937648068284068042022-01-14T21:58:00.001-08:002022-01-14T21:58:00.194-08:00Átgondoltan bánni a szeméttel<p> Valamelyik nap örömködtem a szolgáltatások minőségén. (Kiszállításkövetés, Fb üzenőfal, kedd.)</p><p>Megint történt valami...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgRWStjC4MwyxEvgs8JufyZwefHi2QYGFWCyFwBAgt_VHJkMEgx314--49Te4b6B82L3cyCtwoNucymjZvDv6mZvYhJ0UmdwVxXrdhBJ1yWJ226hl7lhaq70JuuOtUfKK5xBxjFBP064VvWn-c3s-9gBFq-2pdMIHPkXA9WgHbhDrNRKV3EyVJATQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgRWStjC4MwyxEvgs8JufyZwefHi2QYGFWCyFwBAgt_VHJkMEgx314--49Te4b6B82L3cyCtwoNucymjZvDv6mZvYhJ0UmdwVxXrdhBJ1yWJ226hl7lhaq70JuuOtUfKK5xBxjFBP064VvWn-c3s-9gBFq-2pdMIHPkXA9WgHbhDrNRKV3EyVJATQ=w300-h400" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">szemetes és kutyagumi is mehet bele - és tudod, <br />az emberek csinálják a tisztaságot</td></tr></tbody></table><br /><p>Előzménye is volt :)))) </p><p>A házunkhoz saját kukák tartoznak. Két kék (papír), lila (palack, fém, üveg), barna (komposztálható), fekete (kommunális). Egy évre előre kiküldik, mikor van szemétszállítás. Minden héten visznek valamit, ugyanazon a napon, kb. háromhetente kerül sorra egy kuka. Kivéve a komposztot, mert azt más napon viszik el, kéthetente (valószínűleg azért gyakrabban, mert abba ételmaradékot is lehet tenni).</p><p>Szuper, ha van saját kukánk, mert mi pakoljuk meg, mi felelünk érte mit teszünk bele stb. (Budapesten a tízemeletes háznak egy papíros és egy műanyagos kukája volt, 62 lakásra heti két szállítással. Ügyesnek kellett lenni, hogy jókor menjél, hogy még a tiéd is beférjen. És nem és nem volt "igény" arra, hogy több kukát kérjenek a lakók, "mert drága".)</p><p>Ugyanakkor a személyes felelősség(vállalás) meg nehéz, mert gondoskodni kell róla. Megpakolni, kivinni a megfelelő napon, behúzni stb. Pl. mi most a költözés és a lakás berendezése miatt el vagyunk halmozva papírszeméttel. Bármennyire is összeaprítottuk és kicsinyítettük, bizony sok szállításig ott lesz még a kerti kis kóterben a papírhalom, amiről folyamatosan gondoskodnunk kell majd. Nem baj, egyszer majd csak elfogy.</p><div style="text-align: left;">Viszont a komposztos kuka... Na, az tele volt az ház rendbetevésekor (még előttünk) lenyírt fűvel. Közben még ázott is (lyukas kicsit a kuka teteje), baromi nehéz lett. Többször kicígöltük, de nem és nem vitték el. Mondtam A-nak, hogy ha most (csüt.) sem viszik el, telefonáljon oda, kérdezze már meg mi a fene baj van, mert valamit csinálni kell, nem maradhat örök életre benne. </div><div style="text-align: left;">És hát nem vitték el... A. becsülettel oda is telefonált, elmondta a problémánkat. A hölgy tippje az volt, hogy túl nehéz és nem bírja felemelni a szemeteskocsi. Ehh, köszi. Tényleg <strike>b.szott</strike> nehéz.</div><div style="text-align: left;">Arra jutottunk este, hogy kiöntjük az egészet a fűre, kiszárítjuk (hehe, itt gyakran esik...) és visszalapátoljuk.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Erre ma reggel (péntek) megyek sétálni a kutyával, és látom, hogy este kint felejtettük a szemetest. Gondoltam odamegyek, belenézek. ÉS ÜRES VOLT!</div><div style="text-align: left;">Valószínűleg a hölgy intézkedett, mert értette a mi tehetetlenségünket és kétségbeesésünket. Elvitték úgy, hogy nem is volt szemétszállítási nap. Más ötletem nincs, hogy hová lett a beltartalom... </div><div style="text-align: left;">Na. Úgy megdöbbentem, hogy levegőt is alig kaptam hirtelen. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">(Döbbenetet éreztem, aztán rögtön megkönnyebbülést és hálát, mert kielégült a támogatás, együttműködés, megértés és "jószándék" iránti szükségletem. Ismeretlenül is köszönöm az intézkedést.) </div><div style="text-align: left;"><br /></div><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-15459518898186446302022-01-14T01:48:00.001-08:002022-01-14T01:48:15.594-08:00Húsleves és a politika<p>Csirkefarhát meg ilyenek.</p><p>A Tartósító gyakorlón (csütörtöki EMK gyakorló) alig politizálunk. De tegnap egy olyan ember, aki máskor nem fortyog, kibukott az ármaximalizáláson. Más azon, hogy csak az egészségtelen élelmiszerek árával foglalkoznak. Megint más azon, hogy mi lesz a termelővel, akinek a dolgozóit kell kifizetni...</p><p>A "mitad" (hozzá az Erőszakmentes Kommunikáció) sorozatomba illene ez a poszt, mert a gyakorlón szinte végig fel-felfortyant valaki. Nem is haladtunk igazán a "dolgunkkal", viszont érintettünk sok olyat, ami aktuálisan a csőrünket piszkálja (és frusztráltságot, dühöt, kétségbeesést, ... érzünk). Tettünk a saját jóllétünk biztosításáért: foglalkoztunk a szükségleteinkkel. Kell a mentálhigiéné - ha máskor nem, legalább heti 2 órában.</p><p>Olvastam ma reggel <a href="https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1676746885989701&id=190461131284958" target="_blank">Hódos Hajnalka bejegyzését a Fb-on</a>. (Egyetértek vele, és ismerős a helyzet.)</p><p>Ami nekem erről a helyzetről és Hajnalka írása kapcsán is eszembe jutott: miért vagyunk mi (magyarok) arra kódolva, hogy minden szégyellnivaló? Szégyen segítséget kérni, szégyen elfogadni, szégyen sírni, szégyen szegénynek lenni, szégyen bármiben és bármilyen irányban eltérni a többségtől. A szülők tipikus mondata: "szégyelld magad!" Még régebben beszélgettem egy segítő foglalkozású kollégámmal, és teljesen megdöbbentem, amikor azt mondta, hogy szerinte a szégyen a legfontosabb érzés...</p><p>Ajánlom szeretettel Liv Larsson <i>CNVC</i> Certified tréner <a href="https://youtu.be/p4oYmqVb1T8" target="_blank">előadását a szégyenről</a> (A szégyen - barát vagy ellenség), mert én nagyon szeretem azt a megközelítést, ahogy ő látja ezt. (A weboldalát is linkelem, hátha a könyvei is érdekelnek: <a href="https://www.livlarsson.com/">livlarsson.com</a> )</p><p><br /></p><div style="text-align: left;">Amúgy, még mielőtt tudtam volna, hogy a farhát is akciós lesz, csirkeaprólék levest főztem. Mert </div><div style="text-align: left;">-ugye- imádom a levest, de eddig nem volt fazekam, most meg lett (meglett végre!) Este meg csak csóró módra megfűszerezett toastkenyeret ettem camembert-rel. </div><div style="text-align: left;">Elégedett vagyok, és nem szégyenlem, hogy meg tudom venni, és azt se szégyenlem, hogy nem a legdrágább, legsznobabb kerül az asztalomra, "csak" a sajátmárkás.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Hosszú tanulási folyamat (sok év) volt nekem, amíg megtanultam, hogy a méltóságom az én döntésem.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">(És a mai napig, amikor felteszek valahová valamit magamról, gyakran bevillan ugyanannak az embernek az arca, és látom ahogy egy fintort vág. "Csak ennyi telik?" Ja. Nem vagyok sznob és nem akarom számolatlanul költeni a pénzt. Más az életstratégiám. Mindig megnézem mit veszek, mennyiért, mit tartalmaz, és igyekszem a legideálisabbat választani a szükségleteink alapján - de ha az egyik gyerekem bedob a kosárba egy gumicukrot, nem vágom hozzá undorodva, hogy "ilyet nem eszünk". Mondjuk én nem eszem, mert nem szeretem.) </div><p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi801NC8pTKo8sxNb-m4T_qDj4qmeT8f9-6QSTnVdLzILbqWJ_-exCs5aXgub_2rvMnh4Y2RKKRkMlQlZ7C7txaJMP_EomoSWQJlAJEhW73cwD_oCv6q-vA_ZnfdgTz2F_IN7pxoDO8_pg1Mi06n_a4yEi8p-QkRaoCQWCGMcjofga0xMZfSqw4zw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi801NC8pTKo8sxNb-m4T_qDj4qmeT8f9-6QSTnVdLzILbqWJ_-exCs5aXgub_2rvMnh4Y2RKKRkMlQlZ7C7txaJMP_EomoSWQJlAJEhW73cwD_oCv6q-vA_ZnfdgTz2F_IN7pxoDO8_pg1Mi06n_a4yEi8p-QkRaoCQWCGMcjofga0xMZfSqw4zw=s320" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">répa, karórépa, karfiol, hagyma, zellerszár, farhát ;)</td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEimP1ErCHwwv-LyeojtZBWaWCbZJ9Q7SAevl7I1VZMnzw0sUXeZeJ1ePLGIKHD3XHEWSOLeyTWsGTNKk7mZ-13B0fldsZS7TyEWqGiXZsFQYZnn_tzV-ulb45J7qHhitiJKLPeVTIYe8Xtj0dSZlfJhdKavw_eJBp-Hkcu_YsRlEmNKD66aR5CYbw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEimP1ErCHwwv-LyeojtZBWaWCbZJ9Q7SAevl7I1VZMnzw0sUXeZeJ1ePLGIKHD3XHEWSOLeyTWsGTNKk7mZ-13B0fldsZS7TyEWqGiXZsFQYZnn_tzV-ulb45J7qHhitiJKLPeVTIYe8Xtj0dSZlfJhdKavw_eJBp-Hkcu_YsRlEmNKD66aR5CYbw=s320" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">pirított kenyér, nem elit márkájú camembert-rel</td></tr></tbody></table><br /> </p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645828.180437363821142 -39.3588958 84.800905036178833 30.9536042tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-62186656553346541302022-01-10T04:00:00.005-08:002022-01-10T04:00:46.982-08:00Könyvajánló - Tükörember<p><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/nonsponsoredcontent?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#nonsponsoredcontent</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/k%C3%B6nyvaj%C3%A1nl%C3%B3?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#könyvajánló</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/skandin%C3%A1v?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#skandináv</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/krimi?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#krimi</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/h%C3%A1tborzongat%C3%B3?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#hátborzongató</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/f%C3%A9lelmetes?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#félelmetes</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/larskepler?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#LarsKepler</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/t%C3%BCk%C3%B6rember?__eep__=6&__cft__[0]=AZUhv4VFNO7QRc4g_I0XVfsoaGXd-2UkBYUxKYZsp_llbZYlXDVo5_qOPRRdOF-KxVfys-9xxYxJOu3hw_8fGFZLovLOoe6f3UdaYPTUID3v4OMiDErv3ncNs_EimiVhMB0mY3RHS1BPznADQ0FLllMZXVZGXudHTWpIF-5nOLuE4N-CdBKCyz23YW1PnlzRnB4&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#tükörember</a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> </span></span></p><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">A következő skandináv krimi. (Hozott belőlük párat a Jézuska, és még párat az év végi e-book leárazás <span class="pq6dq46d tbxw36s4 knj5qynh kvgmc6g5 ditlmg2l oygrvhab nvdbi5me sf5mxxl7 gl3lb2sf hhz5lgdu" style="display: inline-flex; height: 16px; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; width: 16px;"><img alt="😉" height="16" referrerpolicy="origin-when-cross-origin" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/tb0/1.5/16/1f609.png" style="border: 0px;" width="16" /></span> )</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Először szkeptikus vagyok. Már megint egy kiégett zsaru, akit utál a lánya. Ehh. </span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Aztán elkezdődik, és nem tudok kiszállni.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHahz9CRdp4Ov_9kZ18ZAv8DjRFTUKNQz_mAdiffDs9517k--quZBmJ8I8v-y5o4V85SIRwuvmX0qriQWK2VCIXDUh4aaMKpzuXzX-pqtxGPIKMwcOVtOQCv0eK52yvk3Y53aMEd0gTPLK6VI3ECnJKUDMvpfr2K5O7PmVJT2C1bc2IQ60dFogmQ=s1600" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHahz9CRdp4Ov_9kZ18ZAv8DjRFTUKNQz_mAdiffDs9517k--quZBmJ8I8v-y5o4V85SIRwuvmX0qriQWK2VCIXDUh4aaMKpzuXzX-pqtxGPIKMwcOVtOQCv0eK52yvk3Y53aMEd0gTPLK6VI3ECnJKUDMvpfr2K5O7PmVJT2C1bc2IQ60dFogmQ=w400-h225" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Animus kiadó oldala</td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Sokadik rész már ez ebben a sorozatban, nekem az első.*</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Tetszik a történetszálak fűzése, és ahogy az író felnőttnek tekint. Hol egyedül vagyok és az elrabolt lányrabszolgák szenvedését látom, hol a zsaru szélmalomharcát a hierarchiában, hol a szülők kétségbeesését. Nem könnyű könyv... ezeket mind meg kell dolgozni magamban. Érzékelem a szörnyűségeket, torkomban dobog a szívem, ahol "kell". Döbbenet és rettenet amit érzek. </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Drukkolni kezdek a zsarunak, aki persze az igazság harcosa: öntörvényű és intuícióból dolgozik. Ugyanakkor ez nem írja felül a bizonyítottságot, alaposan utána jár a dolgoknak. Eszes-és-fogcsikorgatóan-állhatatos.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">És persze ott a csavar. Akire gyanakszol, na nem az lesz a gyilkos. Erre számíts <span class="pq6dq46d tbxw36s4 knj5qynh kvgmc6g5 ditlmg2l oygrvhab nvdbi5me sf5mxxl7 gl3lb2sf hhz5lgdu" style="display: inline-flex; height: 16px; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; width: 16px;"><img alt="😃" height="16" referrerpolicy="origin-when-cross-origin" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" style="border: 0px;" width="16" /></span> (Amikor erre visszagondolok, hálás vagyok a szerzőnek. Borzasztóan unom a LLL-féle dramaturgiát, amit rendszeresen látunk filmen, olvasunk könyvben, játszunk játékban: már azt hiszed megoldás születik, de akkor jön egy csavarral a gonosz, aki úgy-néz-ki-győz, de akkor felbukkan egy-másik-jó, aki visszafordítja - és ez oda-vissza rém unalmasan. Még az új Szikla filmben is, totál kiakadtam tőle a napokban mikor láttam.**) </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">És a végén ott van, ami mindig kell: a jó győz. Nemcsak azért, mert egyedül megold mindent, hanem mert valaki, aki addig nem volt hajlandó látni az ő igazi valóját (a lánya) kinyitja a szemét és megérti az apja működését.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">És aki ismer, tudja, hogy a legtropább rajzfilmből-könyvből is van tanulságom. Ebből mi?</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Megerősödött az a tapasztalatom, milyen sokrétű a személyiségünk, ezért kevéssé tudjuk megismerni egymást, sokkal munkásabb mint gondolnánk. Ez a számomra csodálatos és félelmetes egyszerre.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">A könyv az Animus kiadó gondozásában jelent meg: <a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 py34i1dx" href="https://animuscentral.hu/konyv/tukorember?fbclid=IwAR3jhZkwTAU3PvGYSnNCdK9eKXn1EX8Wcs8uw-0YSR-0AifRZcFo-ieprYw" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank">https://animuscentral.hu/konyv/tukorember</a></span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">---</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">*Joona Linna sorozat 8. rész</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">** Különösen veszélyes bűnözők <a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 py34i1dx" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCl%C3%B6n%C3%B6sen_vesz%C3%A9lyes_b%C5%B1n%C3%B6z%C5%91k?fbclid=IwAR1CCYCHjyn6c9GIG3H9tSzLoUCUQnuEIBpJoVxueQlemBIZehsx9ov9e6U" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank">https://hu.wikipedia.org/.../K%C3%BCl%C3%B6n%C3%B6sen...</a></span></div></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-30297963403703281862022-01-10T03:47:00.005-08:002022-01-10T03:50:49.123-08:00Könyvajánló - A baba<p><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/nonsponsoredcontent?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#nonsponsoredcontent</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/k%C3%B6nyvaj%C3%A1nl%C3%B3?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#könyvajánló</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/skandin%C3%A1v?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#skandináv</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/krimi?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#krimi</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/h%C3%A1tborzongat%C3%B3?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#hátborzongató</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/kicsitf%C3%A9lelmetes?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#kicsitfélelmetes</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/yrsasigur%C3%B0ard%C3%B3ttir?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#YrsaSigurðardóttir</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 q66pz984 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/ababa?__eep__=6&__cft__[0]=AZX6Aa_X2nv5yHu5IjsWJBq4a4FXlR8hDM5ajcy60ePtHGM4F3LZIWVPzx66_rWXyb_sY03SR_cfWzzftXboYJo6GlzXg5aWKcUCCeIxjjt0SEGsTExECoMbsvYvdFNun5CRorfFj5rrtV62BZ2ZSwBUTsBGj4Gp8_hYAZKVpMV7YJq29saWr9FCv-170n1a2yE&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0">#ababa</a></span><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p><span style="font-family: inherit;">A Kommunikálj könnyedén! Facebook oldalon már megosztottam ezeket, és szeretném, ha itt is meglenne, mert szerintem a #könyvajánló mindig jól jön annak, aki olvasnivalót keres.</span></p><p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-yACLbdQViXFcD21U91oifhm2FKA5lKkzTumo1pyHCTpuoPRlTjFk9lHSvssYaoFwMmdjmpAXZWHyECTfX2djFBQZtq0jtBAWKQcw1zNPeqi_SayKMG-EtyOTnxgzj9ddk38SkGEUPSiuGSBvoXfG0P6hYHlLgBAu8qHeqirK5UEfDjDfg0kSlQ=s1600" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-yACLbdQViXFcD21U91oifhm2FKA5lKkzTumo1pyHCTpuoPRlTjFk9lHSvssYaoFwMmdjmpAXZWHyECTfX2djFBQZtq0jtBAWKQcw1zNPeqi_SayKMG-EtyOTnxgzj9ddk38SkGEUPSiuGSBvoXfG0P6hYHlLgBAu8qHeqirK5UEfDjDfg0kSlQ=w400-h225" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Animus kiadó oldala</td></tr></tbody></table><br /></p><p><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><b>Yrsa Sigurðardóttir: A baba</b></span></span></p><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Volt régen (réges-régen) egy index topic, ahol könyveket ajánlottunk egymásnak (2000-s évek legeleje), én nagyon szerettem, mert sokan írtak oda, és olyan könyvekről is tudomást szereztem, amik amúgy nem jutottak volna el hozzám.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Gyerekkorom óta nagyon sokat olvasok: a nagymamámnak hatalmas könyvtára volt, mindenféle-IS könyvekkel. Regények, krimik, "okos könyvek"... És mindent szabad volt a kezembe venni. A családomnak az volt az elképzelése, hogy ami nem tetszik, úgyis leteszem, és ami "nem nekem való", az úgysem fog érdekelni. Ezért lubickolhattam. Később is csak akkor dorgáltak meg, amikor a szobámban több tornyot emeltem könyvekből... És "persze", amikor "a család működéséhez való hozzájárulás"* helyett is csak olvastam. </span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Aztán a gyerekeim születése, a saját túlpörgésem és önmagam elhanyagolása okán sokáig nem olvastam, csak amit "muszáj" volt. Nagyon hiányzott, ezt most érzem - amikor megint olvasok.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Boldogsággal látom, hogy a gyerekeink számára természetes az olvasás még a digitális világban is. Nagyobbik lányunknak komoly könyvtára lett 19 éves korára, a kisebbik pedig már inkább digitális felületen olvas, főleg angolul. (Amit persze a magyarországi angol tanára nem támogatott, sux és wtf.) Amikor erre gondolok, a kultúra, a tudás, a tájékozottság és a közös értékrend iránti szükségleteim töltődnek. </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;"><b>Na, a könyv.</b></span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Szeretem a skandináv krimiket. Elég lassúak, ugyanakkor érdekesek, és bemutatnak egy másik világot, egy olyan Európát, ahol nem élek.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">(Megj.: már én is abban az Európában élek, amiért hálás vagyok UK-nak. Befogadtak migráncsnak, és értékelni fogják, hogy itt az ő országuknak dolgozom és adózok.)</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Yrsa Sigurðardóttir izlandi szerző. Írónő (ezt csak azért írom ide, mert a nevéből nekem nem feltétlenül derült ki.)</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Remek a történetmesélés. A fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy valami spiri-horror lesz, de szerencsére nem az. Krimi, társadalom- és korrajz a javából. Történik, beszippant és végig fogva tart. </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Nagyon érzékletes. Kiváltja belőlem az érzéseket: leírja a rendszerhibákat, és én visszaképzelem magam Magyarországra. "Hát sose szabadulok?!" Mindenütt megteheti az erős és hatalmas, hogy molesztál, elnyom, megfélemlít?!</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Függők, szegények, szerencsétlenek, kiszolgáltatottak. Van más választásuk mint bármit megtenni, hogy élhessenek?</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">De egyszer csak kiszúrja valaki, hogy nem túrós a palacsinta. (Sz.r van a palacsintában.) </span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Van benne sok csavar, sok apró információ, hogy összerakhasd magadnak a képet. Végül összeáll, hogy kinek mi a szerepe, és ki a gyilkos. Na nem az. Csak mondom. </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">A végén elsimulnak a dolgok, talán rendbe is jönnek... De ez már nyitva marad, nem zárja le (helyettünk.)</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">És aki ismer, tudja, hogy a legtropább rajzfilmből-könyvből is van tanulságom. Ebből mi?</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Látom, milyen nehéz nekem olyan történetet követni, amiben idegen nevek vannak, sokszor olyanok, amit ki se tudok mondani <span class="pq6dq46d tbxw36s4 knj5qynh kvgmc6g5 ditlmg2l oygrvhab nvdbi5me sf5mxxl7 gl3lb2sf hhz5lgdu" style="display: inline-flex; height: 16px; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; width: 16px;"><img alt="😃" height="16" referrerpolicy="origin-when-cross-origin" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" style="border: 0px;" width="16" /></span> Lehet, hogy új nyelvtörő kártyákat fogok készíteni skandináv nevekből <span class="pq6dq46d tbxw36s4 knj5qynh kvgmc6g5 ditlmg2l oygrvhab nvdbi5me sf5mxxl7 gl3lb2sf hhz5lgdu" style="display: inline-flex; height: 16px; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; width: 16px;"><img alt="😃" height="16" referrerpolicy="origin-when-cross-origin" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" style="border: 0px;" width="16" /></span></span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">A másik, hogy igaz a mondás: "régi bűnnek hosszú az árnyéka", még akkor is, ha napjainkban ezt sokan figyelmen kívül hagyják.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">Az Animus kiadó gondozásában jelent meg: <a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 py34i1dx" href="https://animuscentral.hu/konyv/a-baba?fbclid=IwAR2fC4eFCD3Gj-mE5f-USZedf50aCxM8AVQ9C4BJ15gnR_frXsI_fwkmqAg" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank">https://animuscentral.hu/konyv/a-baba</a></span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">---</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: inherit;">*Egyik projektem "az önműködő család" elmélete, amelynek kidolgozásába a saját gyerekkori rész-nem-vételem is tapasztalatát is beépítettem.</span></div></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-61312609767313665712022-01-10T02:23:00.001-08:002022-01-10T03:12:36.642-08:00Remény és szemét<p> (Imádom a vasútállomásokat. A budapesti Nyugati pályaudvar a kedvencem. Gyerekkoromban onnan utaztam a Nagypapámhoz "haza". Ezért a Glasgow Centralt körbecsodálkoztam, még jó hogy volt időnk rá.)</p><p>És képzeld el: csak mész nyugodtan, nyitottan mindenre és egyszer csak eléd ugrik egy kitárt karú szobor. "Ehh, mi ez?" - gondoltam -, "odamegyek, megnézem." (És milyen fura szinkronicitás, hogy tegnap/előtt pont erről írtam egy meg-nem-osztott bejegyzést.)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiqIhbxcs7UCMhWQAI8P83gU8uGRE8eAzhvRQnsLzREL5vfsAseF13M2mZD0_aT2gICRKCtJMW4NxqbtltSBsfPQvMZ0Za9Fp-IV6_ImeYAdmU-XtcCGhtYST3TyEOMmlu7xC5e5BEh7hCuFmCB91tX0g_uFXU0uu1EERSWXRL5v6leM2detw2Zdg=s3000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="1958" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiqIhbxcs7UCMhWQAI8P83gU8uGRE8eAzhvRQnsLzREL5vfsAseF13M2mZD0_aT2gICRKCtJMW4NxqbtltSBsfPQvMZ0Za9Fp-IV6_ImeYAdmU-XtcCGhtYST3TyEOMmlu7xC5e5BEh7hCuFmCB91tX0g_uFXU0uu1EERSWXRL5v6leM2detw2Zdg=w261-h400" width="261" /></a></div><br /><p><span style="background-color: white; color: #212529; font-family: "Noto Serif", serif; font-size: 17px;">Egy cikk arról, mi is a <a href="https://www.forestryjournal.co.uk/news/19707274.20m-tall-cop26-sculpture-made-scottish-timber-unveiled-glasgow-central/" target="_blank">Hope sculpture</a> (Remény szobor). Ha nem tudsz angolul, fordíttasd le a ggle-val, mert elég érdekes. (<a href="https://www.steuartpadwick.co.uk/" target="_blank">Steuart Padwick</a> munkája)</span></p><p>A gondolkodás szabadsága. A (szívbéli) gondolat tisztasága. A szíved mélyéből érezd meg, mit jelent: "a szeretet az szeretet". Remény.</p><div style="text-align: left;">Remélem... Hiszek benne... És amikor ezeket mondom, UFOnak érzem tőle magam. Nem szerelek másokat, nem kényszerítek másokat, nem mondom rájuk, hogy őrültek, nem vagyok gonosz, nem érzem szükségét pálcát törni mások felett. UFO. Mégis, tudom: sokan vannak ugyanígy. Szomorú vagyok amiatt, hogy mi halkak voltunk az elmúlt 30 évben. Csendesek, tűrők, kibírók, nyelők, "elengedők", megszakadók. Nem tudom, hogy (személy szerint én) hogyan lehettem volna hangosabb, eredményesebb, hogyan lehettem volna hatékonyabb a béke, szeretet, együttműködés, megbecsülés terjesztésében. Visszagondolok arra, amikor 1989-ben Szűrös Mátyás bemondta a rádióba, hogy "Magyarország Köztársaság", és mi Ildi néni óráján ülve (aki aktív SZDSZ-es volt iskolán kívül) hangosan tapsoltunk, nevettünk, sikítottunk. Megvan nekem ez az érzés azóta is. Mindig dolgoztam rajta, hogy a szellemiségét megtartsam... De valahol elvesztek az értékekek. Lepusztították az egészségügyet (amitől emberek meghaltak vagy egészségkárosodást szenvedtek, nemcsak a betegek, de a dolgozók is, és sok jó dolgozót elvesztettek), a nagy állami vállalatokat (amitől károsodott a nemzetgazdaság és rengeteg ember elvesztette a munkáját, lecsökkentették a munkanélküli segély idejét is), az oktatást (az iskolákban méltatlan körülmények között dolgoznak a pedagógusok és a gyerekek, segédmunkás bér ALATT keresnek a tanárok, akik a gyerekeinket tanítják, a szülők fizetik az iskolai költségeket, mert a tankerületeknek nincs pénzük), elvették a reményünket a nyugdíjra (pl. magánnyugdíjpénztári pénzek államosítása)... </div><div style="text-align: left;">A morális lepusztítást nem említve, pedig talán az okozza most a legnagyobb nehézséget: felnőtt egy korosztály, aki már nem is ért bizonyos fogalmakat! </div><div style="text-align: left;">Nem tudom felsorolni mennyi kárt csinált az aktuális "pártunk és kormányunk" 30 év alatt. Valami nem normális zajlik itt, kérem. (Elgondolkodtam amúgy, hogy ha mindenhova beteszek egy kis politikát, akkor majd lesz aki nem fog olvasni. De nekem a politika az életem része, hiszen minden döntés a húsomba vág. Ha egy gyerek éhezik vagy ha egy életét végigdolgozó idős ember megfagy a lakásában, mert nincs pénze tüzelőre: rám is tartozik. Ezért, ha úgy érzem, beteszem a politikát. Kérlek, ha nem értesz egyet vagy téged nem érdekel, ne vedd magadra: ez rólam szól.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg5R7RummdWSPAFagUGuhLtUWur6atiLIVe_L9a2P0pK2uaGEZb41YjvP_3yBt88Hw4_dE5eMi5-hhZQ52UNHXQRYjLX-7zkm-OP3DEpHpAsTiEtsbCDdsKRu-UcZtN_Cb5yjBbfuYjGiiwfdP1Bn6hEEBjZrmVxfME0-n6dp87__FDQwpYUxYjxw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg5R7RummdWSPAFagUGuhLtUWur6atiLIVe_L9a2P0pK2uaGEZb41YjvP_3yBt88Hw4_dE5eMi5-hhZQ52UNHXQRYjLX-7zkm-OP3DEpHpAsTiEtsbCDdsKRu-UcZtN_Cb5yjBbfuYjGiiwfdP1Bn6hEEBjZrmVxfME0-n6dp87__FDQwpYUxYjxw=w400-h300" width="400" /></a></div><br /><p>A szobor lábánál ez a szöveg olvasható:</p><div style="text-align: left;">Hope is Black Lives Matter.<br />Hope is Metoo.<br />Hope is my son and my dauther.<br />Hope is a girl called Greta.<br />Hope is the color of the future. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">("A remény a Black Lives Matter.</div><div> A remény Metoo.</div><div> A remény a fiam és a lányom.</div><div> A remény egy lány, akit Grétának hívnak.</div><div> A remény a jövő színe.")</div><div><br /></div><div>Lefényképeztem, és kicsit még úgy maradtam, háttal az embereknek, hogy ne lássák, folyik a könnyem. Nagyokat nyeltem: olyan helyen vagyok, ahol kevésbé lógok ki a sorból.</div><p>A gondolkodás szabadsága. A (szívbéli) gondolat tisztasága. A szíved mélyéből érezni, mit jelent: "a szeretet az szeretet". (A legtöbben arra gondolnak, hogy ki kivel dug. De légyszi menj ennél tovább, ha érteni akarod mi ez. Szánd rá az időt, hidd el: van értelme.)</p><p>Remény abban, hogy egyenlőbben jut mindenkinek.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi4hQQgWJqr1IlHo5tUNzkFpTimQJYnrbDXQmYwfaykNYklat0NtU72R8pZKr-V-oIOQY__3hNnoduwqhVrcvhT7-uBX51dxnRjusia5hk8h5lL5vUjLIdtsvXGtuKb6gWrBQJfT0ToDAjv6qDoD5tBf-_ECrDoxBhYi5xMUKREEySLCGxIWYouNQ=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi4hQQgWJqr1IlHo5tUNzkFpTimQJYnrbDXQmYwfaykNYklat0NtU72R8pZKr-V-oIOQY__3hNnoduwqhVrcvhT7-uBX51dxnRjusia5hk8h5lL5vUjLIdtsvXGtuKb6gWrBQJfT0ToDAjv6qDoD5tBf-_ECrDoxBhYi5xMUKREEySLCGxIWYouNQ=w300-h400" width="300" /></a></div><br /><p>Hogy miről beszélek?</p><p>A képen egy kukát láttok. Mi van ráírva? "Az emberek teszik zöldebbé Glasgow-t."</p><p>(A férjem rendszeresen fogja a fejét attól, ahogy megértek és lefordítok egy angol szöveget. Szegény, megértem.) Ezt a szöveget úgy fordítottam magamnak amikor láttam, hogy "mi tesszük zöldebbé Glasgow-t" - gondolva arra, hogy én is meg ő is "people" (emberek) vagyunk. </p><p>De valahogy erre gondolok: itt az a szemlélet, hogy ki mit tehet azért, hogy menjen a szekér, hogy hozzátegyen, hogy jobb legyen. Ez erőforrás, ez szükséglet: hozzájárulás, együttműködés, kölcsönösség. </p><div style="text-align: left;">És bocs, itt most eszembe jut egy roppant prózai másik példa: egy kuka, amit nem fényképeztem le, mert mindig sötétben járok arra. Előzmény - nemrég a budapesti paneles csoportunkban vita alakult ki azon, hogy az emberek nem az újonan - másfelé - kialakított járdán közlekednek, hanem kitapossák a füvet. Én beírtam, hogy ki lehetne egészíteni a járdát, hogy ott is legyen, ahol az emberek járnak - tudtommal ez elterjedt gyakorlat a járda tervezésénél, utólag még kiegészítik, amikor megfigyelik merre járnak az emberek. Kaptam ott hideget-meleget, rögtön pária lettem, mertmitképzelekéskapjamberohadjakmegmenjekajárdán.</div><div style="text-align: left;">Amikor itt először elvittem a kutyát sétálni, találtam egy nagyon nagy füves területet. Bementünk, és miután összeszedtem a kutyagumit, a zacskót lobogtatva megláttam egy kuka formájú dolgot derengeni a messzeségben. Amikor odaértünk, láttam, hogy full tele van (értsd teletornyozva). Akkor már sok napja ünnepnap volt itt, gondoltam <strike>magyar módra kárörömmel</strike>, hogy "na, majd meglátom mikor ürítik ki, milyen hely ez". És képzeljétek: ma arra jártam, és 1. rajta volt a tető, nem volt teli, 2. rá van írva, hogy mikor ürítik (rendszeressége van). Ettől nemcsak azért vagyok elájulva, mert ürítik a semmi közepén a kukákat, hanem azért is, mert ahhoz vagyok szokva (az elmúlt 8 év, amióta kutyánk van), hogy ahogy nyírbálták a helyeket, ahol kutyát lehet sétáltatni (mert sorra tették ki a tiltó táblákat), sorra szerelték le a kutyagumis kukákat. Mész-mész, és nincs kutyagumis kuka. De még rendes kommunális szeméttároló se. Arra neveltük a gyerekeinket, hogy a szemetesbe dobják a szemetet. "De ha nincs kuka, Mama?!" Persze, ne dobja el, de azért az állampolgárt jó lenne abban segíteni, hogy kidobhassa a szemetet. Mert különben el fogja dobni. Nem?!</div><div style="text-align: left;">(Amikor idefelé Németországon jöttünk át, minden pihenőnél kb. 100 kuka volt. Nem hazudok, Emmával azon röhögtünk, hogy nincs annyi szemét a világon, hogy megteljenek ezek a kukák. Nagyszerű élmény volt, hogy így is lehet.)</div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEheNWP29oDWrn61kHc5WbiXGZdgPolWMtTyP6zef7-ZtyjD6HyMoG1MeLQqTe04Zh8GUK8MsACBY7h_iRFCWkiYi3p6z8XT3ODkkbbonXj5Y2LozsOUWyyevo-IpG58rWOA4nFHz2n7Ic2iQacRM9TPwjw9KzDvko2AFgcC4rTomC6kKAx6HlEwwg=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEheNWP29oDWrn61kHc5WbiXGZdgPolWMtTyP6zef7-ZtyjD6HyMoG1MeLQqTe04Zh8GUK8MsACBY7h_iRFCWkiYi3p6z8XT3ODkkbbonXj5Y2LozsOUWyyevo-IpG58rWOA4nFHz2n7Ic2iQacRM9TPwjw9KzDvko2AFgcC4rTomC6kKAx6HlEwwg=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">talán látjátok oldalt a szemeteseket</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Na tessék, a reményről akartam írni és szemét lett belőle :D Ebből látszik, hogy minden mindennel összefügg.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A képen: Irvine vasútállomás mindkét oldalról (én és amit látok) Ha nem lenne ott a vonat, nagyon szép régi városnegyedet látnátok.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgGNph7N436P4gksgXi_Wx82QA6FxW-rU-30HpNpE7re8CYZVJyDKR8cOmLfbxkQnaU3QqK1U7hR92-N6vbV9HW8yIm-yurVKR3Md220wcbT37RJTUajQF0hQzjd45t99AcCcRbPrsLYtkVrUYJPNPfRcXE1rMrFPTf69hhbNpz6ryfb5dsY6jXLg=s2304" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgGNph7N436P4gksgXi_Wx82QA6FxW-rU-30HpNpE7re8CYZVJyDKR8cOmLfbxkQnaU3QqK1U7hR92-N6vbV9HW8yIm-yurVKR3Md220wcbT37RJTUajQF0hQzjd45t99AcCcRbPrsLYtkVrUYJPNPfRcXE1rMrFPTf69hhbNpz6ryfb5dsY6jXLg=w400-h300" width="400" /></a></div><div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHXisRGt7vBkMNMnzatRO-7PyBLyZi6WLHQ-upn7jbxvUuoOHSiuJks4mPFK5dk1U4nJk05Zrd6E1Zlyk73yypmX9wEOUfakQm0Eq6DR91qJGmu70xsCGfCaKBDh6dRxyDAVg10nKUrrw2V7asW7rQNMUcCFv9NjPs5bJCuu9XErtKm_bCtSWgBw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHXisRGt7vBkMNMnzatRO-7PyBLyZi6WLHQ-upn7jbxvUuoOHSiuJks4mPFK5dk1U4nJk05Zrd6E1Zlyk73yypmX9wEOUfakQm0Eq6DR91qJGmu70xsCGfCaKBDh6dRxyDAVg10nKUrrw2V7asW7rQNMUcCFv9NjPs5bJCuu9XErtKm_bCtSWgBw=w400-h300" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645828.180437363821142 -39.3588958 84.800905036178833 30.9536042tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-43359663962856101952022-01-08T14:06:00.002-08:002022-12-17T03:05:55.382-08:00Menekült vagy migráns, de lehet hogy migráncs<p>Amikor láttuk először a menekülteket Bicskén a vonatnál (aztán később a Tescoban), aztán a Keletiben és a Nyugatiban a tömegeket, én azt hittem: ők menekültek.</p><p>Szomorú jelentése van ennek a szónak. Menekülni valahonnan. Lőnek, bombáznak, összedől az otthonuk, eltűnik a föld színéről minden. Virágzó kultúra, csodaszép városok omlanak le, hidakat robbantanak fel.</p><p>És emberek halnak meg. Emberek. Halnak. Meg.</p><p>Mindig az jut eszembe, amit a Nagyapám mondott: "akár mi is lehettünk volna." Mert nem te és én döntjük el, kit bombáznak ma, és ki ússza meg. Most mi.</p><p>Sok gondolatom, emlékem van ezzel kapcsolatban. Amit a férjem nagymamája mesélt a háborúról. Vagy amit a Nagyapám '56-ról. Hogy '56-ban sok ismerőse lett menekült, és befogadták őket más országokban.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtQg4yBuGyAlRMq3UqlDaFyapdXaPNGyN5kgWjHFR2SI0Ud3nswQLVbNYppaTF5OfTqPew9waZvl0hlQOboqWXjVvPtkRTOkQ7yQ7INAszpAVu6zZjjdkXqZksITfIxF69253eXMH0r5WN5ACWGOfeWqdMeeIN-ovo6j_N7qYAnyDs49hovmgZxA=s805" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="317" data-original-width="805" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtQg4yBuGyAlRMq3UqlDaFyapdXaPNGyN5kgWjHFR2SI0Ud3nswQLVbNYppaTF5OfTqPew9waZvl0hlQOboqWXjVvPtkRTOkQ7yQ7INAszpAVu6zZjjdkXqZksITfIxF69253eXMH0r5WN5ACWGOfeWqdMeeIN-ovo6j_N7qYAnyDs49hovmgZxA=w400-h158" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Yusra Mardini (fotó: https://www.tagesspiegel.de/)</td></tr></tbody></table><br /><p>Ferenc pápa, aki felemelte a szavát a menekültekért. Yusra Mardini olimpikon, aki kiszállt és úszott a túlterhelt csónak mellett, hogy a társai biztosan túléljék (és a magyar riporter nem mondta be a nevét az olimpián). Magyarország, ahol kerítést emeltek, ahol nem adtak enni és inni az odaérkezőknek, és takarókat sem. Ahol valahová eltűntek a menekültek segítésére szánt uniós pénzek. Ahol a katonák nem engedték átadni civilek segélycsomagjait. </p><p>Ahol a menekültek ellen gyűlölet-plakátkampányt csináltak <strike>kurvasok</strike> rengeteg pénzért (mert arra volt, ételre nem!) Ahol a menekültből migráns, sőt MIGRÁNCS, szitokszó lett. Ahol a mai napig vészhelyzet van a menekültekre hivatkozva, és azt hazudják, hogy menekültek ezrei érkeznek az országba. (Miközben letelepedési kötvénnyel rengeteg nemkívánatos elemet meg befogadtak.)</p><p>Van egy ember, akire nagyon felnézek (bár nagyon rég nem láttam, de gyakran eszembe jut): a Golan fennsíkon harcolt a hazájáért. Meg egy másik, akit személyesen nem is ismerek, csak a feleségét: sokszor volt már Afganisztánban küldetésen. Tisztelem őket, nagyon. Szóval nem vagyok katona és rend ellenes (de talán rendellenes? ;) )</p><p>El sem tudom képzelni annak az embernek a teljesítményét, aki ezer kilométereket gyalogol, hozza a gyerekét, étlen, szomjan vonszolva magukat, mert menekülniük KELL vagy meghalnak. Biztonságos helyen akar élni. Lenyűgöz és meghat az akarat, ami hajtja őket a túlélésért. Menekülnek és menekültek.</p><p>Én önszántamból lettem migráns egy másik országban, bár már szinte menekültem. Naponta nyúzták a bőröm, emelték az egekbe a vérnyomásomat, és nyeltem az epét, hogy túléljek. De nem voltam életveszélyben.</p><p>Hálás vagyok azért, ahogy itt fogadtak. </p><p>Amikor a szigorú arcú határőr bácsi elmosolyogott, és köszöntött az Egyesült Királyságban, ez a sok minden jutott eszembe. Hálás vagyok azért, hogy nem migráncsnak néznek (pedig lehet, hogy nekik is tele a tökük a bevándorlókkal), hanem embernek, aki ideköltözött. Jogaim vannak, lehetek hasonló feltételekkel vállalkozó, biztosított, stb. mint egy ittszületett. Nem kell félnem, hogy holnap elveszik a megtakarításaimat. Nem nyomják naponta az arcomba a saját alkalmatlanságukat és hazugságaikat pártunk és kormányunk talpnyalói. Nem kell <strike>egy bajszos szar és egy akasszátokfelmagatokatrohadék</strike> méltatlan közjogi méltóságok közönyét vagy túlkapásait néznem. Nem hallom és látom naponta a nélkülözőket. Mindezt úgy, hogy ők hetegíziglen úgy meggazdagotak, hogy az énfajta ember elképzelni se tudja, és úgy pocsékolnak minden felesleges dologra elképesztő pénzeket, hogy a gondolkodó emberek csak pillognak.</p><p>Én csak itt ülök és nézem a hóesést. Köszönöm, Istenem/Univerzum, hogy itt élhetek.</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-89700586432118451072022-01-04T21:00:00.001-08:002022-01-05T11:20:00.440-08:00Furaságok<p>A kisgyerekeken nincsen sapka, a kamaszok rövidgatyában járnak. Mindenki mosolyog. Kikerülnek, nem tipornak.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiEh5WzIqXYTLxrJnvuk4vvzrGRGbNinNjIAp6pokr2nHRjrw8jsJowSxMObeCa7cC81y0zR2mfRmyplYEBLUACppOvpNequph1OBCE8g3okE0ovd2LszQ9mwdliJrVyN8Qi4uBlTHXoquIp5F7vpmdEIdYraEVL0iWbzozwiHLPgzrW8yEqUOaug=s2304" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiEh5WzIqXYTLxrJnvuk4vvzrGRGbNinNjIAp6pokr2nHRjrw8jsJowSxMObeCa7cC81y0zR2mfRmyplYEBLUACppOvpNequph1OBCE8g3okE0ovd2LszQ9mwdliJrVyN8Qi4uBlTHXoquIp5F7vpmdEIdYraEVL0iWbzozwiHLPgzrW8yEqUOaug=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a folyóparton a szél majd levitte a fejem :)</td></tr></tbody></table><br /><p>Mi van itt, kérem?</p><div style="text-align: left;">Sapka:</div><div style="text-align: left;">Fúj a szél, belém fagy a minden, kellene még kesztyű és vastagabb sapi. A zebránál babakocsis anyuka: ő maga pulcsiban és vékony leggingsben, a gyerekén (cca 2 éves) kabát ugyan van, de sapka nincs, arca piros, haját arcába csapja a szél.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A buszmegben kamasz fiú telefonozik, vékony hosszúujjúban és rövidgatyában. A feje a nyaka közé húzva.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Kabátok kigombolva, emberek sál-sapka-kesztyű nélkül.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Mosoly:</div><div style="text-align: left;">Amerre megyünk, (szinte) mindenki, akire ránézünk köszön és mosolyog. Egy nagyon idős néni annyira mosolygott, hogy még a fogsora is látszott. Egy kétkutyás idős pár valami vicceset köszönt oda nekünk. Megyek a sétálóutcában, fotózok (éppen szelfit :D ) szembe jön egy pasas meg egy kisfiú, és mikor látják, hogy arra fordítom a kamerát, táncolni kezdenek és vigyorognak. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZb4VYT6xjp5ZWOI7fg4dycGb4njWQ6BiYTb05fpSdBsGQb-RunRI4ojKsPq8jFTOIgFAR55sfp2u-kV8TcYL4RfNotbNJj60fmiTJtoeb9ZHXJ2gvIWrHwEzWD9wvCMUfjuckp04FsUewXp1CskdjrNkSl3DIReVEiiwY_Y55JS5RdsGdNihjKA=s2304" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhZb4VYT6xjp5ZWOI7fg4dycGb4njWQ6BiYTb05fpSdBsGQb-RunRI4ojKsPq8jFTOIgFAR55sfp2u-kV8TcYL4RfNotbNJj60fmiTJtoeb9ZHXJ2gvIWrHwEzWD9wvCMUfjuckp04FsUewXp1CskdjrNkSl3DIReVEiiwY_Y55JS5RdsGdNihjKA=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ez az a szelfi</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;">Az első a borzongás: "ezek mind megőrültek??" Aztán rájövök: nem, nem, csak másik országban vagyok, és én is tovább mosolygok.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Kikerülés:</div><div style="text-align: left;">Csak megyek, néha a másik oldalon, mert összekeveredek. Napirendre térnek a kacsázásom felett, senki nem szól be, nem is lök fel. Csak megy a maga dolga után.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">"Sorry, turista vagyok."</div><div style="text-align: left;">Fordított ez az ország... Nemcsak hogy a másik oldalon mennek az autók, de a másik irányba is kanyarodnak. Oké, ezt eddig is tudtam, de a gyakorlatban ez baromi fura. A kanyarodó autó nem oda érkezik, ahová várom... és pont elé lépek... Sorry, és köszi hogy megálltál :)))</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhOqNbf8kVAkgtu9w-tKGgfh_hZURKEsldkaT2tId5cPFcHKOhxcxxbKpZC-HrvzgJ708rhV8MravGUfRYQJAvSOHuV2N3OwEEMgYBzl77ZorW0Zeeg2MorDhnj5yCO7Uf3FTafFVtrOLvB3vEHk7gpxBZXcfCL1J6P22WfMeXup9jilGGSAwFhyw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhOqNbf8kVAkgtu9w-tKGgfh_hZURKEsldkaT2tId5cPFcHKOhxcxxbKpZC-HrvzgJ708rhV8MravGUfRYQJAvSOHuV2N3OwEEMgYBzl77ZorW0Zeeg2MorDhnj5yCO7Uf3FTafFVtrOLvB3vEHk7gpxBZXcfCL1J6P22WfMeXup9jilGGSAwFhyw=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kikötő</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhAprw4OFaxyZFauVBL0YWawqfMPX1dKy6fKXosgIjDvBULVMIfXdOmheblR6J6J57i01hdHTY3N32aNuOcsE-ijagvuCbRFkYGXK_f6yFTZk7eIXVuigvkV1bGa91iXLv-8RqSGmLlFvxq7J_-ejtrt0ANEVPsjZq2sb8sSjLlXA1hqiRLMWHgQw=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhAprw4OFaxyZFauVBL0YWawqfMPX1dKy6fKXosgIjDvBULVMIfXdOmheblR6J6J57i01hdHTY3N32aNuOcsE-ijagvuCbRFkYGXK_f6yFTZk7eIXVuigvkV1bGa91iXLv-8RqSGmLlFvxq7J_-ejtrt0ANEVPsjZq2sb8sSjLlXA1hqiRLMWHgQw=w400-h300" width="400" /></a></div></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-68693247966887802062022-01-03T21:00:00.047-08:002022-01-03T21:00:00.243-08:00Kutyával költözni<p> Állatvédőként* gyakran látom <strike>az örökbefogadott</strike> a hazavitt majd visszahozott kutyákat, olvasom, hogy "a gazdája meghalt, és az örökösöknek nem kellett", vagy hogy "elköltözünk, nem tudjuk hová tenni".</p><p>Leírom akkor a mi történetünket.</p><p><br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhMQ4jmFLHjCZLet6TLY66GhLy9R4pZdIKn0XpjrWCRa3Mdxvpab1OcWvLXxcqMLqhJq7lGw66fz5lyXRUkyCjVoWdLxlyeFPJJeZRNVH9WEHeo2phxDBV4dzRYx8ypfSypITKuOX4YKeHBzpmnmTmh9lNGPdCVI5Y4ihfNroQpNEkBO9gZm0zJOA=s3872" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2592" data-original-width="3872" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhMQ4jmFLHjCZLet6TLY66GhLy9R4pZdIKn0XpjrWCRa3Mdxvpab1OcWvLXxcqMLqhJq7lGw66fz5lyXRUkyCjVoWdLxlyeFPJJeZRNVH9WEHeo2phxDBV4dzRYx8ypfSypITKuOX4YKeHBzpmnmTmh9lNGPdCVI5Y4ihfNroQpNEkBO9gZm0zJOA=w400-h268" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elic, 2019. karácsony</td></tr></tbody></table><p>2013-ban kezdődött: a nagyobbik lányunk 11 éves volt, mikor nagyon elkezdett kutyát akarni. AKARTA. Elkezdtem hát utánaolvasni, hogy is van ez. Örökbefogadni. Panelba. Menhelyről. Felnőtt kutyát. Ehh. Tesztelni kellett a gyereket is: mennyire elhivatott, mennyire akarja?</p><p>2014. a Futrinkától befogadtuk Elicet. Félelmi agresszív volt, előtte csak kennelsoron lakott, lakásban nem. Mindentől félt: pasi, hajléktalan, bicikli, autó, tollpihe, fekete dolgok... És mindennek neki is támadt... Nem volt könnyű menet rehabilitálni, talán még mindig tart. De otthon hamar megszokott, harsogva-horkolva-aludt, imádta a vendégeket, kicsiket és nagyokat is. (Csak ne lett volna a <strike>rohadt</strike> lépcsőház, ami visszhangzik és jönnek szembe ésésésés...) Hamar családtaggá vált: egy rozzant családtaggá, aki segítségre szorul. Illeszkedik, mert nálunk mindenkinek van defektje: a cukorbeteg meg az aspergeres között pont elfér a szőnyegen. (A gyerekek nem defektesek vagy csak még nem tudjuk :)))) )</p><p>Sok mindenről lemondtunk azért mert őt választottuk. Nem fogadtak minket vendégségbe olyan helyeken, ahová előtte hetente jártunk, kizártak lehetőségekből, elfordultak tőlünk. Szomorúak, csalódottak, értetlenek voltunk – főleg a gyerekek. Sajnáltam őket, ma is sajnálom, mert azok az elveszett évek és kapcsolatok már nem pótolhatók. </p><p>Ugyanakkor családként összébb kovácsolódtunk: tiszták lettek az értékek, ami miatt nem adtuk vissza a kutyát. Kiszolgáltatottak támogatása, élet védelme, szeretet, alázat, összetartozás. Szívszakasztó, mikor a gyerekem sírva kérdezi: "de Mama, .... miért nem érti?" Volt és van, aki nem értette/érti. Mi négyen (öten) pedig erősebbek lettünk.</p><p>2014-2021. között rengeteg olyan posztot olvastam, hogy költözők elhagyták valahol a kutyájukat, macskájukat... Sosem értettem. Nekik az állatuk egy tárgy? (Ugyanez a kategória nekem az "örökbefogadtam majd visszaviszem" és az "örököltem, de csak a ház kell a kutya nem" is.)</p><p>(Most a költözéskor keményen szelektáltam. Otthon hagytam a piros bakancsomat - vettem helyette ide egy másikat, hogy ott is és itt is legyen. A piros bakancsom 6 éve hozzám van nőve. Ha cipőszelfit csinálunk, az enyémet minden közeli ismerősöm tudja, hogy a kopott orrú piros. Otthon hagytam, beleszakadt kicsit a szívem, még ha van is helyette új-szép-kék.</p><p>Most a költözéskor az egyik gyerekemet otthon hagytam. Na, nem Reszkessetek, betörők módban. Hanem mert felnőtt, és otthon akart élni továbbra is. Jó helye van. Tudom. Saját döntése volt. De a szívem beleszakad, hogy "az én kisbabám – aki megnőtt" nincs itt velem egy országban. Amíg egy országban éltünk sem találkoztunk túl gyakran, mert külön városban laktunk, és most is fel tudom hívni bármikor, ha akarom. Mégis OTTHAGYTAM. Nagyon régóta van egy szabály a fejemben (törvény): "nem hagyunk hátra embert". Ezzel a törvénnyel mentem most szembe és emésztenem kell, hogy nem ez történt. (Jó kis EMK-s feladat, amikor hitek ütközését kell elsimítani. Egyik hit a "nem hagyunk hátra embert", másik az "ő döntése hol él".))</p><p>2021. ősz: Amikor kiderült, hogy tényleg lesz költözés. Sok-sok verzió előkerült a tervezés során a kutya szállításával kapcsolatban. Az is, hogy marad. Az is, hogy repül(ővel utazik). Az is, hogy állatszállítók fuvarozzák ki. Egyik se volt megfelelő.</p><p>Leírom a gondolatfutamaimat, ahogy ez a fejemben zajlott. Mutatja mit ad az életemhez az Erőszakmentes Kommunikáció, amivel ki tudom bogozni az érzéseimet és szükségleteimet rövid és hosszú távon. Lehet tekerni, ha unalmas :D</p><p>#emk #erőszakmenteskommunikáció #mitad #sajátélmény</p><p style="text-align: left;">Minden verziónál ugyanaz volt a kulcsprobléma: nem ismertem a folyamatokat, és aggódtam a körülmények miatt. Féltem attól, hogy egy utaztatás sokat rombolna a kutya idegrendszerén. 6-7-8 év volt rendbehozni, és nagyon féltem attól, hogy összeomlik az egész mint egy kártyavár.</p><div style="text-align: left;">V1: a kutya marad. </div><div style="text-align: left;">A kutyám "nagyon jó anyag". Ha nem verték volna szét az idegrendszerét kölyökkorában, világbajnok terápiás kutya, világbajnok agitily-s, világbajnok engedelmesvizsgás lehetett volna. Ez a meggyőződésem, és amikor ezekre az elvett lehetőségekre gondolok, szomorú és értetlen vagyok, mert az emberség szükségletem sikoltozik. (Ki képes egy kölyökkutyát <strike>szarrá</strike> szétsanyargatni annyira, hogy már csak harapni tud, ha embert lát?! SENKI, egy Senki.)</div><div style="text-align: left;">Szerencséje volt, hogy a Futrinkánál jó helyre talált, nem mondtak le róla. Réka, Magdi, János, és még akiknek nem tudom a nevét.</div><div style="text-align: left;">Az élete a mi terápiás családunkban (ahol irányelv, hogy "mindenki defektes") folytatódott: négyen négyféleképp rehabilitáltuk. A Szigorú-és-következetes, a Férfienergia-akitől-mégsem-kell-félni, a Gazdi-aki-a-Pajti, és a Kicsi-aki-nyúzhat-de-morgok-rá-ha-eszek – azt hiszem mi vagyunk az ő szuperhősei, akik megtanították arra, hogyan kell/lehet/szabad közösségben élni. Ő pedig a mi szuperkutyánk, aki mindig tudja ki szomorú, aki roppant okos, aki összetartásra, problémamegoldásra, alkalmazkodásra, alázatra tanít minket. Hülyeség? A mi hülyeségünk.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Van egy-két ember a világon, akire rábíznám a kutyámat. Konkrétan talán öt. Nem kérdeztem meg mindegyiküket. Akit megkérdeztem, megértette miért szeretné egy részem otthon hagyni. De nem tudták befogadni. Ennek mostmár örülök, és meghatott vagyok, hogy egyik barátom se mondta az arcomba, hogy rohadt szemét állat vagyok, hogy meg akarok szabadulni a kutyámtól. Köszönöm, mert megértést és elfogadást kaptam, amikor kiszolgáltatottnak (tehetetlennek és tanácstalannak) éreztem magam.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">V2: repülővel megy.</div><div style="text-align: left;">Hát, ezt őszintén nem tudtam elképzelni. Szegény, amint boxba zárva rakodják, zörögnek, csattognak körülötte, zúg a repülőgép... Ezt elsőre elvetettem, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen állapotú kutyát kapnánk vissza... Nem.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">V3: állatszállításra szakosodott céggel vitetjük ki az Egyesült Királyságba.</div><div style="text-align: left;">Ez jónak tűnt. Olvastam egy-kettőről... Az egyiknek a szerződését is elolvastam. Rólam szólt – a gazda kötelességeiről. De őróla – aki a kutyámat, a barátomat, a védelmezőmet és elvtársamat viszi –, egy szó se esett. Se ÁSZF, se egy cím vagy cégnév. Mindezt 800 fontért. Aha, köszi.</div><div style="text-align: left;">Közben persze erről is hallottam mindenfélét olyanoktól, akik szoktak állatot küldeni így. És nem ajánlották. Na jó, de akkor mi legyen? </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Egész ősz folyamán arra használtam az EMK-t, hogy segítsen a felszínen maradni. (Nemcsak költözés volt, hanem az is, hogy egyedüli-felnőttként nyomtam az ipart végig.) Az egyik módszerem az volt, hogy csak annyi problémával foglalkoztam egyszerre, amit be tudtam fogadni. Nem és nem hagytam, hogy előreszaladjak, mindig csak lépésről lépésre haladtam. Másoknak sem hagytam, hogy siettessenek, mert a saját lelkem és elmém épsége volt a tét.</div><div style="text-align: left;">Csak fellőttem az Univerzumnak a problémát, elindítottam a processzt a fejemben: ki kell juttatni valahogy a kutyát, "gondoljgondolj" (mint Micimackó). </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">V4: lakóautó.</div><div style="text-align: left;">És – ahogy szokott – egyszercsak megjött az ötlet: LAKÓAUTÓ. Abba befér a kutyabox, pár dolgot vinni is tudunk, és még alhatunk is benne!</div><div style="text-align: left;">Oké, de honnan szedünk, mennyibe kerül, baromi fárasztó...</div><div style="text-align: left;">És – ahogy szoktuk – ezt is megoldottuk. Kitaláltuk, mindenki intézte a maga részét. És most itt vagyunk: keleti kényelemben horkol nyugaton a fekete kutyánk a fekete kanapén.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgnXMPXBR0m8CClqyfiGHhTWDKesNM3k2Ff0AWRtBHHhTPcEg6A3RlSd93AyZGSwxOK8cr524mBaSJVrttCv4do2kfY81iOUpyy5pR_KVoOeHdY7U4gltTX8_mGCtu4Qy9JHd-gNCx605OIVTyI3vLrjAZeDZ-rjT13XWGvrY5cUAu9ztX6JXosGA=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgnXMPXBR0m8CClqyfiGHhTWDKesNM3k2Ff0AWRtBHHhTPcEg6A3RlSd93AyZGSwxOK8cr524mBaSJVrttCv4do2kfY81iOUpyy5pR_KVoOeHdY7U4gltTX8_mGCtu4Qy9JHd-gNCx605OIVTyI3vLrjAZeDZ-rjT13XWGvrY5cUAu9ztX6JXosGA=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fiat Ducato T-Line, a kölcsönautó</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A kutya kapcsán jött elő ez az ötlet, ha nem lenne kutyánk, csak úgy elrepültünk volna. Amikor kitaláltam, ugyanazok voltak a szükségleteim, amit fentebb írtam, amiért Elicet befogadtuk és megtartottuk. Később azonban előjött még sok szükségletem:</div><div style="text-align: left;">a kaland – átautózni Európán – a szabad Európán,</div><div style="text-align: left;">a szabadság és lehetőség – megtehetjük, ha akarjuk, mert bárhová elmehetünk,</div><div style="text-align: left;">az erő – összefogtunk és megcsináljuk,</div><div style="text-align: left;">az újdonság és életbátorság – még sose utaztam lakóautóval.</div><div style="text-align: left;">Örülök és hálás vagyok, hogy megtapasztaltam ezeket.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjfRB9gaKHdiPiiRaqIc_7YROyfVypKDbxgAEPLkjl1ve1n2G3lKgiuJuwvb31Tcg2CEutyQAjJ38vQpxhZaK6e1eJy4ieheyVkbyfXXypFuTlagZ5-LSrXo1DvALo4lMH6aOrOpDD1CP2PGA_T6CQQnwtLP8mQr96xtQrU5BshFDOc2EbECEVHWg=s4000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjfRB9gaKHdiPiiRaqIc_7YROyfVypKDbxgAEPLkjl1ve1n2G3lKgiuJuwvb31Tcg2CEutyQAjJ38vQpxhZaK6e1eJy4ieheyVkbyfXXypFuTlagZ5-LSrXo1DvALo4lMH6aOrOpDD1CP2PGA_T6CQQnwtLP8mQr96xtQrU5BshFDOc2EbECEVHWg=w400-h300" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elic most, szokása szerint az íróasztalom mellett</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A tényleges kutyával-utazás egy következő poszt témája lesz. </div><p>Ha szívesen támogatnál állatvédő szervezetet, ajánlom szeretettel az <a href="https://www.eszkulap.hu/" target="_blank">Eszkuláp Állatvédő Egyesület</a>et (<a href="https://www.facebook.com/eszkulapegyesulet" target="_blank">Facebook oldal</a>). Támogathatod pénzzel, tárgyi adománnyal, táppal, gyógyszerrel és önkéntes munkával, akár sétáltatással is. </p><p><br /></p><p>*Koca állatvédőnek tartom magam, mert sokkal kevesebb amit teszek, mint amennyit szeretnék. Ennyi telik tőlem, de folyamatos hiányérzet van bennem emiatt. </p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645849.267426114543696 -12.991708299999999 63.713916285456278 4.5864167tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-1585333319100146252022-01-01T22:18:00.010-08:002022-01-02T01:50:29.372-08:00a Tesztelés<p>Egészségügyben szocializálódtam, 15 éves koromtól kórházakba jártam gyakorlatra, fiatal és nem-annyira-fiatal felnőttként kórházban és rendelőintézetekben dolgoztam.</p><p>Tudtam rendesen kezet mosni, sose tettem a táskámat a földre, tudtam milyen hasznos a maszk és a kesztyű, a védőruha. Voltam véres, hánytak le, mentem úgy végig a kórházi öltözőig, hogy merő vér volt a ruhám, és borzadva néztek a büfé előtt sorban álló emberek. Kaptam el nozokomiális fertőzést, volt "gyerekbaci"-tanya a torkomban.</p><p>Később szülőként megtanítottam a gyerekeimet kezet mosni, szipogás helyett orrot fújni, arra, hogy tegyék a szájuk elé a kezüket ha köhögnek, arra, hogy ne a járdára köpködjenek (helyette NE köpködjenek). </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgHbKW0qk3Lw39jdAzwIiUIPV1QkHymzztuX89YqMxvdGGrJxaCU_WLoGlRrTh2Tya8_S2OelUzIM7-yRONlBDwrIkqxRzjNf2cbb-r5MiWhrGA7zKOZxJQ0ifCgxTNMgbr_XVh1b3sdZsEq3SWoHhox1-H6iRKYlrgSBlDazh_L-R312k6zMFOsw=s1280" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgHbKW0qk3Lw39jdAzwIiUIPV1QkHymzztuX89YqMxvdGGrJxaCU_WLoGlRrTh2Tya8_S2OelUzIM7-yRONlBDwrIkqxRzjNf2cbb-r5MiWhrGA7zKOZxJQ0ifCgxTNMgbr_XVh1b3sdZsEq3SWoHhox1-H6iRKYlrgSBlDazh_L-R312k6zMFOsw=w400-h266" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Freepik</td></tr></tbody></table><p>És akkor jött a Covid. Emlékeket idézek fel: 2020. elején a WHO-tól (Egészségügyi Világszervezet, az én világomban a fő tudor, a legnagyobb egészségügyi igazságok-tapasztalatok kimondója) és minden fejlett országból azt hallottuk, hogy maszkmaszkmaszk, tesztelnitesztelnitesztelni, távolságottartanitávolságottartani, lezárnilezárnilezárni.</p><p>Magyarország mit tett? </p><p>Nem és nem teszteltek. A maszkra azt mondta Nyunyóka néni, hogy felesleges hordani. (Mindezt úgy, hogy azt is mondta, hogy SEMMIT nem tudnak az új vírus működéséről.) </p><p>Én pedig zsigerből rosszat sejtettem, és boltba kellett mennem. Végiggondoltam mit tehetnék magamért akkor-és-ott. Leültem kézzel kétrétegű maszkot varrni. Megboldogult karateruha volt a belseje (jó vastag vászon) és a kedvenc zöld-erdős-indás anyagom a külseje. "Talán szerencsét hoz", gondoltam. </p><p>Fura volt maszkban menni az utcán, és bent lenni a boltban. Mert reggel azt hallottam a rádióban: "aki maszkot vesz felelőtlenné válik". Megint rosszul éreztem magam, hogy mást csinálok mint a többiek, hogy ellene megyek az (elvileg) tudós embereknek. ("Már megint anarchista hülye vagy.") De féltem, mert tényleg semmit nem tudtak mondani az új vírusról, csak azt, hogy a krónikus betegekre és az idősekre sokkal veszélyesebb. Köszi, krónikus beteg vagyok.</p><p>Sok ilyen élményem volt még, akkoriban volt egy-két ezzel kapcsolatos bejegyzésem. Most nem részletezem, mert az itteni (UK) tesztelésről szeretnék írni.</p><p>De mégis: annyit még – amikor 2021. elején már pánikban voltak a tanárok, teljesen jogosan, még mindig nem tesztelte őket senki. Persze, nem kapnak ingyen tesztet, hiába vannak teljes testtel kitéve a fertőzésnek! És előre sem veszik őket az oltásnál, mit tolakodnak, oldják meg!</p><p>És amikor ősszel kiderül, hogy 5 milliárd forint értékű teszt JÁRT LE, amit aztán 20 millió forintért semmisítenek meg. Na, akkor... még akkreditált EMK trénerként – járatosan az érzésekben és szükségletekben – sem tudom kifejezni mit éreztem. Düh, tehetetlenség, értetlenség... de olyan mértékű, ami-szinte-el-sem-képzelhető. Ez a WTF kategória, arrogancia, emberélet-oroszrulett formában. (Olyan szavakat tudnék ide írni, mint <strike>gyilkosok, náci rohadékok</strike>... De nem teszem, mert jólnevelt vagyok.)</p><p>Mi történik UK-ben?</p><p>A beutazáshoz eleve szükséges, hogy előre intézz magadnak (ön)tesztet, ami a címedre érkezik, és 2 napon belül vissza kell küldened. Amíg nem kapod meg a negatív eredményt, szeparálnod kell magad. (Nem mehetsz ki.) Függetlenül az oltottságodtól, attól hogy csak negatív teszttel utazhatsz be az országba, és attól hogy ki vagy és mi a foglalkozásod. Ha megvan a negatív eredményed, mehetsz Isten hírével ahová akarsz.</p><p>Megjött a csomagunk, hozta a postás. </p><p>A csomagban rövid, tömör, ÉRTHETŐ leírás arról, hogy mit, miért és hogyan csinálj. A benne található készlet minden darabja megvan, takkra egymásba rakható, eltörhető a pálca stb.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEizRUpn-Zg4S78GsrwkQrNFIK_cRtZ1S2SSdmPbgZU7YqyWYrM7u53H0XZxVpUzBgI55QedKZtg-GoaVdGe6s6sLzzYoakv0TFelRssRX7Rl4WKLgmu_Y8XNnfOFnVMKPRrcsM84iS7_KxhOYEahJtBc2zuxWfhAp9Df6l1EM66-p_iRBHLuGpS1g=s1079" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1079" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEizRUpn-Zg4S78GsrwkQrNFIK_cRtZ1S2SSdmPbgZU7YqyWYrM7u53H0XZxVpUzBgI55QedKZtg-GoaVdGe6s6sLzzYoakv0TFelRssRX7Rl4WKLgmu_Y8XNnfOFnVMKPRrcsM84iS7_KxhOYEahJtBc2zuxWfhAp9Df6l1EM66-p_iRBHLuGpS1g=s320" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjXF9-mFWtRMPpGESqYXbm0HVTnlWgEpfJQPNUl-SPemqdc2J_kDY3S6pNKEDEN2eL0W8gCgYfA3znvuVMAbcf2Bdc07ktU4RV75JLtU8ait_Sh6RmeZjO6I3k1hNv0YXaVjfCqeg_CHTp1B76KM1mpLSzffSt5Q8E7f8bdl6bnSHl1qjzUUII0Vg=s1079" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1079" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjXF9-mFWtRMPpGESqYXbm0HVTnlWgEpfJQPNUl-SPemqdc2J_kDY3S6pNKEDEN2eL0W8gCgYfA3znvuVMAbcf2Bdc07ktU4RV75JLtU8ait_Sh6RmeZjO6I3k1hNv0YXaVjfCqeg_CHTp1B76KM1mpLSzffSt5Q8E7f8bdl6bnSHl1qjzUUII0Vg=s320" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEik6vpt_T3_-Xptu6EDjziF4uHEsJDDwfdX7htIjrjVbGrblMAovXZA0ZMIgG3tshcIMB1BweqBCxEZsf1-rNA1z6uZN66i4ut27t6T-g00q7aUKnalDqAiMPbmPywZJQJqcnjRS0KE2vj7o6m0fTxLXboLqpMfEVzFMWOJ4y3n2JUp9blue4FJXA=s1079" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1079" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEik6vpt_T3_-Xptu6EDjziF4uHEsJDDwfdX7htIjrjVbGrblMAovXZA0ZMIgG3tshcIMB1BweqBCxEZsf1-rNA1z6uZN66i4ut27t6T-g00q7aUKnalDqAiMPbmPywZJQJqcnjRS0KE2vj7o6m0fTxLXboLqpMfEVzFMWOJ4y3n2JUp9blue4FJXA=s320" width="320" /></a></div><br /><p>Tudom-tudom, mit csodálkozom. Hát, én Magyarországról jöttem kérem. Ahol a fizetős teszt végzője megengedheti magának, hogy tajparaszt legyen. Úgyse tudok máshoz menni - mert drága, mert időre kell, vagyis ki vagyok szolgáltatva.</p><p>Szóval: kezet mosol, kibontod, kinyitod a szádat. Mintát veszel a hátsó garatfalról és a mandulák környékéről. Aztán egyik majd másik orrlyuk. Kinyitod a kémcsövet, beledugod a pálcát, félbetöröd (ahol elvékonyodik), lezárod, ráragasztod a TE EGYEDI vonalkódodat. Visszateszed a széthajtható tárolóba amibe pontosan illeszkedik és amiben jött. Majd beteszed a megcímzett és INGYEN feladható zacskóba (amibe természetesen pontosan illeszkedik). Elbattyogsz egy postaládához és bedobod, lehetőleg maszkban a legközelebbihez, és egyedül. (Nem korzózol, nem shoppingolsz, csak bedobod és húzol haza.)</p><p>Van hozzá egyedi vonalkód, aminek alapján nyomon követheted, hol jár éppen a küldeményed, az eredményről pedig e-mailben értesítenek.</p><p>Csak ennyi. Érted, Nyunyókám, mit nem értek? Azt, hogy Magyarországon miért nem lehet ezt csinálni. Minden megvolna hozzá, talán a szándék hiányzik. Kár, hogy emberéletekkel fizetünk érte.</p><p>Itt a heti két (ön)teszt is kötelező: regisztrálsz egy oldalon, ott kiderül melyik patikába kell elmenned a tesztekért. Egy ember megy az egész család készletéért. A dolgod ugyanaz mint a "2 napos" teszttel: megcsinálod, bedobod. </p><p>Itt azt is kérték, hogy aki tud maradjon otthon és dolgozzon otthonról. Kötelező a maszk, bármilyen. Betartja szerintem aki tudja. A reggeli kutyasétáltatáskor (6-7-8 órakor néztem eddig) egy lélek sincs az utcán, na jó egy-kettő. Délután a gyerekek bicajoznak itt a lakóparkban, de nagy ívben kikerülnek, ha meglátnak. Lehet így is.</p><p>(Közben a mi tesztünk már visszajött tegnapelőtt, mind negatív lett.)</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-64706630762739292482021-12-31T02:46:00.002-08:002021-12-31T03:17:00.554-08:00a Miért<p style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 1px; margin-bottom: 0cm;">#mylifeinscotland #familytourtoscotland #irvine_scotland</p><p style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 1px; margin-bottom: 0cm;">#hahoatenger #életaházbanamimindentőlmesszevan</p><p>Valamit már most szögezzünk le, itt az egész skót-történet elején, azért hogy ne jöjjenek „de” kommentek: nem gondolom, hogy UK-ben kolbászból van a kerítés. Egész rég élek, eddig is körültekintő és információéhes voltam – sok mindennek utánajártam. Látom, hogy itt is vannak akik szemetelnek, itt is sétáltatnak kutyát póráz nélkül stb. Ugyanakkor itt sok olyan dolog más, ami engem Magyarországon kiborít, nem hagy élni, nyúzza a bőröm (és még sorolhatnám a testérzeteket).</p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjCLJFAJOXi9yM4dYUWFQjSswYgiIEPjXwQ3GIFyESzh5RZPb0zwUQ2CfluEp3QUU0K-epqfLOr6NiQ_0CkQ5jenbJMjCUPYqMxfH6HFgWqOl19yJc-WUVJcwce2yxJrnvas1JtP7e5GHjStzyba-XKQsbRo9oZB-gu0a7jXHr_CQPxXzGj5cw8Iw=s2800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2029" data-original-width="2800" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjCLJFAJOXi9yM4dYUWFQjSswYgiIEPjXwQ3GIFyESzh5RZPb0zwUQ2CfluEp3QUU0K-epqfLOr6NiQ_0CkQ5jenbJMjCUPYqMxfH6HFgWqOl19yJc-WUVJcwce2yxJrnvas1JtP7e5GHjStzyba-XKQsbRo9oZB-gu0a7jXHr_CQPxXzGj5cw8Iw=w400-h290" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p>Nem akartam tovább langyos és egyre forróbb vízben élni, nem akartam magam savba mártogattatni minden alkalommal, mikor elolvasok egy cikket vagy bekapcsolom a rádiót. </p><p>Békében, nyugalomban, a legszegényebbeket megnyomorító vagy nyomorba taszító pofátlan mértékű korrupció életembe belepofázása nélkül, vállalkozóként normálisan megélve akartam létezni. Ezért jöttem el. Pont jókor: pár éve még szomorú lettem volna, mert nekem nem fájt eléggé. Mostanra már nemcsak a pszichém, hanem a testem is annyira telítődött a mocsokkal, amit Mo. vezetői az emberekre kényszerítenek, hogy fuldokoltam, a vércukrom az egekben volt, a stressztől nem tudtam aludni. Boxba zárt lóként doboltam, neki a palánknak, „csak hadd menjek már!”</p><p><br /></p><p>Igen, magamra veszem. Mert magyar vagyok, magyar – ha kategorizálhatok. Egy kis falusi putriban születtem, igazán megtapasztaltam a szegénységet, a „magyarok istenét”. Tudom milyen otthon fázni, tudom milyen lyukas cipőben járni, sokszor volt hó végén zsíros deszka a kaja. Tudom, milyen Pestre felkerülve szakadtan polgári gyerekek sulijába járni. Tudom milyen egészségügyi dolgozóként éhbérért dolgozni, ügyelni, emberek egészségéért a sajátomat kockáztatni. (Az emberek emelgetésétől lett porckorongsérvem: papírom van róla, hogy jó ember vagyok. Köszi.) Tudom milyen soha-meg-nem-köszönt szívességeket tenni, soha-elismerést-nem-kapva dolgozni. </p><p> </p><p>És ha már itt tartok, kicsit kitérek arra, mit jelent nekem magyarnak lenni. </p><p>Röviden: képben lenni Magyarországgal kapcsolatban. Ismerni a magyar történelmet. Ismerni a magyar irodalmat: verseket, prózát és drámát – nemcsak a „régieket”, hanem a kortárst is. Ismerni a nyelvtant és ismerni a szólásmondásokat, szóképeket, a nyelvünk gyönyörű sokszínűségét. Ismerni a magyar tudósok munkáját. Ismerni a néphagyományt, legalább felületesen. Sajnos nem elég, ha azt tudod mondani, hogy „ria-ria-hungária”. (Mindemellett ÉN nem akarom megmondani, hogy ki magyar és ki nem, amiket írtam, azokat magamra és a gyerekeimre vonatkoztatom.) Nekünk érték verseket ismerni, nekünk érték tudni miért ültetünk rozmaringot, nekünk érték tudni ki volt Kresz Géza vagy Mosonyi Alíz.</p><p><br /></p><p>Irigylem azokat, akik le tudják tenni, akik ki tudják csukni az ablakon ami történik. Én nem vagyok ilyen. Próbáltam, nem ment.</p><p>Brutális méretű az igazságérzetem. Nem értem az éhező embereket, a lakásaikban megfagyó időseket, a lejárt és kidobott teszteket, az emberéletes orosz rulettet – és azt, hogy ez nem tudatlanságból megy, hanem haszonszerzésből. Mások életéből hasznot hajtani. (Rondát mondok, de tudod mi jut eszembe? Az emberbőr lámpabúrák. Számomra az elképzelhető legszörnyűbb tárgyak.)</p><p><br /></p><p>Hosszú évek óta a személyes felelősségvállalás vezérel (gyerekkoromban is így volt, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a neve). Ha csináltam valami (mások szerint) rosszat, sose tagadtam le, vállaltam a büntetést. És amióta felnőtt lettem (29 éve), látom, hogy Magyarországon másfelé megyünk. Mindent szabad: magánnyugdíjpénztári pénzeket elvenni, állami földeket tesóknak kiárusítani, trafikosok megélhetését elvenni és haveroknak adni, közbeszerzésre bundát varrni, ellenzéki jelöltet út mellett elgázolni, kertünkbe stadiont építeni… És szabad és szabad és szabad, mert túl kevesen mondják, hogy NEM.</p><p>De utcára mennek, ha 200 forint vizitdíjat kéne fizetni vagy megadóztatnák az internetet. Abszurdisztán? Én a Magyar Köztársaságban szerettem (volna) élni. Nekem jelentése volt ennek. </p><p><br /></p><p>Évek óta felteszek a tréningeken egy kérdést: „szerinted mi a fő motiváló erő az életedben?” Erre általában egy szükséglet(szó) a válasz.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgESiP2qFk0jcgp4umOx4bkog8g_H0fmzBfkw_6IWKsJ28Yf94BSymOq3YIRRx9Jv1UP4U74fNai6n0G8_1BTCfc5pxwq8O5uQhc_nGJX3iJjKBwd9TWJOYn0po9eg1glKKBZ-42_DMcKD4E2Q2dz3qtGC9KitzZeZNN9ozF3IYIDLYK34OPyr0_w=s774" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="774" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgESiP2qFk0jcgp4umOx4bkog8g_H0fmzBfkw_6IWKsJ28Yf94BSymOq3YIRRx9Jv1UP4U74fNai6n0G8_1BTCfc5pxwq8O5uQhc_nGJX3iJjKBwd9TWJOYn0po9eg1glKKBZ-42_DMcKD4E2Q2dz3qtGC9KitzZeZNN9ozF3IYIDLYK34OPyr0_w=w400-h300" width="400" /></a></div><p><br /></p><p>Nekem a remény. A remény volt az, ami átsegített 47 éven – a putrin, a kirekesztettségen, a nélkülözésen, az anyaságom kezdeti ügyetlenkedésein, a csetlő-botló vállalkozásépítésen, a házasságom nehézségein. És ez volt, ami kimozdított a nyugvópontról és nekiindított a világnak. </p><p><br /></p><p>Most megérkeztem, ez már (szívből) a harmadik otthonom.</p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.20264586.4876898658426612 -144.8276458 90 136.4223542tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-67080451768640127182021-12-30T03:12:00.000-08:002021-12-30T03:12:00.249-08:00Blogolni - de miről, írni - de kinek?<p>Gyakran írtam (szerintem) jókat az elmúlt években. Van saját stílusom, van saját értékrendem, hajlandóságom-és-ellenállásom (mit írok le és hogyan). Ezek befolyásolják a nézettséget. Ezért történt, hogy az évek alatt lelohadt a lelkesedésem.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPvvp4wVNSYsT9WiZxzQ5dqFk4r9_BGXp16gjFTe3Xww4QsxPDUgwu4QPVATMeq7doOeljjqMnSpLzbWc-zqf47MjhjUN97ofuEY4yFUNsH2ji1zdaJUYVcdgGPpCcjMHUemqAee8EwBljpgKW3I99NKKKuAG6yI9nrSO9PMKFp0nLHnyT7Nd_BA=s2304" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPvvp4wVNSYsT9WiZxzQ5dqFk4r9_BGXp16gjFTe3Xww4QsxPDUgwu4QPVATMeq7doOeljjqMnSpLzbWc-zqf47MjhjUN97ofuEY4yFUNsH2ji1zdaJUYVcdgGPpCcjMHUemqAee8EwBljpgKW3I99NKKKuAG6yI9nrSO9PMKFp0nLHnyT7Nd_BA=w400-h300" width="400" /></a></div><br /><p>Amikor kezdtem, magamért akartam írni. Hogy megjelenjek valahol, látható legyen hogy értékes vagyok. (Szerintem sokan vagyunk így, csak nem hirdetjük, mert szégyelljük.) Aztán láthatóvá váltam, hiszen a munkám sokrétűsége révén sokan megismertek. Akkor már nem akartam annyira látszani, hogy az hajtson, és a nézettség (olvasottság) kellett volna ahhoz, hogy tovább csináljam. </p><p>De valamiért engem kevesen olvastak, hiába volt valami jó. (NEM gondolom, hogy mindig jót írok ;) ) Nem kaptak fel, nem osztottak meg, nem kerültem be az "újságba". Így aztán leeresztett a blog-lufim.</p><p>Volt helyette más, nem hiányzott nekem - mert amikor hiányzott, akkor viszont írtam. Szóval jól volt ez így. Ugyanakkor most megpróbálom folytatni. Az "új életemmel" összefüggésben van ez: már most érzem a lassulást, a csendet, a nagy zöld területek nyugtató jellegét. Azt, hogyan gyógyul a bőröm folyamatos fájdalma csak attól, hogy 2413 kilométerre vagyok a hazámtól. Azt, hogy nem érzem azt a tehetetlen dühöt, amit otthon az utóbbi 12 évben mindig. Szeretnék sok mindent másképp csinálni mint eddig, és meglátom hogy mi jön össze belőle.</p><p>Továbbra is abban hiszek, hogy a túlélés záloga a tudatosság és a rugalmasság - törekszem erre.</p><p><br /></p><p>Fotó: saját - Fej tokával és telefonnal - reggeli kutyasétáltatás, bojtos sapi és menő Pomme Plus-os kabát</p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com2Skócia, Egyesült Királyság56.490671199999987 -4.202645836.25091051748673 -39.3588958 76.730431882513244 30.9536042tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-1526171649440402672021-09-19T03:34:00.003-07:002021-09-19T03:43:46.090-07:00Jöjjön kutya a házhoz?<p> Előző kutyás bejegyzésem pisiltetés és viszonyrendezés témában <a href="https://rozsaszincsiga.blogspot.com/2021/09/de-hat-pisilnie-csak-kell-valahova.html" target="_blank">itt</a> olvasható.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HKTfnBIobZI/YUcTLJRbnbI/AAAAAAABVgo/OY2Q2ALo6Hs0kKetaBoIZwswUMUk3qw-gCLcBGAsYHQ/s909/20200619_112623.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="769" data-original-width="909" height="339" src="https://1.bp.blogspot.com/-HKTfnBIobZI/YUcTLJRbnbI/AAAAAAABVgo/OY2Q2ALo6Hs0kKetaBoIZwswUMUk3qw-gCLcBGAsYHQ/w400-h339/20200619_112623.jpg" width="400" /></a></div><p><br /></p>Hogy jöjjön-e kutya a házhoz, örök téma, sokan írtak már róla. Én nem szeretem újra feltalálni a meleg vizet, de sokan kérdezték ezt is tőlem, szóval mégis leírom róla, amit én tudok és gondolok.<p></p><p>Alapvetés: <b>HA EGYSZER BEFOGADTAD, A CSALÁDTAGOD LESZ AMÍG ÉL, NEM VIHETED VISSZA. </b>Ezt figyelembe véve dönts. Ha másik országba költözöl vagy ha nem engednek többet a balatoni nyaralóba vagy ha csak panzióba tudod adni amikor nyaralni mész, akkor is a te felelősséged innentől. A tetteink következményeit viselni pedig néha nem könnyű.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CC9F3SCx5D8/VMvkW2lkBVI/AAAAAAAADdY/Sxt-yjleeWMAsUV2VO4zxLEoc_9dUGshACPcBGAYYCw/s1600/F%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p1769.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-CC9F3SCx5D8/VMvkW2lkBVI/AAAAAAAADdY/Sxt-yjleeWMAsUV2VO4zxLEoc_9dUGshACPcBGAYYCw/w400-h300/F%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p1769.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p>Meggyőződésem, hogy egy kutya családba illeszthető, megnevelhető, szabályokhoz szoktatható.</p><p>HA</p><p></p><ul style="text-align: left;"><li>én, a gazda tudom mit akarok és mit nem, tudom mi nekem az ÉRTÉK (mert végiggondoltam, hozzáolvastam, szakikat kérdeztem meg) - ide tartozik pl. az, hogy melyik szobába jöhet be a kutya, melyikbe nem, vagy hogy szabad-e nálunk emberarcot nyalni vagy sem, vagy hányszor és mit adunk enni a kutyánknak.</li><li>én, a gazda, megismerem a kutyák működését, igényeit, szükségleteit - utánanézek a kajának, fekhelynek, egyéb eszközöknek, hogy képben legyek, utánajárok a kutyatartással kapcsolatos JOGSZABÁLYOKNAK.</li><li>én, a gazda megismerem a kutyák kommunikációját - vagyis tudom, hogy amikot "azt" csinálja, akkor az miért van, pl. ha nyalja a száját, nem biztos hogy éhes. Akár ilyen előadásra, tanfolyamra is elmegyek.</li><li>én, a gazda, megismerem a kutyámat - tudom, mitől ijed meg, hogyan viselkedik emberekkel, kutyákkal, macskákkal. </li><li>én, a gazda, megismerem a környezetünket, feltérképezem a lehetőségeket, és a leginkább kutyatermészethez illeszthető megoldást választom - pl. keresek füves területet, ahol kedvére szimatolhat és jelölhet, nem kényszerítem betonon/aszfalton való sétára.</li><li>én, a gazda tudok egyeztetni és együttműködni a CSALÁDOM többi tagjával (vagyis a többi gazdával) - mert egyedül kínlódni satnya próbálkozás lesz.</li></ul><div>BONYOLÍTJA a dolgot, hogy általában családban élünk.</div><div>Vagyis</div><div><ul style="text-align: left;"><li>fontos, hogy a család egyeztesse a szabályokat, megegyezzen róluk, és mindenki tartsa be azokat - pl. ha megbeszéljük, mit eszik a kutyánk, senki se adjon neki az asztal alatt kaját.</li><li>fontos lehet, hogy legyen a beosztás, a munkamegosztás MEGJELENÍTVE - egy táblázatban jól látható helyen kifüggesztve, midenki számára érthetően és láthatóan.</li><li>segíti a lelkesedés fenntartását, ha folyamatosan egyeztetünk, beszélünk a kutya és a család szükségleteiről, támogatjuk egymást - mert néha nehéz esőben - hóban - fagyban sétálni vinni.</li></ul></div><div>Az első 4 pont is nagyon embert próbáló, és sajnos tapasztalataim szerint a kutyatartók nagy százaléka már itt elakad. Az algoritmus további részéhez pedig már csak elenyészően kevesen jutnak el.</div><p></p><p>Szinte kivétel nélkül minden problémánál eljutunk oda, hogy a tudatosság elengedhetetlen. Ez is olyan. Ha "csak úgy" befogadunk egy élőlényt, anélkül, hogy utánanéznénk a szükségleteinek, a mi képességeinknek, határainknak, lehetőségeinknek, a végeredmény kudarc lesz.</p><p>Kudarc a gyereknek és a szülőnek, törés a kutyának. Nem kellene így lennie, ha időt és energiát fordítanánk a megismerésre, tájékozódásra.</p><p><br /></p><p><b><u>Amit én mindenképpen lefuttatnék:</u></b></p><p><b>1. Biztosítani tudjuk-e azt, amire a kutyának SZÜKSÉGE VAN? </b></p><p>foglalkozni vele (játék, trükkök, agyának és testének edzése, simogatás, fésülés), sétálni vinni naponta 2-3x, megfelelő helye van-e (nyugodt, "gyerekbiztos"), élelmezés (MEGFELELŐ MINŐSÉGŰ étel, ami nem olcsó), költségek (oltások, állatorvos stb.)</p><p>KI, MIKOR, HÁNYSZOR? Tételesen meg tudjuk mondani, szervezni?</p><p>Ha bármelyikre NEM a válasz, nem lehetséges a befogadás.</p><p><br /></p><p><b>2. Van-e a családunknak kapacitása még egy élőlény ellátására? </b><b>(főleg a felnőtteknek, mert ők a beugrósok végső esetben) </b></p><p>Ha az 1. pontban írtak megszervezhetők, akkor is előfordulhat, hogy egyszerűen nincs erőforrás még valakit a családba fogadni. Néha nehéz felismerni, hogy már sok teher van rajtunk, mert túl cuki az alany, vagy hangosan könyörögnek a gyerekeink.</p><p>Ha ezt nem gondoljuk át reálisan, az nagyon sok keserűséggel és fájdalommal járhat. Vagyis, ha NEM a válasz, ne fogadjunk örökbe állatot.</p><p><b><br /></b></p><p><b>3. HONNAN?</b> Kiskutyát vegyünk vagy menhelyről fogadjunk be?</p><p>Én természetesen menhelypárti vagyok. (Ahol persze kiskutyák is szoktak lenni, de főleg felnőttek vannak.) Nem megyek most bele a fajtatiszta vagy keverék gondolatkörbe, mert nekem ez nem téma, én a keverékeket jobban szeretem. A szaporító vs tenyésztő témába sem, mert számomra érthetetlen és felháborító, ha valaki bármilyen módon - akár vásárlással - támogatja élőlények kizsigerelését, és emberhez méltatlanul viselkedő emberek meggazdagodását.</p><p>Inkább kicsit a menhelyről befogadott kutya kérdéskörével foglalkozom, mert ez többfelől érint. </p><p><b>Ha menhelyről fogadnál örökbe kutyát, az egész bejegyzés eleje és a pontokba szedett rész átrágása is ezerszer KÖTELEZŐ!</b></p><p>A menhelyi kutyánál csomó bizonytalansági faktor van a képletben. Általában nem ismert a kutya előélete, nem tudjuk mi történt vele mielőtt bekerült oda. Általában vannak hiányosságai: pl. lehet, hogy nem élt még házban, nem élt zajos városban, sose látott lépcsőházat. Lehet, hogy nem szobatiszta. Lehet, hogy utálja a macskákat. </p><p>Nem tudom, hogy kell politikailag korrekten kifejezni, ezért írom ahogy jön: érdemes olyan menhelyről örökbefogadni, ahol foglalkoznak a kutyákkal.</p><p>Nem Eszkuláp reklám, hanem csak ezt tudom, mert látom: itt foglalkoznak a kutyákkal. Segítenek nekik kinyílni, fejlődni, kutyává nyugodni. Adnak nekik időt, és rászánják az energiát a kutyák megismerésére. A kutyák megtanulnak pórázon közlekedni, egymással normálisan viselkedni, emberrel kommunikálni. Ezek a törekvések többé-kevésbé sikeresek: a hatásfok attól függ, mi történt az állattal a m.e. időszámításban. Ezért, ha menhelyi kutyát fogadsz örökbe, tényleg észnél (és szívnél) kell lenned. </p><p><b>Ha eldöntöd, hogy mentett kutyát szeretnél, </b></p><ul style="text-align: left;"><li>menj el a menhelyre és kérdezz, </li><li>beszélj ŐSZINTÉN a körülményeidről, lehetőségeidről, korlátaidról,</li><li>HALLGASS a gondozókra, mert ők ismerik a kutyákat: ne gondold, hogy egy fotóról és leírásról már tudod, hogy az adott kutya milyen, mert NEM TUDOD,</li><li>amikor megvan a "célszemély", vidd el sétálni, barátkozz, ismerkedj vele: inkább még a hazavitel előtt derüljön ki, hogy nem ő az igazi,</li><li>tűnhet "igazinak": vidd el "programra", vidd haza "idibe", ismerkedjetek, tanuljátok egymást tovább, a kisebb fennakadásoknál kérdezz,</li><li>(az Eszkuláp Egyesületnek mentorprogramja is van: tapasztalt kutyás önkéntesek segítik az örökbefogadókat)</li><li>és ha a menhelyen járva meggondolod magad, visszakozz, nem szégyen: sokkal emberibb, mint magatokat és a kutyát egy lehetetlen helyzetbe kényszeríteni és később "visszavinni" vagy kidobni valahol.</li><li>(És ha mégis úgy döntesz, hogy már nem kell, akkor vidd vissza. Ne hagyd a sorsára, ne dobd ki az autóból, ne rakd ki zsákba kötve, ne öld meg. Csak vidd vissza. Minden visszahozott kutyánál megszakad a szívünk, mert a kutyának egy igazi család a mennyország... a menhelyen, akármilyen jó kezekben van, csak egy akárhányadik kutya lehet... és ha kiszakítunk valakit a családjából és visszakerül a kennelsorra... az nagy törés lehet. Szóval, ha visszahozod, én utálni foglak. De bármi jobb, mint ha megölnéd.)</li></ul><p></p><p><b>Ha kiválasztottad a kutyát </b>(végigmentél a fenti pontokon): </p><p><span> </span>szerezd be, ami kell neki a minőségi élethez</p><p><span> a családi kupaktanács ossza le a feladatokat, és papírozzátok is le</span><br /></p><p><span><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-TayZgc4MDjo/YUcT65rahEI/AAAAAAABVgw/RBHp5n86Qsgjsggs8FcaHRSwLhbiXLcKACLcBGAsYHQ/s506/CAM00523.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="285" data-original-width="506" height="225" src="https://1.bp.blogspot.com/-TayZgc4MDjo/YUcT65rahEI/AAAAAAABVgw/RBHp5n86Qsgjsggs8FcaHRSwLhbiXLcKACLcBGAsYHQ/w400-h225/CAM00523.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p> jelöljétek ki a kutya helyét, döntsétek el mit szabad és mit nem (gondoskodjatok eszközökről, amik <span> </span><span> </span>segítenek ezt biztosítani, pl. babarács)</p><p><span><span><span> szerezzetek be szakirodalmat és/vagy tanuljatok videóból, cikkekből</span><br /></span></span></p><p><span><span><span><span> hozzátok haza, tartsátok a szabályokat, legyetek következetesek, ha észreveszitek, hogy rossz a <span> </span><span> </span><span> </span>szabály, változtassatok, ha észreveszitek, hogy probléma van, kérjetek segítséget</span></span></span></span></p><p><span><span><span><span><span> nézzetek a környéken kutyaiskolát, és vigyétek el magatokat és az ebet is képződni</span><br /></span></span></span></span></p><p><span><span><span><span>és legyetek boldogok.</span><br /></span></span></span></p><p>Mostmár elég hosszú ( = túl hosszú) ez a bejegyzés, ezért a kinti vs benti tartás kérdését nem részletezem. Egyszerűen kinyilatkoztatom: mivel <b>a kutya a szükségletei szerint családban él, ezért egyértelmű, hogy a családja társaságában egészséges élnie.</b> Ez pedig csak akkor kivitelezhető, ha abban az élettérben tartózkodik, ahol a hozzá tartozó emberek, vagyis van lehetősége bent tölteni az időt. Egy ideális világban a kutya a családjával megy a kertbe, sétálni, stb., nincs felügyelet nélkül odakint hagyva.</p><p>A mi kutyánk befogadása nem volt egyszerű. A félelmi agressziója, a kiszámíthatatlan viselkedése nagyon sok szomorúságot és fájdalmat okozott nekünk (főleg az emberek reakciói). Gyakran éreztem, hogy szétesik a családunk miatta, mert túl nagy teher. Próbára tette a kapcsolatunkat és összekovácsolt minket. Az Elic hozta kihívásoknak köszönhetjük, hogy olyan összekapaszkodó család lettünk, hogy senki nem tud éket verni közénk, hogy tudunk a "család érdekében" dönteni, természetessé vált, hogy áldozatot hozunk egymásért.</p><p>Sok évig tartott a kutyánkat rehabilitálni, és mára már csak pár olyan "dolga" van, amit nem sikerült megváltoztatni - de ezekben is sokat fejlődött. Stabil értékek kellettek: szeretet, kitartás, munka. És tudtuk, hogy soha nem visszük vissza. Ha defektes is, hozzánk tartozik.</p><p>A mi kutyánk elképesztően cuki, jó fej, okos és mindenekfelett szeret minket. Tudja, kitől mit várhat, és tudja, mikor van bármelyikünknek támogatásra szüksége. Mindig odafekszik ahhoz, aki az adott pillanatban szomorú vagy fájdalmat érez, még akkor is, ha az az ember idegen. Hét éve a családunk tagja. </p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Köszönet kutyasuttogó barátnőmnek, Együd Magdinak, akitől folyamatosan rengeteget tanulok. </span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">--</span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A szerző <a href="https://www.facebook.com/kommunikaljkonnyeden" target="_blank">kommunikációs tréner</a>, kutyakiképző és menhelyi önkéntes. Tudása főleg elméleti ismeret, gyakorlati tapasztalata leginkább félelmi agresszív saját kutyájának rehabilitálásából és a menhelyi kutyák megfigyeléséből származik. </span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A cikk célja az edukáció és az, hogy felhívja a figyelmet a felelős kutyatartás alappilléreire, valamit saját felősségünkre a kutyás-nemkutyás ellentét meglétében.</span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ha szeretnéd az állatvédelmet támogatni, szívesen ajánlom az <a href="https://www.eszkulap.hu/" style="display: inline; outline: none; text-decoration-line: none; transition: color 0.3s ease 0s;" target="_blank">Eszkuláp Állatvédő Egyesületet</a>.</span></p><p style="background-color: #fafafa; margin: 1em 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ha munkával szeretnél hozzájárulni a működéséhez, várunk sétáltatni előzetes bejelentkezés után:</span></p><div dir="auto" style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;">Mányi Menedék: +36705257522</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;">Mányi Ebkert: +36706290545</span></div><p>Ha kölyökkutyát szeretnél, ajánlom a <a href="https://www.facebook.com/kutyaovi" target="_blank">Kutyaovi Egyesületet.</a></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-74261085912078375132021-09-05T00:48:00.001-07:002021-09-05T00:48:40.983-07:00De hát PISILNIE CSAK KELL valahova?!<p>Még a CoVid első hulláma elején kértek tőlem többen kutyás írásokat. Ez is elmaradt, mint sok más, de most úgy érzem, megint van kedvem írni. Meglátjuk, hány téma kerekedik ki.</p><p>Egyik ütközési pont kutyások és nemkutyások között az ürítés - konkrétan a pisi. </p><p>Mind látjuk a házfalakra, külső kapualjak falára, autógumikra, padok lábára száradt (kutya)vizeletet. Ronda, büdös - ÉS MEGELŐZHETŐ.</p><p>Kevesen értik, tudják és hiszik el, hogy a kutyának a gazda mondja meg, hol üríthet, ahogy a kutya életének minden pontját is a gazdájának kell(ene) irányítania. Ahogy azt is kevesen értik, hogy ez milyen fontos, és korántsem csak a pisiről szól.</p><p>Amikor mondom valakinek, hogy ne a lépcsőházunk falára pisiltesse a kutyáját (20 méterrel arrébb van füves terület) eddig mindig az volt a válasz: De hát PISILNIE CSAK KELL valahova?! (Néha kiegészítve azzal, hogy "mit szólsz bele b+?!")</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4FUcGmKEAQA/YTRzsDANHnI/AAAAAAABVQ8/fyXUYtnoL3E69KrxuLIE9PZQGq2jOBEGQCLcBGAsYHQ/s960/184244084_1195485550903262_2600852464278311158_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-4FUcGmKEAQA/YTRzsDANHnI/AAAAAAABVQ8/fyXUYtnoL3E69KrxuLIE9PZQGq2jOBEGQCLcBGAsYHQ/w640-h360/184244084_1195485550903262_2600852464278311158_n.jpg" width="640" /></a></div><br /><p>Persze, kell. De hogy hová, ezt mi, az emberek döntjük el. Azt hiszem Csányi Vilmos írta valamelyik kutyájáról, hogy bent a házak között nem engedte pisilni/kakálni, csak amikor kiértek egy zöldterületre. A mi kutyánk addig megy, amíg füvet nem talál, nem ürít betonra. Mi már ezzel az ösztönös tudásával fogadtuk örökbe, de ha másképp csinálta volna, akkor megtanítottuk volna arra, hogy hol szabad és hol nem. </p><p>A mai napig (pont ma reggel volt rá példa) rászólok, ha valahol nem akarom, hogy jelöljön. Vannak frissen ültetett kis fák, azoknál egyszerűen csak rászólok ("á-ÁÁ"), és már megy is arrébb.</p><p>Megtanítható erre minden kutya. Hogyan?</p><p>1. a legfontosabb, hogy ÉN (a sétáltató) tudjam mit akarok és mit nem (Pl. nem engedem, hogy lepisilje egy pad lábát, mert tudom, hogy oda emberek fognak ülni napközben.)</p><p>2. van szándékom/elhatározásom, hogy teszek a meglévő "rossz szokás" ellen (azért tettem zárójelbe, mert a kutyának ez nem rossz szokás, neki ösztön a jelölés - mi emberek határozzuk meg neki, mi jó és rossz a mi családunkban)</p><p>3. tiltom a nemkívánt viselkedést, pl. rászólok, ha látom, hogy házfalra pisilne</p><p>4. megerősítem a kívánt viselkedést, pl. ha a fűre pisil, nagyon lelkesen jutalomfalatot adok vagy játszunk egyet</p><p>5. hasznos ez az "árukapcsolás", mert szépen összeáll a kutya fejében - ha a házfalra pisilek, haragszik, ha a fűre, kaját kapok, és lesz egy jól felépített reflexünk, és tettünk egy lépést a "működő kutyaság" felé</p><p>6. ha hibázik, nem bántalmazom, mert tudom, hogy mindenki tévedhet, és legközelebb ÉN leszek jobban résen</p><p>7. fejben tartom, hogy gazdaként ÉN VAGYOK az irányító, és én felelek a kutya viselkedéséért.</p><p>Ennyit a tanítás oldaláról.</p><p>És amúgy "társadalmi együttélésileg"... </p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li>Ha a saját szobám falára nem pisiltetem a kutyámat, más autógumijára, biciklijére, házfalára sem hagyom. Ez csak az az egyszerű szabály, hogy amit magadnak kívánsz, azt tedd mással.</li><li>A másik a kutyás-nemkutyás ellentét (ellenségeskedés): valóban kárt okoz másoknak az, aki hagyja, hogy a kutyája kontrollálatlanul tegyen-vegyen, legfeljebb nem hajlandó belátni. Ha minden kutyás törekedne arra, hogy minél kulturáltabban, tudatosabban és a szabályok szerint éljen a kutyájával, tenne a békés egymás mellett élésért.</li></ul><p></p><p><br /></p><p>Köszönet kutyasuttogó barátnőmnek, Együd Magdinak, akitől folyamatosan rengeteget tanulok. </p><p>--</p><p>A szerző kommunikációs tréner, kutyakiképző és menhelyi önkéntes. Tudása főleg elméleti ismeret, gyakorlati tapasztalata leginkább félelmi agresszív saját kutyájának rehabilitálásából és a menhelyi kutyák megfigyeléséből származik. </p><p><br /></p><p>A cikk célja az edukáció és az, hogy felhívja a figyelmet a felelős kutyatartás alappilléreire, valamit saját felősségünkre a kutyás-nemkutyás ellentét meglétében.</p><p><br /></p><p>Ha szeretnéd az állatvédelmet támogatni, szívesen ajánlom az <a href="https://www.eszkulap.hu/" target="_blank">Eszkuláp Állatvédő Egyesületet</a>.</p><p>Ha munkával szeretnél hozzájárulni a működéséhez, várunk sétáltatni előzetes bejelentkezés után:</p><div dir="auto" style="background-color: white; border: 0px; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: center;">Mányi Menedék: +36705257522</div><div dir="auto" style="background-color: white; border: 0px; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: center;">Mányi Ebkert: +36706290545</div><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-14186665784485693092020-08-16T11:35:00.002-07:002020-08-16T11:44:46.166-07:00Új szín képekben<p>Van pár bolt, ahonnan ruhát vásárolok magamnak, nagyjából sose térek el ettől a szokásomtól... <a href="https://mamziporta.hu/" target="_blank">Egyiküknél</a>*, a Mamzi Portánál a Fb csoportjukban az augusztusi akcióban volt egy kihagyhatatlan ajánlat, amit meg kellett venni (biztos ismeritek ti is ezt...) Egy fehér ruha ("kizárt, hogy felvegyem"), féláron, mert próbakor rúzsfoltos lett... De a fazon jó, méret jó. Hát, gondoltam, "én tuti megveszem, mert majd befestem". </p><p>És így, a szabadságom első napján neki is láttam. Máskor is festettem már mindenfélét: fonalat, ruhát, növényi festékkel is, ruhafestékkel is, ezért nem féltem nekivágni. Van itthon ruhafesték is, még tavasszal rendeltem a <a href="https://figurabolt.hu/" target="_blank">Figura boltból</a>**. Az esővízgyűjtő hordó is tele van az öblítéshez. Szóval végképp nincs akadály.</p><p>Ilyen volt:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Wb8jJFUJzoE/XzkH59jakeI/AAAAAAABJwU/W1NXoAZeXOE9w4TJNlEIeJ6_Gfog2RNxgCLcBGAsYHQ/s960/117047936_3003191569778241_4416497377636573906_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-Wb8jJFUJzoE/XzkH59jakeI/AAAAAAABJwU/W1NXoAZeXOE9w4TJNlEIeJ6_Gfog2RNxgCLcBGAsYHQ/w307-h410/117047936_3003191569778241_4416497377636573906_n.jpg" width="307" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Mamzi Porta<br /></td></tr></tbody></table><p><br /></p><p>Kicsi fazék, hát tényleg kicsi lett, elő kellett venni a nagy lekvárfőző fazekat. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NlVIBh3cC7A/XzkIAAL3-YI/AAAAAAABJwY/p7ejKHlNxdk9Vv4yTF24U_x9-Az9dV5eACLcBGAsYHQ/s2048/20200816_114116.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1531" data-original-width="2048" height="245" src="https://1.bp.blogspot.com/-NlVIBh3cC7A/XzkIAAL3-YI/AAAAAAABJwY/p7ejKHlNxdk9Vv4yTF24U_x9-Az9dV5eACLcBGAsYHQ/w328-h245/20200816_114116.jpg" width="328" /></a></div><p><br /></p><p>Mosd ki a ruhát, hogy egyenletesen szívja be a festéket.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Gu9KYcaKLAY/XzkIIlXVSDI/AAAAAAABJwc/tb26nfKlTrIDsXExULp6NwhJThdkNY7kQCLcBGAsYHQ/s2048/20200816_114110.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1747" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-Gu9KYcaKLAY/XzkIIlXVSDI/AAAAAAABJwc/tb26nfKlTrIDsXExULp6NwhJThdkNY7kQCLcBGAsYHQ/w350-h410/20200816_114110.jpg" width="350" /></a></div><p><br /></p><p>Tedd a ruhát a fazékba, önts rá annyi langyos vizet, amennyi félig ellepi. Oldd fel a festéket 2 liter vízben, adjál hozzá egy marék sót, azt is oldd fel, majd öntsd rá a ruhára. Kevergesd, nyunyurgasd addig, amíg a ruha mindenhol olyan lesz. (Én kézzel csináltam, de biztos van erre is célszerszám.) Kapcsold be a tűzhelyet, és lassan melegítsd, majd forrald 1 órán át. (Azt írják, hogy folyamatosan kell kevergetni, de én csak időnként átforgatom egy fém kanállal, mert azt nem fogja meg a festék.)</p><p>Búzakék színt választottam. ÉS (mivel szeretek tanulni a hibáimból, ami az én esetemben az, hogy mindig mindent túl sötétre festek) a festéket jelentősen alulszámoltam direkt, mert tényleg búzakék színt akarok elérni. Meglátjuk a végén...</p><p>Most ilyen:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-TZasm9XBzOE/XzkJiRgGrNI/AAAAAAABJws/9a77pJQ2zyMLpQKM_B8c3RI_CVcZZHeYwCLcBGAsYHQ/s2048/20200816_115140.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1711" data-original-width="2048" height="342" src="https://1.bp.blogspot.com/-TZasm9XBzOE/XzkJiRgGrNI/AAAAAAABJws/9a77pJQ2zyMLpQKM_B8c3RI_CVcZZHeYwCLcBGAsYHQ/w410-h342/20200816_115140.jpg" width="410" /></a></div><p><br /></p><p>Forraltam, többször "megkevertem", majd kivittem a kerti asztalra, hogy kihűljön, mert a használati utasítás szerint ebben kell kihűlnie a ruhának.</p><p>Estefelé megnéztem, és képzeljétek, még sose láttam ilyet: a ruha teljesen felvette a festéket, teljesen tiszta volt a víz... Lehet, hogy életemben először jól eltaláltam a mennyiséget?</p><p>Többször kiöblítettem, de gyakorlatilag alig jött belőle festék. Felakasztottam, most csöpög. </p><p>A színe ilyen - élőben nekem világos farmerkéknek tűnik, nem tudom ez-e a búzakék :)))</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-TS-qIbTTYNk/Xzl8AQYzaDI/AAAAAAABJyY/BrVh6zIOIbQUDzV7G8FKgwBj_v5ORulAACPcBGAsYHg/s4096/20200816_185751.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4096" data-original-width="2239" height="513" src="https://1.bp.blogspot.com/-TS-qIbTTYNk/Xzl8AQYzaDI/AAAAAAABJyY/BrVh6zIOIbQUDzV7G8FKgwBj_v5ORulAACPcBGAsYHg/w280-h513/20200816_185751.jpg" width="280" /></a></div><p><br /></p><p><br /></p><p>*,**</p><p>Mindkét bolt nagyon megbízható: </p><p>A Mamzi Porta nagyon szuper ruhákat árul, köztük saját gyártásúak is vannak, és a varrodában méretre is varrnak, ha valamiben eltérsz az átlagostól.</p><p>A Figurabolt pedig egy barátnőm családjáé, nagyon megbízhatóan összeszedik a kézműves cuccokat, amire szükséged van. Ha pedig ötlet és segítség kéne, arra is hajlandóak.</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p> </p>Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-10755494298867737672020-04-18T11:25:00.000-07:002020-04-18T12:16:35.773-07:00Ha elmegyek vásárolni...A boltba megyek én is, mert ki kell mozdulnom. Visszük a Zsuzsi-féle maszkot, a régről maradt kesztyűt, a Jenő-féle fújós kézfertőtlenítőt. Odaérve látjuk, hogy az emberek nagy részén semmi védőeszköz nincs, egymás mellett, nagy csoportban várják a 12 órát.<br />
<br />
"Mindent fújj le, amit megfogsz", - mondom, majd látom, hogy nem fúj, kiveszem a kezéből és bőszen permetezem a bevásárlókocsi fogantyúját. Hiszek Jenőben. Hiszek abban, hogy a hiteim fognak megtartani. Permetezek. Nem jó rá a kesztyű, azért. Mert az én kis kezemre illeszkedik, az övén szétszakad. De nincs másik. Tehát fújok.<br />
<br />
Hitetlenkedünk: T-n az emberek csámborognak. Nem céltudatosan mennek, vásárolnak majd hazakotornak, hanem sétálnak, andalognak, battyognak és bandáznak. Nem értem. Ember. A csapból folyatják, hogy "maradjotthon", felhív telón a polgármester meg a Pali bácsi, és mégis van, aki nem tudja? Nemésnemértem.<br />
(Nem szítani akarok, nem is utálom őket, hanem hi-tet-len-ke-dek. Hogy a pitliben lehet, hogy van aki még nem érti? Vagy ha érti, miért nem csinálja?)<br />
A Tescoban még rosszabb a helyzet... nincs 2 méteres szabály, az emberek max. 10%-án van bármilyen "védőfelszerelés". Pár dolgozón van maszk, a legtöbbjükön kesztyű sincs... Annak a kezén se, aki a sajtot darabolja és csomagolja... Abszurdiában járok.<br />
Szétválunk, mert ketten kétfelé gyorsabban szedjük össze ami nélkülözhetetlen. Tolom a kocsit, előttem - az út közepén - egy család: nem tudom elkerülni őket, közel kell mennem. Apa, anya, két aligkamasz, és egy pici, aki a bevásárlókocsiban ül. Neki bohóckodik Apa-Anya: talán már fáradt és nyűgös, menne. Bohóckodás: a pasi meglátja, hogy közeledek, és beleköhög az egyik, majd másik gyereke arcába.<br />
("Ez nem normális", - gondolom. Szerencsére takarja az arcom a maszk. Én nemcsak most, hanem SOHA nem köhögök más ember arcába. Mert nem. A gyerekeim egyik első szabálya, hogy nem köpködünk. Nem értem: miért nem tartunk be teljesen egyszerű normákat? Nem azért mert veszély van, hanem azért, mert normák. Nem köhöglek le, nem köplek le, nem rabollak ki, nem öllek meg. Mert csak.)<br />
Melléjük érek, igyekszem félrehúzódni - nemcsak mert "2 méter", hanem mert amúgy se szeretek rányomulni másokra. Az Apa rám néz, majd leköhög. Mind az öten felröhögnek. Eszembe jut, amit tegnap a barátnőm mondott: "a férjem cukorbeteg, pajzsimirigybeteg. Nálunk én megyek ki. Mikor hulla fáradtan hazaérek, rohamléptekkel levetkőzöm kint, ledobok mindent, a fürdőben megmosakszom, hajat mosok." Nálunk fordítva van, rám kell vigyázni. Jó, nem KELL, de célszerű.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EBrKbaR7JmI/XptDSBWTfTI/AAAAAAABDeE/PllzKv-HI-s5e8xwu3iC4LuuSpNAxHjHACPcBGAsYHg/s1600/20200418_124704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-EBrKbaR7JmI/XptDSBWTfTI/AAAAAAABDeE/PllzKv-HI-s5e8xwu3iC4LuuSpNAxHjHACPcBGAsYHg/s320/20200418_124704.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vajon melyik ujjamat mutatom?</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
Csak annyit bírok kinyögni, hogy "ez tényleg kurva vicces, baszd meg", és továbbmegyek. Ők még mindig röhögnek. Megyek tovább, de valahogy akármerre próbálok lavírozni, mindig keresztezem a család útját. A mélyhűtők felé veszem az irányt, nem volt jó ötlet, látom pont arra jönnek. (Nem gondolom, hogy utánam, inkább béna véletlen.) Megállok a fagyasztott áfonya és piros ribizli felett, kinyitom a hűtőt, belehajolok, kiveszek egy zacskó áfonyát.<br />
Tudom: ki kell vinnem magam onnan, és segítek magamon. Fogom a zacskót, becsukom a szemem és a nyárra gondolok, amikor 3 kiló áfonyát vettünk a "Barackosunktól", lefagyasztottuk a javát, és szopogattuk a hidegtől sziszegve egyesével, mint valami menő fagyit. Hideg, csípi a bőröm, érzem ahogy elviszi a pánikot. Belenézek a hűtőbe, elindul és megnyugtat a mantra, hogy "a piros az élet". Kiveszek egy ribizlis zacskót is, azt is fogom és morzsolgatom a szemeket.<br />
Megállnak mögöttem, hallom: "igyál már a kurva anyádat, mi a picsa bajod van?!" A kétéves forma gyerek meg csak kacag, örül hogy foglalkoznak vele, nem tudja miket mond neki épp az apja...<br />
Tegnap egy online előadást tartottam, nemtudomhánysok embernek. Nem fértek el a zoomban egy oldalra. Piszkosul elfáradtam bele. Most előveszem azt a képet, látom magam előtt a monitort az arcokkal.<br />
"Ők másképp fognak majd viszonyulni a gyerekükhöz"-, gondolom, és ez továbblendít. De amikor hallom, hogy megintröhögve elmennek mögülem, mégis elkezd folyni a könnyem. Szerencsére nem látszik, mert a maszkom mindent eltakar.<br />
"Ki kell innen mennem,"- gondolom, de még nem lehet, mert pár dolog még hiányzik, jobb most megnézni mint visszajönni. A boltoskisasszony készséges és kideríti, hogy amit keresünk az nincs. Hurrá, nem kell tovább kajtatni egy ismeretlen áruházban körbe-körbe, hátha megtaláljuk. Irány kifelé. Az önkiszolgáló pénztárnál hosszú sor áll, biztos más is ott akar fizetni, ezért sima pénztárhoz állunk. A pénztároson sincsen maszk. Megint értetlen vagyok, de már nem tanakodom, csak ki akarok jutni a szabad levegőre, a napra, aztán vissza a biztonságos kertembe.<br />
<br />
Mert látom, hogy nem rajtam múlik. Nagyon nem. Tehetek én bármit, ha nem tudunk együttműködni. Ha még ilyen helyzetben is az arcoskodás a lényeg. Ha még most is inkább ellenkezés megy ahelyett, hogy figyelem és tudatosság lenne.<br />
Hallok olyan hangokat, hogy "mit akarnak már a nyuggerek, eleget éltek".<br />
Igen? Nem dolgoztak végig egy életet? Nem építették az országot ők is vérükön-nyálukon, hogy NEKED jobb legyen? Nem fizettek TB-t 40 évig azért, hogy működjön a rendszer? Akkor hogy van képed sajnálni tőlük bármit?! Ember. Szégyelled magad, remélem.<br />
<br />
Tegnap túlhúztam, nagyon rosszul voltam este, még én is megijedtem, ezért ma kíméletre ítéltem magam. Végre hazaérünk, eszünk, mindjárt ledőlök a kanapéra... De előtte még meggyújtom a maradék zsályát, ami tegnap nem égett el. Füstöl, keserű, büdös. Körbemegyek vele a házban.<br />
<br />
Nézem, ahogy száll a füst, és hallom a fejemben a nagyanyám hangját: "tisztít és fertőtlenít"... és amit gyerekkoromban jobban meghallottam, és azóta is mélyen hiszek, hogy "elűzi a gonosz szellemeket" - most valódi és lelki értelemben is.<br />
<br />
Fekszem, zakatol a fejem. Közben kezdem a szokásos "pihenős koncentrációmat": 2 perc, de mindig megnyugtat, mert tudatosítom vele, hogy vagyok testileg és lelkileg. Érzékelem magam körül a pihepuha takarónakhasználtkendőt, amit a barátaimmal együtt vettünk az utolsó közös vásárlásunkon a kurzus péntekén. Tudom, hogy P. is a sajátjával szokott takarózni.<br />
Meleg, puha, körülvesz. Bekuckózok. Mire végzek, elcsendesül a fejem. Hallgatom, ahogy a katicák az ablaknak koccannak. Nem ijesztő, mert nem potyognak rám. Lehallatszik fentről a lányok motozása. A lépcsőfordulóban a kutya horkol. Újra és újra eltalál hozzám a zsálya büdös füstje. Elalszom.<br />
<br />
A héten egyik házinak azt adtam, hogy "gyűjts össze minden nap 5 olyan kicsi dolgot, ami örömet szerez neked, ami úgy érzed, hogy épít téged."<br />
Próbáld ki, ha van kedved. Nem baj, ha butaságnak tűnik.<br />
<br />
Az én mai egyem az ötből: a panattonémat az olasz barátaim egészségére ettem.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Bk3CcLwtnac/XptDSI9F8cI/AAAAAAABDeE/EBAq7_8GOIgds85lqz3MzgKL0iUi17OOACPcBGAsYHg/s1600/20200418_191052.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Bk3CcLwtnac/XptDSI9F8cI/AAAAAAABDeE/EBAq7_8GOIgds85lqz3MzgKL0iUi17OOACPcBGAsYHg/s320/20200418_191052.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-56721682059404562082020-04-15T01:15:00.000-07:002020-04-15T01:15:36.890-07:00KaranténbarátomPozitív szemlélettel élek, szeretem "a VAN-ra" átkeretezni a dolgokat és igyekszem a legjobbat kihozni az adott helyzetekből. Ez egy működési mód, nem gondolom hogy jobb vagy rosszabb a másféléknél, mindenesetre én így működöm.<br />
Most majd megpróbálok rendszeresen írni arról, hogy vagyunk mi a karanténunkban, hogyan oldunk meg dolgokat, konfliktusokat... Szeretném ezt csak addig és annyit csinálni, amíg örömömet lelem benne. Szeretem ezt a blogot, de régóta alig van rá időm... Most az idő az, aminek bőviben vagyok, és szeretném ezt olyasmivel tölteni amit szeretek. Ezért lesz ebből egy hosszabb vagy rövidebb sorozat.<br />
<br />
Láttam - még a karantén elején - egy videót, "karanténbarátok" volt a címe, és "cuki" háziállatokat mutattak, hogyan segítenek a gazdájuk napját vidámmá és széppé tenni. (Persze nem akarom őket emberiesíteni, nem akartak ők semmit, csak szerették az emberüket és ezt ki is fejezték.)<br />
<br />
A másik, a "fehérítős kutyás animáció" (biztos sokan láttátok: az ember megy fehéren, találkozik más emberekkel, és átvéve az ő fekete feszültségüket, lassan ő is tök fekete lesz, majd hazaérve a kutyája szeretete újra kifehéríti)...<br />
<br />
Ezek jutottak eszembe, amikor a Rex felügyelő 1. részét néztem...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-KOKknkAy-uY/XpbBTiJMhkI/AAAAAAABDVw/yGLoj0foxe8NZ1o6w1gBPWxHxGL0Wuw2gCKgBGAsYHg/s1600/20200412_084408.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-KOKknkAy-uY/XpbBTiJMhkI/AAAAAAABDVw/yGLoj0foxe8NZ1o6w1gBPWxHxGL0Wuw2gCKgBGAsYHg/s320/20200412_084408.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Igen: az én karanténbarátom Elic, a kutyám. Sokszor vagyok rá mérges: mert csomószor nyomul, csomószor jön a lábam alá, kényszerítve ezzel engem, hogy lassúbb és figyelmesebb legyek, és néha irtó hülyén viselkedik. De ő az, aki ha rám néz, ott a szemében az "ártatlan szeretlek", amitől az agyam mindig képes visszatérni, akármilyen messzire szállt is el. Ő a karanténbarátom: nemcsak most, hanem akkor is, ha nem vagyunk karanténban. Ő tudja, mikor vagyok sz.rul és mellém fekszik: csak akkor alszik a matracom végében, máskor soha. Ő volt, aki pár éve amikor a vállam fájt, odafeküdt és a testével addig melegített, amíg elmúlt a fájdalmam. Ő az, aki miatt nem félek itt a telken sem, mert tudom hogy tőle nem jön be senki.<br />
Ő az, aki tudja hol a helye, tudja hogy reggel megyünk le dobálni, rohan le ugatni ha autó megy el a néptelen utcán. Kedvenc helye a lépcsőforduló, ami a hozzánk legközelebbi pont akkor, ha fent vagyunk a tetőtérben.<br />
Ő az, akinek már őszül az arca, de még mindig virgoncan ugrál (mint egy zerge), ha botozunk vagy labdázunk. Ő az, aki úgy tud nézni, hogy megtelik a szemed könnyel, mert annyi szeretet van a tekintetében.<br />
Ez a szó is: "karanténbarát" új szülemény... szerintem most keletkezett.<br />
-Te vagy az én karanténbarátom - mondom ki neki hangosan. <br />
Nélküle nehezebb lenne. Mert ezekben a hetekben a szeretet, a nyugodt, aggodalommentes szív segít megmaradni önmagunknak. És ezt egy kutya tudja. Biztosan más állat is, erről nem nyilatkozom, mert nekünk "csak" kutyánk van.<br />
Becsüld meg a karanténbarátodat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Xp6K4Vywv7Y/XpbBiICPEuI/AAAAAAABDV0/b6XTIXOJHeYCprCakM5GWTc11Gsj2eOhQCKgBGAsYHg/s1600/20200405_125617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-Xp6K4Vywv7Y/XpbBiICPEuI/AAAAAAABDV0/b6XTIXOJHeYCprCakM5GWTc11Gsj2eOhQCKgBGAsYHg/s320/20200405_125617.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
(Ahogy leírtam, pont mondta Timi, milyen jó hogy vannak kutyáik, mert sokat enyhítenek a bezártságon és a feszültségen.)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-17231742284527059532020-04-13T08:29:00.000-07:002020-04-14T12:12:10.398-07:00Elégedett-e-vagyok-eMinden ünnepkor elgondolkodom azon, mit is jelent nekem az adott nap.<br />
Húsvét. HÚSvét. HúsVÉT.<br />
Mit jelent nekem a gyerekkoromból hozott, és mit alakítottunk ki a gyerekeinkkel együtt? Milyen a miénk?<br />
"Jó, élhető, működő"-e az amilyen most? Megtartjuk? Változtatunk?<br />
<br />
Hallom a körülöttem élőket (barátaim, ismerőseim) milyen és miért olyan náluk.<br />
Van aki vallásos, van aki ajándékoz, van aki dug el csokit, van aki utálja a locsolkodókat - és ezek bármilyen kombinációi.<br />
<br />
Amikor ez a sokféleség kavarog a fejemben, végignézem: mit ad nekem ez az ünnep, mit csinálunk konkrétan, miért ünnepeljük?<br />
Érteni kell (nekem magamnak), hogy minden ünnep olyan kell legyen, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen.<br />
<br />
Legyen benne amit szeretnénk, legyenek benne akiket szeretnénk, legyen ott ahol lenni szeretnénk.<br />
<br />
Így néztem végig az idei Húsvétunkat. Nem vagyok hurráoptimista, pozitív viszont igen. Ugyanakkor azt utálom, mikor valaki arrafelé nyomaszt, hogy érezzem már jól magam.<br />
<br />
Szóval elsorolom:<br />
<br />
<ul>
<li>Amikor este végiggondoltam, nem volt kedvem csokitojást elrejteni. Egy hónapja, amikor vásároltunk nem is akartam venni - még távoli volt a Húsvét, én nem akartam vele foglalkozni. De valami mégis arra sarkallt, hogy tegyek a kosaramba. És hálás vagyok a megérzésemnek, mert így nem maradtunk csoki nélkül. Ma reggel, amikor indultam le a kutyával, megtorpantam. "17 éve hagyomány a családban, a gyerekek akarják. Miért nem csinálod?" (kérdezte valaki a fejemben) Mert nincs kedvem verset írni, mert nincs kedvem kínlódni, összességében nincs rá felesleges energiám. Aztán mégis fogtam két papírt, egy tollat és a csokis szatyrot, és elrejtettem pár helyre a finomságokat. Csak ráfirkantottam a papírra a helyet, nem lacafacáztam. A gyerekek meg örültek így is.</li>
</ul>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fdfQ_k0GVPU/XpR9flwrwVI/AAAAAAABDSI/PKQQe-CA9s8pNRuVp7GWTEHcHlAy2VolgCKgBGAsYHg/s1600/20200413_081409.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-fdfQ_k0GVPU/XpR9flwrwVI/AAAAAAABDSI/PKQQe-CA9s8pNRuVp7GWTEHcHlAy2VolgCKgBGAsYHg/s320/20200413_081409.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kutya labdás dobozában</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bmT3k9-mYLI/XpR9fsnfo5I/AAAAAAABDSI/qF_wWdHqtboo8zgXGIRK4O_vTEoufQ7TQCKgBGAsYHg/s1600/20200413_081414.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-bmT3k9-mYLI/XpR9fsnfo5I/AAAAAAABDSI/qF_wWdHqtboo8zgXGIRK4O_vTEoufQ7TQCKgBGAsYHg/s320/20200413_081414.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a lenti diófán</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-pfROF2B6_fg/XpR9fs3zpwI/AAAAAAABDSI/RvAbdhaTuzcXIan2DgIgs12Tp30d0xpGQCKgBGAsYHg/s1600/20200413_081924.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-pfROF2B6_fg/XpR9fs3zpwI/AAAAAAABDSI/RvAbdhaTuzcXIan2DgIgs12Tp30d0xpGQCKgBGAsYHg/s320/20200413_081924.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-74uHzVQ-Kk4/XpR9ftJNrTI/AAAAAAABDSI/yhOVUTU4WnIRIthkmRKIAbkKFibeFqN7ACKgBGAsYHg/s1600/20200413_081904.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-74uHzVQ-Kk4/XpR9ftJNrTI/AAAAAAABDSI/yhOVUTU4WnIRIthkmRKIAbkKFibeFqN7ACKgBGAsYHg/s320/20200413_081904.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az aloe között</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>"Rendes" sonka helyett "csak" főtt volt a boltban. Mindig én főzöm, előző nap, A Nagylábasban, az egész házban sonkaillat van. Most nem. De mégis: ez is sonka, és van. És annyi. Most itt vagyok a kertemben, a Helyemen egy hónapja, és valójában pokoli jól érzem magam. Sonkaillat? Majd jövőre vagy tulajdonképpen bármikor, amikor sonkát lesz kedvem főzni. Most meg nem és kész. </li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xYzFw25cD24/XpR-k2SHAuI/AAAAAAABDSU/noJ-SS0WxlQhghizdWWfG9ulOneUtgCYwCKgBGAsYHg/s1600/20200413_103659.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-xYzFw25cD24/XpR-k2SHAuI/AAAAAAABDSU/noJ-SS0WxlQhghizdWWfG9ulOneUtgCYwCKgBGAsYHg/s320/20200413_103659.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<ul>
<li>A gyerekhámozta tojások. Nekem olyan jó nézni, amikor a gyerekeim csinálnak valamit, és van eredménye. Kicsit nem olyan szépek, de beleképzeltünk dolgokat, pl. szerintem az egyiken halálfej van, Emma szerint Migiegér :)))</li>
</ul>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-5KEWVn4AS9M/XpR-k4OyXPI/AAAAAAABDSU/ruH1z8Vxul8zjVRb7PNXJADIqrYzU10nACKgBGAsYHg/s1600/20200413_103703.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-5KEWVn4AS9M/XpR-k4OyXPI/AAAAAAABDSU/ruH1z8Vxul8zjVRb7PNXJADIqrYzU10nACKgBGAsYHg/s320/20200413_103703.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>Tojássaláta: napok óta szerettem volna enni, de végül mára készült el. Szerintem jó. Volt.</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-aXgPT9VDZn8/XpR-fi-L6FI/AAAAAAABDSQ/6RVeB0ejWhkWq4QOcYpkCzt65XP2T9JiACKgBGAsYHg/s1600/20200413_103708.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-aXgPT9VDZn8/XpR-fi-L6FI/AAAAAAABDSQ/6RVeB0ejWhkWq4QOcYpkCzt65XP2T9JiACKgBGAsYHg/s320/20200413_103708.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>A szokásos húsvéti fotózkodás: most is csináltunk képeket magunkról, némelyiken még a kutya egy része is rajta volt :))) Bocseszkó, de csak azokat teszem fel, amiket magamról lőttem, a többieket nem teszem közszemlére.</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-wOPxFUN1Y6g/XpR_QfW76QI/AAAAAAABDSc/3ur_TsbyeEcfYtSJGnBpReWJ_ZUDSvYGQCKgBGAsYHg/s1600/20200413_115357.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-wOPxFUN1Y6g/XpR_QfW76QI/AAAAAAABDSc/3ur_TsbyeEcfYtSJGnBpReWJ_ZUDSvYGQCKgBGAsYHg/s320/20200413_115357.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>Aztán volt ma még "darázsgarázs" készítés: A. és E. a kertünkben lakó számos rovarnak készített lakást két rönkbe/ből. Szerintem ez menő. Nálunk amúgy van alkalmas hely a darazsaknak máshol is, de a teraszt nagyon szeretik, ezért vetődött fel, hátha "elszippantja" őket, ha a közelben csinálunk két lakást :))) Majd meglátjuk.</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/--q5155DKIjk/XpSA7oUrDHI/AAAAAAABDS8/56rQM6-CzS8RCPLoAA1ouEAZedbiFFbmwCKgBGAsYHg/s1600/20200413_112815.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/--q5155DKIjk/XpSA7oUrDHI/AAAAAAABDS8/56rQM6-CzS8RCPLoAA1ouEAZedbiFFbmwCKgBGAsYHg/s320/20200413_112815.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-L86E7I3rhKA/XpSA7gTT9iI/AAAAAAABDS8/ziQu7YiWf3UKnM1UFhII_VrTTQiwoQN8ACKgBGAsYHg/s1600/20200413_112838.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-L86E7I3rhKA/XpSA7gTT9iI/AAAAAAABDS8/ziQu7YiWf3UKnM1UFhII_VrTTQiwoQN8ACKgBGAsYHg/s320/20200413_112838.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-KsTMzaxeaRY/XpSA7scOQ8I/AAAAAAABDS8/ZiX7WE7FHjwziT_QJDuYqlkTQBN6og85ACKgBGAsYHg/s1600/20200413_170709.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-KsTMzaxeaRY/XpSA7scOQ8I/AAAAAAABDS8/ZiX7WE7FHjwziT_QJDuYqlkTQBN6og85ACKgBGAsYHg/s320/20200413_170709.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-smKs5PGrKBU/XpSA7khGY9I/AAAAAAABDS8/BgGltT6m4sEXiU0LMUERgz4dNhOSiy_lACKgBGAsYHg/s1600/20200413_170714.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-smKs5PGrKBU/XpSA7khGY9I/AAAAAAABDS8/BgGltT6m4sEXiU0LMUERgz4dNhOSiy_lACKgBGAsYHg/s320/20200413_170714.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>Reggel videochateltünk a nagyszülőkkel és telefonáltunk olyanoknak, akinek nincs okostelójuk. Később volt még beszélgetés, problémák bogozgatása, miközben csokit majszoltak. </li>
</ul>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li>Nem ebédeltünk, mert későn reggeliztünk és sokat. Megegyeztünk, hogy csak vacsorázunk majd... Szeretem ezt a szabadságot és lazaságot és azt, hogy nekünk fontosabb hogy jól érezzük magunkat, mint a gyöpös szokásaink. Hogy tudunk és akarunk alkalmazkodni a változásokhoz, legyen az akár egy ebéd eltolása, akár fél nap alatt falura költözés.</li>
</ul>
<div>
Szóval: a mi Húsvétunk olyan volt amilyennek lennie kellett. Hiányzott belőle azok locsolása, akik el szoktak hozzánk jönni, de megoldottuk.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És a régi Húsvét hétfők... Azért jut ez eszembe, mert olvasgattam és valahol írták milyen tömény erőszak a locsolkodás...</div>
<div>
Én arra emlékszem gyerek- és fiatal felnőttkoromból, hogy tojást festettünk, sütöttünk és főztünk és vártuk a locsolókat. Akik ismerőseink voltak, barátaink, rokonok - olyanok, akiket talán ekkor és még karácsonykor láttunk. És verset mondtak, meglocsoltak, leültek és beszélgettünk. Ettek-ittak, továbbálltak. Buli volt hogy "büdös a fejünk" és hamar hajat kell mosni. Ez is csak hozzáállás kérdése. Nekem nem volt erőszak a Húsvét, ma sem az. Akinek az, megteheti őszintén, hogy nemet mond rá. De jó lenne tiszteletben tartani mindenki Húsvétját: a vallásosét is, a "csak" átélősét is (aki olyan mint én) és az elutasítóét is. Mérlegelés nélkül és anélkül, hogy bírálatként élnénk meg. </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/--l7LwqnJn-Q/XpSE5ksZE5I/AAAAAAABDTU/4QUy5Kc0d-Yve01gz0OAM9LP0NcLHwEsQCKgBGAsYHg/s1600/20200413_170622.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/--l7LwqnJn-Q/XpSE5ksZE5I/AAAAAAABDTU/4QUy5Kc0d-Yve01gz0OAM9LP0NcLHwEsQCKgBGAsYHg/s320/20200413_170622.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0Óbarok, 2063 Magyarország47.4922397 18.568120647.406410199999996 18.4067591 47.5780692 18.729482100000002tag:blogger.com,1999:blog-6294296979285707996.post-14374830290956229742019-11-19T00:51:00.003-08:002019-11-19T00:51:35.295-08:00Jogos, nem jogosŐszintén: annyira elegem van már abból, hogy bármilyen beszélgetés, ezsmecsere játszmázásba vagy vetélkedésbe megy át: kinek van igaza, kinek nagyobbabb, kinek volt többebb, kié szebbebb...<br />
<br />
Utálom, sírhatnékom van és borsódzik a hátam, amikor azt kell bizonygatnom, hogy minden asztalnál ülőé lehet egyszerre jogos, hiszen ő érzi, az övé. Nem értem miért kérdőjelezzük meg egyfolytában egymást, miért vesszük magunkra más kínját... Miért nem lehet megmaradni magunknál, és csak simán meghallgatni a másikat. Mondom: EGYSZERŰ beszélgetésre gondolok. Nem terápiás ülésre.<br />
<br />
Miközben, ha jól odafigyelünk, simán megláthatjuk, hogy mindenkiben ott van minden: lehetséges, hogy nem olyan arányban, de ott van.<br />
<br />
A napokban valaki elmondta tök őszintén, hogy a kisgyerekei miatt nem tud még teljes értékűen dolgozni. Mert betegséggel jeleznek, hogy még nincs itt az ideje, ő pedig túl tud lépni a "karrierálmain" ennek érdekében. Hajlandó még várni, mert fontosabb neki a családja. Tökéletesen megértettem.<br />
<br />
Én is voltam hasonló helyzetben: amikor PONT akkor betegedtek meg, PONT akkor nem tudtam elindulni és PONT mindent át kellett szervezni. PONT nagyon szenvedtem ettől, mert fontos nekem a megbeszéltek betartása, a pontosság, a kiszámíthatóság, a "munkavégzés". Ugyanakkor tudtam, hogy ez az életszakasz ezzel jár, és fontosabb volt a gyerekek egészsége, mint a munkám. Úgy éreztem, nagyon lassan építettem fel magamat (ez frusztrált, mert magasabb hőfokon élek belül), de ezt a sebességet tudtam megengedni magunknak azért, hogy ép, egészséges család maradjunk (ettől boldog és elégedett voltam).<br />
<br />
Ugyanakkor, amikor ott kifejtettem, hogy én már örülök, megkönnyebbült és boldog vagyok, hogy a gyerekeim megnőttek "önellátók", önjárók és már kellően tudatosak, marha kellemetlenül éreztem magam. Nem, én nem vagyok "ősanya" abban a pejoratív értelemben, ahogy mostanában használni szokták. Nem gondolom mindennél nagyobb szerelmemnek a gyerekeimet, nem borítok fel (már) mindent, ha szükségük van rám vagy nem kapok szívszélhűdést, ha rám csörög valamelyik tanáruk.<br />
De igenis ősanya vagyok abban az értelemben, hogy mindenáron megvédem a gyerekeimet, ha veszélyben vannak, vagy hogy a tervezésnél mindig tekintetbe veszem őket és annak megfelelősen véglegesítek dolgokat, hogy nekik (is) megfelelő legyen, vagy hogy mindig jöhetnek a szükségleteikkel (és ha képes vagyok rá, segítek), vagy hogy feltétel nélkül szeretem őket és bízom bennük.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CL1hWPOxda8/XdOs21_MNeI/AAAAAAAA9h4/AarFmmTPQpkRHFLtGKpJv30IlhL2eeuQACKgBGAsYHg/s1600/20190607_113052.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-CL1hWPOxda8/XdOs21_MNeI/AAAAAAAA9h4/AarFmmTPQpkRHFLtGKpJv30IlhL2eeuQACKgBGAsYHg/s320/20190607_113052.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ahány cipő, annyiféle ember</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szóval, légyszi gondolkodjunk: másoknak joguk van másnak lenni... Például fogadd el, hogy én másképp vagyok ősanya mint te, és hogy ez az én dolgom - ahogy én is elfogadom a tiédet. Ne szólj bele, és én sem fogok, amíg a szakértői véleményemet nem kéred.<br />
<br />
Találkozzunk a következő sörözésen ;)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Pynkyhttp://www.blogger.com/profile/04736785956958919159noreply@blogger.com0